Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-289

214 289. országos ülés 1911 november 15-én, szerdán. dekében most sem történik semmi, (Igaz! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ebben a tekintetben végeredményképen ugyanazon helyzet elé fogunk állni, a melylyel szemben találtuk magunkat az önálló bank kérdésénél, a midőn egy szép jelenetet láttunk itt a képviselőházban, a mikor Tisza István gróf kijelentette, hogy ámbár ő nagyon óhajtaná és szükségesnek is tartaná a készfizetések felvételét, mégis, mivel az nem lehetséges, elfogadja a bankprovizóriumot a készfizetések effektuálása nélkül is. (ügy van! balfdöl.) Én azt hiszem, hogy ha ez a véderő javaslat törvényerőre emelkedhetnék, abban az esetben ismét alkalmunk volna gyönyörködhetni egy ilyen látványosságban, a mikor gróf Tisza István felállana és elveinek hangoztatása mellett kijelentené, hogy óhajtotta volna ugyan a 9-es bizottsági programm megvalósulását, mivel azonban az nem volt lehetséges, kénytelenek volnánk tehát abba is belenyugodni, hogy ezen véderő javaslat a kilenczes bizottság programmjának végrehajtása nélkül is törvényerőre emelkedjék. Közjogi sérelmeinken kivül, a melyeknek orvoslásáról ebben a javaslatban egyáltalában szó sincs, a legsúlyosabban terhelik Magyarországot a javaslatban foglalt közgazdasági sérelmek is. Más államokban a hadsereg fentartására, ellátására fordított összegek nagyrészt visszatérülnek az illető nemzetnek az ipari és más egyéb szolgáltatások és beruházások formájában, mert azok a hadseregek az illető országban szerzik be szükségleteiket, nekünk ellenben jóformán csak a nyerstermények szállításával kell beérnünk : azzal szúrják ki a szemünket. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben Ausztria gondoskodik a hadsereg ipari felszereléséről és másnemű ellátásáról, az az összeg tehát, a melyet mi a hadsereg fentartására és ellátására költünk, nem Magyarországnak térül vissza, hanem Ausztriában költetik el. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Erre vonatkozólag egy nagyon jellemző példát hozhatok fel az építkezések köréből. (Halljuk! Halljuk!) Ha az 1911. évi delegácziónak építkezési előirányzatát megnézzük, azt látjuk, hogy ott az »I. Építkezési részletek** 2. czime alatt fel vannak sorolva a következő tételek. Kern óhajtom itt felolvasni azt, hogy mire fordítják az összegeket, csak épen a helyneveket fogom felolvasni, hogy lássuk, mennyi esik ezekből az építkezésekből Ausztriára és mennyi Magyarországra. (Olvassa) : 1. tétel: Klosterneuburg 12.500 kor. ; 2. tétel: Korneuburg 30.000 kor. ; 3. tétel: Wienerneustadt 100.000 kor. ; 4. tétel: Blumau 100.000 kor. ; 5. tétel: Wien 65.000 kor. ; 6. tétel: Wien 100,000 kor. ; 7. tétel: Pola 60.000 kor.; 8. tétel: Karlsdorf 50.000 kor.; 9. tétel: Wien 100.000 kor. ; 10. tétel: Prága és Zágráb 100.000 kor. Itt természetesen nem akarom azokat az összegeket felolvasni, a melyek az egész beruházást teszik, hanem csak az egyévi hozzájárulási összegeket olvasom fel. (Olvassa): 11. tétel; Brünn — és itt szerepel aztán első izben Budapest Brünn és Graz mellett — mindössze 50.000 kor, ; 12. tétel: Innsbruck 32.100 kor. Ezután következnek a »II. Építkezési részletek* alatt: ismét Wien 1 millió korona ; azután jő megint egy magyarországi tétel, a második tehát az összes tételek között, a mely Magyarországon használtatik fel, t. i. Pozsony 100.000 korona és igy tovább. Ha végignézzük az egészet, általában véve mindenütt azt tapasztalhatjuk, hogy a hadsereg főberuházási és építkezési tételeit mind Ausztriában használják fel (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a hadvezetőség Magyarországot úgyszólván még mindig olyan országnak tekinti, a melynek lakói rebellisek és a hol a hadseregnek építkezési s egyéb befektetéseket tennie nem szabad, nehogy adandó alkalommal Ausztria ellen használhassák fel azokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) így vagyunk az arzenál kérdésével is. Az egész világon sehol sem látjuk azt, hogy a hadsereg összes felszerelési dolgai egy arzenálban volnának elhelyezve, a mi természetes is, mert ha az az arzenál, mondjuk, leég vagy felrobban, abban az esetben az a hadsereg jóformán felszerelés nélkül maradna. Követelnünk kell tehát, hogy Magyarországon is építsenek ilyen arzenált, a hol a felszerelési tárgyaknak Magyarországra eső része elhelyezést találjon. Továbbá követelnünk kell azt is, hogy azokat az összegeket, a melyeket mi a hadsereg felszerelésére fordítunk, Magyarországon használják fel (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és ne használják fel azokat állandóan s kizárólag Ausztriában. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) '• Midőn ezekben a véderőjavaslat hátrányait felsorolni bátorkodtam, szükségesnek tartom még, hogy a véderőj avaslatnak előnyeivel is foglalkozzam, ezekkel azonban nagyon röviden fogok végezhetni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A véderőj avaslatok összes előnyét három pontban látom kicsúcsosodni : az egyik előny az, hogy (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) a méneskari tisztek ezentúl a honvédséghez lesznek beosztva, másodszor hogy Fiumében ezentúl egy honvédszázad helyett egy honvédzászlóalj lesz elhelyezve, a harmadik előny a honvédtüzérség felállítása, a véderőj avaslatnak tulaj donképen egyetlen vívmánya. Fekete Márton: Hát a kétéves szolgálat \ (Felkiállások a szélsőbaloldalon : Az semmi ! Zaj.) Kovács János: Hogyha mindezt végigtekintjük és fontolóra veszszük, láthatjuk, hogy az ellenzék akkor, a mikor itt a véderőj avaslatok megvalósulását és törvényerőre való emelkedését megakadályozza, egy hazafias missziót teljesít, a meddig ebben a kérdésben Ausztriában és illetve az uralkodó részéről is nem fognak arra az álláspontra helyezkedni, hogy önálló hadsereget állítsunk fel, a mely önálló hadsereg fentartásához azután kész lesz ez a nemzet nagyobbarányú