Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-272

%1%. országos ülés 19Í1 És egy másik, ugyancsak a Christlich-soziale Parteihoz tartozó politikus igy szól (olvassa) : »Heute wird den Deutschen gerade dann der Wams zu enge, wenn sie hören, dass der Kaiser béreit ist, die Magyarén zu paaren zu treíben. dass er auf den Trümmern der verhängnissvollen Gestaltungen vom Jahre 1867 ein Gross-österreich aufrichten will.« Ez egészen őszinte és világos ! Herczeg Ferencz: Nem komoly politikus! Mezőssy Béla: Szívből kívánom, hogy ne nekem, hanem t. képviselőtársam közbeszólásának legyen igaza, hogy az a törekvés, a melyet szabadon elő fogok adni, hogy t. i. Ausztriának nagyon is komoly és befolyásos körei állandóan abba az irányba terelik a közhangulatot, (Igaz ! JJgy van ! balfelől.) hogy a császár azt az 1867-ik évi kiegyezést, a melyet felfogásuk szerint egy szerencsétlen és kedvezőtlen időpontban, egy kevésbbé energikus és erőskezű kanczellár ellentállásának hiányában a magyaroknak megadott, a legelső kedvező alkalommal vonja vissza. (Mozgás jobbról.) En nem a magam eszmemenetét fejtem ki, hanem azon törekvéseket, a melyek Ausztriában kétségtelenül jelentkeznek, és ha e törekvések nagyon magas és előkelő körökig is el tudnak jutni, — a mint t. barátom, ha informácziókat szerez, meg fogja látni — akkor nem szabad olyan rózsás színben látni a jövőt. Ha ilyen hangok emelkednek Ausztriában egyes hoífähig pártok részéről, a melyek egyenesen arra biztatják a császárt, hogy az 1867 : XII. t.-czikk romjain a Gesammtmonarchiet teremtse meg, akkor kérdem, mik lesznek ennek következményei ? Felfogásom szerint egy perczig sem lehet kérdés tárgya, hogy Ferencz József alkotmányos érzése ettől a tervtől egyszerűen visszariad és ezt magától minden körülmények közt el fogja utasítani. Ez az én meggyőződésem, mert Ferencz József nem teheti azt, hogy életének alkonyán — én a magam felfogását mondom el (Halljuk ! Halljuk !) — azt a nagy kiegyezést, a melynek megalkotásához ő is hozzájárult, a melyet négy évtizeden keresztül a maga meggyőződése szerint lelkiismeretesen be is tartott, eltörölje. Ezzel tisztában vannak azok a körök is, a kik ennek az eshetőségnek bekövetkezésére spekulálnak. De hogyha Magyarországon az ilyen tünetek jogos aggodalmakat keltenek fel, — már legalább én bennem igen — a melyek felett könnyelműen elsiklani nem tudok, akkor levonom a tanulságot, hogy a legelemibb, a legkevesebb az lenne . . . Szüllő Géza : Hogy összetartsunk ! Mezőssy Béla: T. képviselőtársam közbeszólt, hogy összetartsunk. Ez a tanulság lefelé, és meg vagyok róla győződve, hogy ha, a mit ne adjon Isten, ilyen kísérletek következnének Magyarországra, akkor pártkülönbség nélkül le fognak omlani közöttünk a választófalak és minden ilyen merénylettel szemben . . . (Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon.j október 21-én, szombaton. 15 Sümegi Vilmos: Akkor is lesz vállalkozó! (Zajos ellentmondás a jobboldalon. Elnök csenget.) Ott ülnek ! Darvai Fülöp : Nem bízik a nemzetben ! Mezőssy Béla: Ezen a téren én megingathatatlanul ojDtimista vagyok, mert nem tételezem fel, hogy létezzék olyan magáról megfeledkezett magyar ember, a ki még a 67-es kiegyezést is vissza akarná fejleszteni. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) De a tanulságot le kellene vonni felfelé is. és ha a pártok, demagógok, ministerré lenni akaró alakok ilyen törekvéseket imputálnak a legmagasabb köröknek, a mely törekvések ugy-e bár a törvények meg nem tartását, — erős kifejezést használok — valóságos esküszegést jelentenének, ugy-e bár akkor teljesen jelentéktelen lenne ezeknek az uraknak handabandája az én szememben, ha tudnám, hogy ez csak közönséges bécsi machináczió, — ismét erős kifejezést használok — kofálkodás. De miért van az, hogy ezek a törekvések, a melyek a sajtóban, szónoklatokban, népgyűléseken, különösen Bécs falai közt állandóan megnyilatkoznak, illetékes helyről soha, még egyetlen egyszer sem találtak visszautasítást ? (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Szmrecsányi György: A Rathausban miket beszélnek ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szmrecsányi György (közbeszól). Elnök: Kérem Szmrecsányi György képviselő urat! Mezőssy Béla : Ebben a tekintetben nem lehet szemet hunyni a felett, hogy igenis, Ausztriában a gesammtmonarchikus gondolatnak vannak lelkes hivei a hadsereg minden lépcsőfokán, vannak lelkes hivei a változó kormányokban is, a kik nem tudtak szakítani azzal a gondolattal, hogy majd egyszer a magyar alkotmány romjain felettünk is fognak uralkodni ; sőt van egy hatalmas üzér- és hirlapirógárdája is ezeknek a törekvéseknek. De én azt tartom, hogy a ki a dinasztiát vagy a dinasztia bármely tagját a Gesammtmonarchie felé akarja vinni és az erre való törekvést tanácsolja neki, az vagy az őrültek házába, vagy a fegyházba való. Mert hogyan képzelhető józan észszel, hogy Ausztria, a mely a saját maga diszparát, különböző alkotórészeit egy egységes állammá nem tudta összeforrasztani, a mi alkotmányunk romjain mint hamvaiból feléledt Főnix egyszerűen Magyarországot is meg tudná semmisíteni % Ha ezeket a tüneteket látjuk Ausztriában, a melyeknek fenforgása elől elzárkózni nem lehet, akkor azt állítani, a mit gróf Tisza István mondott, hogy a monarchia két államának törekvése és vágyai között nincs ellentét, nincs eltérés ; azt mondani, hogy a teljes paritás az egész vonalon keresztül van vive, nem lehet. (Egy hang jobbról : Nem igy mondta !) Hogy hogyan értem azt, a mit gróf Tisza István mondott — hiszen nyilatkozatát szórói-szóra felolvastam, bocsánat, ha most esetleg más kifejezéseket használnék, ne méltóztassék ezt