Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-288

192 288. országos ülés 1911 november lk-én, kedden. alkalommal ennek a pártnak kétfelé keU válnia, amint egy ilyen kérdés felmerülne. Rosenberg Gyula: Összekerül Polónyi Géza és Sándor Pál! Polónyi Géza: Na az egy kicsit nehezebben megy! (Derültség.) Csak azt nem tudom, hogy milyen alapon. Csuzy Pál: Liberális alapon ! (Mozgás jobb­felöl.) Farkas Pál : Ki támasztana nehézséget. (Moz­gás és zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza : Ezeket mind csak azért hoztam fel, (Halljuk ! Halljuk !) mert hiszen tetszetős jelszó a liberalizmus és a konzervativizmus eszmeköre alapján két külön egymást felváltó pártnak léte­sítése. Ez lehetséges Angliában, de nálunk, fáj­dalom, nem lehetséges. Mi, a pártonkivüliek csoportja — és ezt valamennyiünk nevében mondom — tántorít­hatatlan hűséggel állunk és maradunk azon az állásponton, hogy a függetlenségi és 48-as párt maradjon hű tradiczióihoz és azon elvi állás­pontjához, a melynek történelmi múltja van; a melynek harczaiban edződtünk és szaporodtunk meg és a mely programm hirdeti Magyarország önállóságát, függetlenségét a personal unió alap­ján ; hirdeti az önálló magyar hadseregnek, az önálló külügynek, a külön vámterületnek és a külön banknak követelését és követel mindenek felett egy nemzeti, magyar és független államot, a melynek az állami élet minden törekvését és minden instituczióját alá akarja rendelni. Itt ennek a múltnak tradiczióiból őrizzük azt, hogy a függetlenségi és 48-as párt sohasem szűnt meg az általános választói jog elve alapján a nép­jogok elismerését is követelni. Épen ugy sohasem szűntünk meg ragaszkodni és még ma is fanatikus hittel és meggyőződéssel ragaszkodunk azon állás­pontunkhoz, hogy .ugy a választói jognak, mint minden más institucziónak a magyar nemzeti állameszmének szolgálatában és a magyar faj hegemóniájának megőrzésében kell megnyilat­koznia. Ennek megfelelőleg, minthogy őszinte sajná­latomra a mostam budgetvita alatt az erre vonat­kozó álláspont körvonalozását eddig nélkülöztük, — feltételezem, sőt tudom, hogy nem szándéko­san — megfelelő határozati javaslatot fogok a t. képviselőháznak benyújtani és annak elfoga­dását a csoport nevében kérni fogom. Kijelentem, t. ház, hogy minden félreértést kizárjak, bogy megbízatásom kerete eddig terjed, hogy tudni­illik e határozati javaslatot előtérj eszszem, továbbá hogy kijelentsem, a mint beszédem végén ezzel foglalkozni fogok, hogy a pártonkivüliek csoportja ugy, a mint azt proklamáczióink és eddig vallott programmjaink megállapították, a véderő­javaslat letárgyalása előtt a választói reform törvénybeiktatását feltétlenül követeli. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De természetes dolog az is, hogy itt ha békekötésről van szó, nem tekintünk ultimátumnak sem egyet, sem mást; majd elő fogom terjeszteni erre vonatkozólag nézeteimet. E bevezetés után méltóztassék megengedni, hogy magára a költségvetésre térjek át és erre vonatkozólag megtegyem reflexióimat. (Halljuk !) Eredeti szándékomtól, a mely egyes tárczákra vonatkozólag konkrét kérdések felvetését is czé­lozta, valószínűleg el fogok térni, mert nem szán­dékozom túlságosan hosszú ideig a t. ház idejét igénybe venni. (Helyeslés jobb felől.) A költségvetés tárgyalásának sorrendjében először is meg kell állanom az előadó ur beszé­dénél, a melyre nézve rövid reflexiókat kell ten­nem. (Halljuk !) Előrebocsátom, hogy szinte sze­rencsésnek vallom magam annak konstatálásakor, hogy a mit az adóreform tekintetében az előadó ur előterjeszt, nagyban és egészben elvi szem­pontból osztom, helyeslem és támogatni is haj­landó vagyok. Azonban a t. ház előtt tett két nyilatkozata külön is megérdemli, hogy azokkal röviden foglalkozzam. Az egyik az, hogy a t. elő­adó ur bejelentette a t. háznak, hogy a pénzügyi bizottság — remélem, csak arra vonatkozott — pártkülönbség nélkül egyhangú megállapodásra jutott, illetőleg hogy az összes pártok megálla­podásra jutottak a tekintetben, hogy a költség­vetésben a véderőre vonatkozó tételek tekinteté­ben a képviselőháznak azt a javaslatot teszik, hogy ezek a költségek, bár előirányoztassanak, de csak akkor utalványoztathassanak ki, ha azok már véglegesen megszavazott törvényekre támasz­kodnak. Itt rektifikáczióval tartozom azon csoport nevében, a melyhez tartozni szerencsém van. Először is a mélyen t. előadó ur legyen olyan szíves tudomásul venni, hogy a pártonkivüliek csoportja ott képviselve nem volt. Mikor az országgyűlés összes pártjai nevében egy kötelező nyilatkozatot jelentünk be, akkor kicsit több óvatosságra volna szükség. Én értem annak a paradox helyzetnek konzekvencziáit, hogy egy véderőreform fekszik a ház előtt, a melynek költségeiről, illetőleg azok fedezéséről is gondoskodni kell, értem azt, hogyha egy pénzügyminister valamiféle kautélát e tekin­tetben a háznak ajánl; és mégis a magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy a költségvetés­nek ilyen módon való kezelése nem helyes és el nem fogadható. Eltekintve attól, hogy elvi prae­judiciumot tartalmaz magával az ellenzékkel szemben különösen az, hogy egy általa támadott, megakadályozni szándékolt véderőreformmal szem­ben annak költségei itt már szerepeljenek, költség­vetési szempontból sem tartom megengedhetőnek azt, hogy egy költségvetésben labilis, függő téte­lek legyenek. Mert ezek annyit jelentenek, t. kép­viselőház és mélyen t. előadó ur, hogy nekünk egy meg nem szavazott törvényen alapuló kiadások tekintetében egy fedezeti alapot függőben kell tartani a költségvetésben, a melyről nem rendel­kezhetünk más czélokra, mert hiszen e tételek tekintetében a kormánynak még virement sem adható.

Next

/
Thumbnails
Contents