Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-287

287. országos ülés 1911 november 13-án, hétfon. Í83 emberek teljesen lei vannak zárva. (Ellenmondások jobbról.) Rudnyánszky György : Egy sereg szövetkezeti szeszgyár van ! Szabó István (nagyatádi) : En megkíséreltem szövetkezeti alapon is felállítani, de nem sikerült. Tapasztalatból beszélek. Lehet szövetkezeti utón megcsinálni, ha egy pár nagybirtokos is benne van, de kizárólag kisbirtokosokkal megcsinálni nem lehet. Mutassanak nekem egyetlenegy olyan szövetkezeti szeszgyárat Magyarországon, a melyet kizárólag kisgazdák állítottak föl. Rudnyánszky György: Van olyan ! Szabó István (nagyatádi) : A statisztika szól mellettem, egyetlenegyet sem tudnának felmutatni, és valószínűleg nincsen is ilyen Magyarországon. Mártonffy Márton : Keveset utazik ! Menjen el a Szepességbe, Sárosba ! Szabó István (nagyatádi) : A kisgazdáknak a kezében nincs egyetlenegy szeszgyár sem. Szterényi József: Nem is lehet, mert nincsen hozzá birtokuk ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) : En azt állítom, hogy nem is lehetne ilyeneket felállítani, mert azokat a feltételeket, a melyeket a törvény előir, a kisgazdák teljesíteni nem tudják. Nem tudom, hogy mennyiben felelnek meg a valóságnak azok a híresztelések, a melyeket hallunk és egyik-másik újságban olvashatunk, hogy a t. pénzügyminister ur a szeszadónak még további felemelését is tervbe veszi, a mi által a kisiistön való főzést esetleg teljesen lehetetlenné teszi. Szeretnék a t. pénzügyminister úrtól erre nézve valami nyilatkozatot hallani. Nem tudom, hogy mennyiben felelnek meg ezek a híresztelések a valóságnak, nem ismerem a t. minister urnak jövendő czéljait és terveit, de annyi tény, hogyha a szeszadót még tovább emeli, az ismét csak a kisgazdák terhére fog menni, elsősorban természetesen a fogyasztókéra, mert drágább lesz az áru, de másfelől a kisgazda saját terményeinek az értéke csökkeni fog, sőt teljesen el is veszne a szeszadó felemelése következtében. Tehát még a mostani szeszadó felemelése is tervbe van véve, a helyett, hogy az egyszerű, szegény nép terheit csökkenteni törekednének. Nálunk Magyarországon kizárólag annak az egyszerű szegény népnek a vállaira rakjuk a terheket, a mit én semmikép sem tudok helyeselni s a mi szerintem nem igazságos dolog. Azt sem tudom, mennyiben felel meg a valóságnak az a híresztelés, hogy a gyufa-monopólium révén a t. kormány felemeli a gyufaárakat és föl fogja emelni a petróleum árát. Erre nézve az igen t. pénzügyminister ur illetékes nyilatkozni, vájjon ezt tényleg tervezi-e ? Ha azonban ez a hiresztelés a valóságnak megfelel, ezzel csak ismét a legszegényebb nép vállaira fogjuk a terheket rakni, mert az urak a kastélyokban és a városokban villanynyal világithatnak, nem kell petróleumot fogyasztaniok, de a szegény nép kénytelen lesz a magasabb árat megfizetni, mert nem tud magának mást beszerezni. Ha tehát a petróleum árát megdrágítja a törvényhozás, akkor ismét csak a szegény nép vállaira rakjuk a terheket. És én, épen azért, mivel azt látom, hogy senki sem tud olyan tervekkel előállani, a melyekkel a folyton emelkedő kiadásokat fedezhetnék, senki sem tud teremteni egy egészséges alapot, a melylyel a népnek vagy a társadalomnak terheit megkönnyitenők, hanem ellenkezőleg, azt látom, hogy ezen adóemeléseknek a fedezése mindig csak odairányul, mindig csak odatekint, arra a szegény egyszerű népre, a melynek nincsen a házban képviselete, és mindenféle ujabb terheknél mindig csak ezt a népet húzogatják elő, mert a nagygazdaságok, ha valamely megterheltetés éri is őket, az reájuk nézve csak csekélység, mert a legkisebb nép aránylag mindig a legtöbb adót fizeti, én tehát, a milyen mértékben honorálom is a tisztviselőknek helyzetük javítására irányuló kívánságait, odaállítom a másik oldalát, hogy kitől vegyük el azt, a mit a tisztviselőknek akarunk odaadni % Attól a néptől, a ki legjobban reá van utalva, a ki még sokkal nehezebben szerzi meg a megélhetését, attól a néptől, a mely maga is nélkülözésekkel küzd % Bármennyire is elismerem tehát a tisztviselők kérésének jogosságát, én itt egyszer már valami határt szabnék, mert különben ennek sohasem lesz vége, én pedig, mint a nép egyszerű képviselője kénytelen vagyok szót emelni az ellen, hogy folyton fokozódó terheket rakjanak a nép vállára a folyton emelkedő nyugdijak és fizetésemelések alakjában. Ezt a dolgot egyszer szabályozni kellene, sokkal kevesebb nyugdijat kellene adni olyanoknak, a kik magas fizetési osztályokban vannak, és a kik az állam vagyonából magánvagyon czimén úgyis élveznek annyi jövedelmet, a melyből megélhetnek, ne szedjék fel az ezer meg ezer korona nyugdijakat az áUamtól. Szóval ennek is határt kell szabni, mert itt is csak mindent a legszegényebb néptől veszünk el. Kormányunk földadó-politikájáról óhajtanék még egy kissé beszélni. Magyarországon a föld eloszlása talán a legszerencsétlenebb a világon. Egyes vidékekre óriási nagy birtokok nehe« zednek és megakadályozzák a nép terjedését* Nagybirtokosaink is azt a helytelen birtokpolitikát folytatták, hogy ha eladó vagy bérbeadó birtokuk volt, szóba sem állottak a szegény néppel, hanem a nép csak azt tudta meg, hogy valamely vállalkozó szellemű ember vagy bank megvette a birtokot, és az azután, ha fizetett holdjáért 300 forintot, odaadta a kisgazdáknak 600 forintért vagy még több haszonnal. Egész kizsákmánj^olások folynak Magyarországon itt-ott, mert nem mindenki igy csinál. Aztán vannak a nagybérletek; a nagybérletnek Magyarországon akkora területe van, annyi, a községektől távol fekvő föld van, a mely a község lakosságának nem kell, hogy a nagybérlőknek igazán nem kellene félniök, hogy