Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-287

3ó7. országos ülés iQii november 13-án, hétfőn. 16? mindenkor világosan állott, hogy a 242. §. szoros értelmében vett alkalmazásával a hosszadalmas szavazások is elkerülhetők lesznek. (Zajos tetszés és éljenzés jobbfélől.) Lehet, hogy egyik vagy másik tekintetben helyesléssel találkoznék eljárásom, ha feladatomat másként fognám fel; lelkiismeretem azonban ennek ellentmondana, mert én a felmerült kívánságot a házszabályok direkt rendelkezésével ellenkezőnek tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Justh Gyula: A házszabályok 215. §-ának c) pontja alapján kérek szót. Én sem akarok belemenni most e kontroverz kérdés érdemének vitatásába, erre meglesz az alkalom akkor, ha ilyen eset elő fog állani. Én felszólalásomban nem is mentem erre a térre, nekem mindössze feltűnt az elnök urnak az a kijelentése, a mely szerint egyszerűen, a nélkül, hogy az elnök javaslatot tenne, vagy házhatározatot provokálna, kimondja, hogy a kérvény a házszabályok 242. §-a alapján kiadatik előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottságnak. Id. Erdély Sándor: Ez a házszabály! Gr. Batthyány Tivadar: Ez nem házszabály ! (Zaj.) Justh Gyula : Engedelmet kérek, már a múlt ülésen is javaslatot tett az elnök ur a háznak, bár igaz, hogy a kérdést a második és a harmadik kérvényre nézve nem tette fel. De hiszen az magától értetődik, hogy a kérdést mindenkor fel kell tenni, mert ha javaslatot tesz az elnök a háznak, akkor el kell döntenie a háznak azt is, hogy a javaslatot elfogadja-e, avagy sem. (Ugy van! a baloldalon.) Ha ezt nem teszi, akkor a kérvény csak a levegőben lóg, mint a Mahomed koporsója. Én tehát nem megyek bele annak a kérdésnek vitatásába, a melyet Polónyi Géza t. képviselő ur most felhozott, fentartom magamnak a jogot, hogy e kérdésre akkor térjek ki, a mikor konkrét esettel fogunk szemben állani; de már most nagyon kérem az elnök urat, — a kiről meg vagyok győződve, hogy teljesen házszabályszerüen kivan eljárni, hogy ő a házszabályoknak nemcsak szellemét, hanem betűszerinti értelmét is követni akarja — hogy akkor, a mikor javaslatot tesz, egyúttal a kérdést is méltóztassék feltenni, mert nézetem szerint javaslatot sem tenni és minden határozat nélkül, egyszerűen a 242. §. alapján átteni a kérvényt a kérvényi bizottsághoz, ez nem felel meg a házszabályoknak. (Ellenmondások a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, az nem felelhet meg a házszabályoknak, mikor egy kérvényt előterjeszt az elnök és a nélkül, hogy arra nézve a ház határozatot hozzon, azt mondja, hogy a kérvény egyszerűen kiadatik a bizottságnak. Hiszen igy ez nem törvényhozó testület, hanem expediczionális hivatal volna. (Ugy van ! baljelöl. Ellenmondások a jobboldalon.) Egy megjegyzésem van még a t. elnök ur előterjesztésére. Ö ugyanis azt mondotta, hogy egyszerűen felolvasatlanul terjesztetik . . . Id. Erdély Sándor: Benne van a házszabályban ! Justh Gyula:... Kérem, nem vonom kétségbe, de tessék várni türelemmel, a mig be végzem legalább a mondatomat. Szerintem az, hogy a kérvény felbontatlanul kezeltetik, nem felel meg a tényeknek, nem felel meg a házszabályoknak. Felhivom ugyanis a t. elnök ur figyelmét a házszabályok 197. §-ára, mely azt mondja (olvassa) : >>Bemutatja a tárgy rövid ismertetésével és a benyújtó képviselő nevének megemlítésével azon kérvényeket, melyeket hozzá képviselők nyújtanak be.« Tehát a kérvényt fel kell bontani, mert ha nem bontja fel az elnök ur, és tartalmát röviden nem ismerteti, akkor nem felel meg a házszabályoknak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Még csak arra akarok rámutatni, hogy a házszabályok 242. §-a csak azt mondja, hogy »felolvasatlanuk, de nem azt, hogy »vita nélkük. Azok az esetek ugyanis, melyek vita nélkül való határozathozatalt kivannak, azok mind speozificze fel vannak sorol házszabályokban. (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Minthogy pedig ez a 242. §. nincs azok között az esetek között felsorolva, annálfogva már eleve is kijelentem, hogy az ellen tiltakoznám, hogyha itt a vitát egyszerűen lehetetlenné akarnák tenni, (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) mert az nincs benne a házszabályokban, hogy a képviselőház vita nélkül hozza meg határozatát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek azok, a miket szükségesnek tartottam elmondani, és én nagyon kérem a tisztelt elnök urat, méltóztassék javaslatot tenni és méltóztassék a felett a kérdést is feltenni, hogy kivánja-e a házaz ő javaslatát elfogadni, igen vagy nem \ (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk !) Szavaim félremagyarázása czimén (Mozgás jobbfelöl. Halljuk I Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) és a házszabályokhoz kívánok röviden szólni. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza: A mélyen t. elnök ur az én szavaimat, bizonyára jóhiszemüleg, félreértette. Én nem azt mondottam, t. ház, hogy akkor, midőn a házszabályok megalkottattak, azokat az obstrukezió szolgálatában és azzal a czéllal alkottuk volna meg, hogy mi mindenféle kibúvó ajtót az obstrukezió számára fentartsunk. Én egészen mást mondtam. Akkor is tárgyaltatott az a kérdés ; gróf Tisza István már akkor reprezentálta azt az álláspontot, hogy a házszabályokat ugy kell megalkotnunk, hogy az obstrukezió — mindig a technikai obstrukezió értetett alatta — lehetetlenné tétessék, azonban én azt mondtam, hogy e tárgyalások során kifejezett megállapodás létesült az iránt, hogy bár nem csináltunk olyan házszabályokat, a melyekkel biztosit] uk és, nem tudom, előmozdítjuk az obstrukeziót, de azért