Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-286

156 286. országos ülés Í91Í november 11-én, szombaton. hárításával késlekedik, akkor késlelteti a saját tulajdonképeni czélját ugy, a mint azt a jelenlegi kormány is teszi, a mely teljesen elhibázott politi­kájával azt az eredményt idézi elő, hogy a mostani politikai helyzetben, ha változás nem áll be, a vá­lasztói reform sem és a véderő kérdése sem nyer megoldást. (Ugy van ! balfelől.) Most már ugyanis világosan látható, hogy az igen t. kormány, elsősorban maga a ministerelnök ur, szántszándékkal huzza-halasztj a és késlelteti a választói reform megalkotását. Egymás után keresi az ürügyeket, a melyekkel indokolhatja azt, hogy a választói reform kérdésében állást nem fog­lalt és javaslatot nem terjesztett be. Eleinte az volt az ürügy, hogy a statisztikai adatok nincsenek feldolgozva, azok nem állanak rendelkezésre és igy a kormány állást nem fog­lalhat. A mikor azután gr. Batthyány Tivadar t. barátom határozati javaslata, a melyet a kor­mány és a többség is kénytelen volt elfogadni, alkalmatlanná tette ezt az ürügyet, akkor az igen t. ministerelnök ur, igazán bámulatos lele­ményességgel, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) terem­tett magának egy másik ürügyet, a mennyiben alig pár nappal e határozati javaslat elfoga­dása után köriratot intézett a különböző testüle­tekhez, a mely testületek, iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem, (Felkiáltások jobb felől: Ha nem tette volna, akkor az lett volna a baj !) de a melyek illetékességét a választói jog kérdésében valami túlságos mértékben megállapíthatónak nem tartom. Ezeknek a testületeknek a válaszadására az év végét tűzte ki határidőül, s igy ürügyet teremtett arra, hogy az év végéig, a mig ez a válasz be nem érkezik, a választójog kérdésében ne le­gyen kénytelen állást foglalni és a sürgetésekkel szemben erre a terminusra hivatkozhassak. Nagyon szép, hogy a ministerelnök ur ily behatóan késziti elő a választói j og kérdését, (Derült­ség balfelől. Zaj. Elnök csenget.) de nekem az a hitem, hogyha valaki tanulni akar, hogyha valaki a választójog kérdésének természetét és politikai hatását akarja tanulmányozni, akkor annak nem ministeri székbe kell ülnie, hanem el kell mennie az egyetemre és hallgatnia kell a mi tudós pro­fesszoraink előadását, (Derültség jobbfelől.) mert a ministeri székbe beleülni, kormányt vállalni, kormányprogrammot hirdetni, nézetem szerint csakis megállapodott és kialakult nézetekkel lehet. (Igaz ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos : Székely megmondta a pro­grammbeszédében őszintén ! Elnök : Csendet kérek ! Lovászy Márton : Az egyik legújabb, de ismét nagyon leleményesen kieszelt ürügyet a napok­ban hallottuk. (Halljuk! Halljuk I) a mikor az igen t. ministerelnök ur a képviselőház tiszteletre­méltó volt elnöke által folytatott tárgyalásokat azzal az ürügygyei szakitotta meg, hogy a választó­jog kérdésében az ellenzék különböző árnyalatai nem tudtak egyöntetű megállapodásra jutni és « ennélfogva nem kínálkozott kellő szilárd alap, a I melyre állva a kormány a közvetlen tárgyalásokat megindíthatta volna. Biztosithatom az igen t. minis­terelnök urat arról, hogy az ellenzék árnyalatai, elsősorban pedig a függetlenségi és 48-as párt csoportjai a választójog kérdésében képesek, akar­nak is és fognak is olyan megegyezést produkálni, mihelyt arra szükség lesz (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) és mihelyt arra illetékes részről provokál­tatnak, a mely megegyezés alapján ezt a nagy reformot igenis meg lehet valósítani. (Élénk helyes­lés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva igenis állíthatjuk azt, hogy nálunk ebben a tekintetben az egyöntetűség megvan, (Élénk helyeslés a bal­és 'szélsőbaloldalion.) de én azt kérdem az igen t. mi­nisterelnök úrtól és a többségtől, hogy megvan-e ez az egyöntetűség ott is ? (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kozma Andor: Annyira legalább is meg­van ! Gr. Batthyány Pál: Merész állítás ! Gr. Batthány Tivadar: Halljuk Tisza Istvánt! Lovászy Márton : Én annak az okát, hogy az igen t. kormány olyan hosszú időn után sem vall szint a választójog kérdésében, nem abban kere­sem, a miről előbb volt szó, hogy t. i. a kormány most tanulmányozza a kérdést, és hogy erre nézve feltétlen szüksége van azoknak a különböző tes­tületeknek a véleményére, hanem azért nem vall szint a kormány, mert nem mer szint vallani; (Ugy van! a szélsőbaloldalon) mert tudja, hogy akkor az a mesterséges egyöntetűség, a melyet a saját pártjában hirdet, nyomban megszűnik (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) és ott mélyreható repedések következnek be. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás.) | Elnök : Csendet kérek ! Lovászy Márton : Egészen világosan látható, t. ház, hogy a többség kebelében két egymással eUenkező áramlat küzd egymással. Az egyik az, a mely a választójogot demokratikus alapon és a választás szabadságának és tisztaságának biztosí­tásával akarja megvalósítani (Ugy van! a szélső­baloldalon), a másik áramlat pedig az, a mely ezt meg akarja akadályozni, (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) a melynek alapjában és lényegében véve semmiféle választójog sem kell, de ha már ki nem kerülhető, akkor azt oly módon akarja megcsi­nálni, hogy lehetőleg kevés változtatás essék a mostani állapotokon és a választások szabadsága továbbra is a kormányhatalom kezében marad­jon. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos : Szépen választanak szabadon ! Százezrekkel vesztegetnek ! Lovászy Márton : Kozma Andor igen t. kép­viselőtársam és barátom erre tagadólag int, de én ezzel szemben utalom igen t. képviselőtársamat gróf Tisza Istvánnak a főrendiházban elmondott beszédére . . . Gr. Batthyány Tivadar: Megvan ! Eltettem ! Lovászy Márton : ... a ki ott első beszédé­i ben akképen hegyezte ki a tételt, hogy — körül­I belül ezek voltak a szavai — »azt mondják, nagy-

Next

/
Thumbnails
Contents