Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-272

10 272. országos ülés 1911 fogja mondani, hogy kérem, 1912-ben az állam legfontosabb közgazdasági és kulturális érdekeit kielégítettem, most következnek kizárólag a had ügyi kiadások, most ezeket kell viselni. Ezzel végeztem a t. pénzügyminister ur expozéjával és rátérek arra a kétségtelenül nagyon érdekes beszédre, a melyet gróf Tisza István tegnapelőtt Aradon tartott. (Halljuk! Halljuk! baljelől.) Követni akarom az ő eszmemenetét, és beszédét két részre osztom a szerint, hogy külön választom felszólalásának azt a csoportját, melylyel nagyrészben magam is egyetértek, természetesen azzal a különbséggel, hogy a tónus egészen más ő nála és más én nálam . . . Vadász Lipót: A lényeg a fődolog. Mezőssy Béla : ... és azt, a mihez ő keztyüs kézzel nyúl és a mit épen a kormányhoz közel álló vezető pozicziójánál fogva kimondani talán nem is egészen merészel, én azt a magam igénytelen és minden függés nélküli helyzetemben kifogom mondani és ki fogom egészíteni. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Gróf Tisza István beszédének alapgondolata, ha jól fogtam fel, az, hogy a magyar állam a maga függetlenségének és a maga államiságának biztosítékait leginkább a jelenlegi dualisztikus szervezet keretében óvhatja meg, és épen azért, mert a jelenlegi szervezet a magyar állam minden érdekének megfelel, ő a maga részéről semmi áldozatot sem sokall a nagyhatalmi politika és a hadsereg fejlesztése érdekében. Egy külömbséget mindenesetre konstatálni ke]], és ez az, hogy maga Deák Ferencz, a kinek müvéről gróf Tisza István olyan dicshimnuszokat zeng, még az 1867-iki kiegyezés megalkotásakor nagyhatalmi politikáról tudni abszolúte nem akart; ő a tárgyalások során mindig csak a birodalom biztonságáról beszélt és ezt az egy kötelezettséget vezette le az úgynevezett pragmatica sanctióból. De ez már túlhaladott álláspont. Tény, hogy a monarchia nagyhatalmi politikáját a közjogi kiegyezés megalkotása óta létrejött gyakorlat quasi szentesitette és ezzel, akár tetszik, akár nem, nekünk is minden körülmények közt számolnunk kell. De a legminimálisabb feltétel, a melyet ezzel szemben felfogásom szerint minden jó magyar embernek érvényesíteni kell, az, hogy ez a nagyhatalmi politika ne legyen soha aggressziv jellegű és ne kövessen semmiféle hódító és imperialisztikus álmokat akár Boszinán tul, akár pedig más vidéken. (Helyeslés baljelől.) Mert nagyon tévednek azok.a körök, a melyek a magyar ellenzéket mindig ugy denuncziálják felfelé, mintha talán mi azt a kapcsolatot, a melyet az 1723-iki törvény és a hagyományok ereje is Magyarország és Ausztria között létesített, a legelső kedvező alkalommal felbontani akarnók és meg akarnók szüntetni azt a közösséget, a mely az uralkodóház közössége folytán szükségszerüleg keletkezik. \éi Erre én csakis azért alludáltam, mert ez az egyedüli elfogadható indoka annak, a melylyel któber 21-én, szombaton. meg lehet érteni, meg lehet kísérlem megmagyarázni az ausztriai vezető köröknek azt az elfogultságát, a melylyel minden olyan lépéssel szemben viseltetnek, a mely által mi a magunk törekvéseit előrevinni akarjuk, és a melylyel szemben mi mindenkor a legridegebb makacsságot és a legkonokabb visszautasítást találjuk. Azt hiszem, Magyarországnak nem lehet érdeke gátolni azt, hogy a hadsereg erőben, harczképességben fejlődjék ; nem lehet érdeke gátolni azt, hogy a monarchia, ezt a kifejezést használom és konezedálom, a külföld előtt tisztelt és becsült legyen. De ennek a conditio sine qua non-ja. feltétele az, hogy a monarchikus kapcsolat ne gátolja soha semmi körülmények között a magyar nemzeti állam szabad fejlődését és ne gátolja a magyar nemzeti állam teljessége kiépítésének lehetőségét. (Elénk Jidyeslés a baloldalon.) Gróf Tisza István hivatkozott Deák Ferenczre. Hát ő, a mikor ezen alkotásért éles támadásban részesült, nagyon előkelő helyről — Kossuth Lajos hires turini levelére czélozok, — akkor saját művének védelméül azt hozta fel, hogy csak égető bajainkat orvosoljuk, miután az idő, a felszabadult közszellem és a nemzet ellentállási ereje ki fogja vivni azt, a mit most nekem elérnem nem sikerült. így fogta fel Deák, a ki a közjogi leiegyezést megkötötte, a maga művét. Es ha most végigtekintünk azon a négy évtizeden, a melylyel szemben Tisza István csak az elismerésnek és elragadtatásnak érzését tudja kifejezni, én azt látom, hogy nem rosszul Ítélem meg a helyzetet, hogy ha szemben hatvanhéttel a mai viszonyokat akként jellemzem, hogy a mi a magyar állam fejlődését, a magyar állam függetlenségének biztosítékait és azok megerősítését illeti, nemhogy előre mentünk volna, de tartok tőle, hogy határozott visszaesés van. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) XVIII. Lajos irta a spanyol királynak, hogy az uralkodókra nézve a legkényelmesebb kormányzási mód az alkotmányos formával való abszolút kormányzás. Nos, t. képviselőház, ez az, a miben nekünk 67 óta részünk van, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) és ez az, t. ház, a mi olyan végtelenül messze esik a Deák felfogásától és a Deák politikájától. Visszatérek arra, a mit Deák mondott: az idő, a jószerencse és a nemzet ellenállási ereje majd ki fogja vivni azt, a mit neki elérni nem sikerült. Hát mindebből, t. ház, semmisem következett be, Es ezért én nem akarok szemrehányást tenni azon nagy mű megalkotójának, a ki egész lelkét öntötte bele a kiegyezésbe, sőt azt sem rovom fel nemzetemnek, hogy kitartásában sokszor meglankadt és hibás útra tért, de felfogásom szerint a történelem ítélőszéke előtt teljes felelősség kell hogy terhelje azon magyar államférfiakat, a kik évtizedek folyama alatt mindig lehetővé tették az uralkodók számára azt, hogy a kormányzás legkényelmesebb formáját : az alkotmányos formákba öltöztetett