Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-286

150 286. országos ülés I9ÍÍ november 11-én, szombaton. itt szó, hanem talán csak félévről lehetne a hadköteleseknél beszélni. (Ugy van! Vgy van! bedfdSL) Ugy hiszem, mindnyájan megegyezünk abban, hogy az altiszti kérdés ebben a javaslatban rosszul van rendezve. Ez nemcsak a mi véleményünk, hanem a közös hadügyminister ur véleménye is. A mértékadó katonai körök maguk is elitélik a javaslatnak ilyen intézkedéseit. Szinte lehetetlen állapot, hogy valaki, a ki nagyobb intelligencziát árul el, jobban viseli magát, nagyobb képességekkel bir, az abban a büntetésben részesüljön, hogy egy évvel tovább tartson a szolgálata. Szerintem nem fognak tudni altisztet fogni. Már most is megtörténik, hogy a legénységben egyesek nem hajlandók valami altiszti disztinkeziót elfogadni, illetve ellenkeznek abban, hogy őket altisztekké kinevezzék. Ezeket most sem tudják arra kényszeríteni, és azt hiszem, hogy a jövőben sem lesz lehetséges őket rákényszeríteni arra, hogy egy évet továbbszolgáljanak csak azért, mert jobban és helyesebben teljesítették a szolgálatot másoknál. De, t. képviselőház, én magát az egész javaslatot illuzóriusnak tartom azért, mert nem hiszem, hogy elő tudjunk állítani annyi ujonezot, a mennyit a javaslat megkíván. Kovácsi Kálmán : Nem lesz benne köszönet! Kovács Gyula: Ha azt olvassuk, hogy egyes sorozójárásokban kétezer állitásköteles közül alig néhány száz jelenik meg a sorozó-bizottság előtt, akkor meg lehetünk győződve róla, hogy a mint nagyon nehéz volt eddig is kiálhtani az ujonczjutalékot, ugy a jövőben, ha ez a javaslat elfogadtatnék, még nehezebb, sőt egyáltalában lehetetlen lenne besorozni annyi ujonezot, a mennyit a javaslat kontemplált. Azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy ez a mostani fegyverszünet nem jelenti ebben a kérdésben a végleges békét. Mindnyájan tudjuk, hogy végleges béke csak két módon jöhet létre, vagy a nemzet jogos kívánalmainak kielégitésével, vagy pedig, a mit szintén nem hinnék, az ellenzéknek teljes letörésével. Kelemen Béla: Az nem lenne béke ! Kovács Gyula: Béke nem lenne tulaj donképen, de a véderőj avaslatokat csak ugy lehet elfogadtatni, hogyha vagy a nemzetet teljesen kielégítik, vagy pedig az ellenzéket letörik. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) E két mód közül szerintem csak az egyik állhat fenn, nevezetesen az, hogy tessék a nemzetnek jogos kívánságait kielégíteni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ez meglesz, meglesz a béke is a dinasztia és a nemzet között, ha pedig ez nem lesz meg, akkor ezt a küzdelmet, a mely már olyan régóta folyik, folytatni fogja a nemzet tovább is, mert nem adhatja fel jogait és nem járulhat hozzá ahhoz, hogy mint önálló állam olyan korlátozásoknak vesse alá magát, a minőket itt ebben a javaslatban terveznek. Hogy az ellenzéket erőszakkal letörhessék, azt én csaknem lehetetlennek tartom. (Igaz ! Vgy van ! balfelől) S a mikor Tisza István gróf a mumus szerepét vállalta ebben a dologban, akkor nagyon rossz szerepre vállalkozott, és higyjék el nekem igen t. képviselőtársaim, hogy az ellenzéken is sokan voltunk, a kik Tisza István gróftól nem mint mumustól féltünk, hanem féltünk attól, hogy az ő egyéniségét teszi koczkára azzal, ha az ellenzék ellen erőszakra vállalkozik. Ezt az erőszakot különben sem lehetne keresztülvinni akkor, ha az ellenzéken csak háromnégy olyan ember van is, a ki ép olyan fanatikus, mint a milyennek gróf Tisza István vallja magát abban, hogy akaratát, a melyet ő jónak tart, keresztülvigye. Mihelyt van itt három-négy ember — és remélem és hiszem, hogy vannak ilyen ellenzékiek sokkal többen (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — akkor már lehetetlenség, hogy itt az erőszak bármi úton-módon győzedelmeskedjék. Én ugyanis nem ismerem el Tisza István grófnak azt a jogát, hogy csak egyedül neki lehet fanatikusnak lennie, csak neki van joga feláldoznia magát azért az ideáért, a mely az ő egész egyéniségét uralja. Neki ugyanezeket a jogokat biztosítania kell mások számára is, a mint hogy tényleg, mindenkinek megvan ez a jogosultsága. A magam részéről Tisza István grófot annyira értékes egyéniségnek tartom — hiszem, hogy ebben mindnyájan egyetértünk (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) — annyira nagy tehetségnek és annyira nagy erőnek értékelem, hogy végtelen sajnáltam volna — és bizonyára végtelenül sajnálta volna az egész ország — ha ő ezzel a ténykedésével kitette volna magát különböző inzultusoknak. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Gróf Tisza István nagy tehetségére és nagy akaraterejére más oldalon még szükség van és szerintem sokkal helyesebb lenne, ha ő ezt a nagy tehetséget, ezt a nagy erőt és energiát nem az ellenzékkel szemben igyekeznék érvényesíteni, a mely a nemzeti aspirácziókat képviseli, hanem talán a nemzet ellensége, Bécs ellen vinné harezba ezeket az erőket, a mikor aztán mi is mindnyájan a legnagyobb készséggel állanánk melléje. (Ügy van! balfelől.) T. képviselőház ! Tekintve, (Halljuk! Halljuk !) hogy ez a törvényjavaslat a nemzet anyagi erejét messze túlhaladó áldozatokat kivan ; (Vgy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) tekintve továbbá, hogy e törvényjavaslatban nem a nemzeti jogok elismerése van biztosítva, hanem ujabb sérelmeket tartalmaz e javaslat: a magam részéről a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? . Mihályi Péter jegyző: Lovászy Márton! (Halljuk ! Halljuk!) Lovászy Márton : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Azok a t. képviselőtársaim, a kik a háznak erről az oldaláról a véderőj avaslathoz hozzászóló ttak, bőségesen kifejtették azokat a katonai,