Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-286

148 286. országos ülés 1911 november 11-én, szombaton. szerű néji megérti, hogy mi az a száz miUió korona és meg vagyok róla győződve, hogyha a szónok oda állana és azt mondaná, hogy a hadsereg kiadásait többel akarjuk növelni évente, mint a mennyit Magyarország összes földadója kitesz, akkor az az egyszerű néf> egészen máskép gondolkoznék e horribilis summáról, mint ma, a mikor meg sem érti, hogy tulaj donképen milyen összegről van szó. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azzal tisztában van, hogy ezt az összeget akár igy, akár ugy meg kell fizetnie, csak az öszszeg nagyságával nincs tisztában és azzal, hogy ezt az összeget az államháztartás nem birja el. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szó volt arról is t. képviselőház, hogy mit a hadseregre költünk, az tulaj donképen hasznos befektetés, mert az ipar is részesedik belőle, egyes városokban költik el ezt az összeget stb. Erre én csak azt mondom, hogy mennyivel czélszerübb és hasznosabb lenne ezeket az összegeket produktív dolgokra forditani, mint improduktivekre. Ott van pl. a vasút, a melynek úgyszólván ma már teljesítőképessége sincsen, mert nem vagyunk képesek abba annyi összeget befektetni, hogy a teljesítőképességét fokozzuk. Tessék kimenni az országba és megkérdezni a kereskedelmi köröket, hogy hogy áll ez az ügy. Meglehet, hogy talán beismerik, hogy teljesítőképesség tekintetében sohasem követeltek annyit a vasúttól, mint ma, de viszont mondani fogják azt is, hogy a vasút oly rosszul még sohasem funkczionált, mint ez idő szerint. Kovácsi Kálmán: Ezer meg ezer métermázsa búza romlik el ! Kovács Gyula: Nem vagyunk képesek a vasutba semmit sem befektetni, pedig ez j>roduktiv befektetés lenne, mert a viteldijak révén ez bőven megtérülne és e mellett támogathatnék az ipart és kereskedelmet. Itt van pl. a felszerelési dolgok között a telefon, a melynél minden interurbán vonal kifizeti magát, de itt sem vagyunk képesek befektetéseket eszközölni, mert a pénzügyminister ur becsukja az államkasszát, azt mondja, hogy nincsen pénz és ha ilyen követeléssel jövünk, azt feleli reá, hogy megbillen az államháztartás egyensúlya. Ezzel szemben azután érthetetlen, hogy a mikor ilyen horribilis követeléssel jönnek katonai czélokra, akkor egyszerre rózsás lesz az állam pénzügyi helyzete és még többre is telik, mint a mennyit követelnek. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mindebben megerősített engem az előadó urnak tegnapi beszéde, a melyet a költségvetés előterjesztése alkalmával mondott, és a mikor kifejtette, hogy az államháztartás egyensúlyára annyira vigyázni kell, hogy annál minden fillér is szerepet játszhatók, mert az államháztartás egyensúlyát, az állam hitelét még az is könnyen megingathatja. Rendkívül fontos dolog ez ott, a hol a nemzet kulturális szükségleteit kell kielégiteni, de a katonai kérdéseknél az államhitel egyszerre mellékes lesz ; ott lehet száz és száz milliókat kérni, a pénz, a fedezet megvan, szerintem azonban csak azért, mert felülről ezt igy kívánják. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek a javaslatnak a sérelmeit, t. képviselőház, az előttem szólók már.mind felsorolták. Én csak röviden összegezni akarom azokat. A 4. §-ban ugyanis, a hol arról van szó, hogy a honvédelmi minister, illetőleg a honvédség főparancsnoka köteles a honvédség létszámáról, felszereléséről, elhelyezéséről, katonai kiképzéséről és fegyelmi magatartásáról a hadügyministernek folytonos tudomást nyújtani. Ez a törvényben kimondva, ujabb sérelmet jelent, a mennyiben a honvédséget úgyszólván a közös hadügyministernek rendeli alá. Mindig hivatkozunk arra, hogy a honvédség tulajdonképpen, az, a melynek a magyar hadsereg magvát kell képeznie és íme, most ezt a hadsereget is a közös hadügyministernek rendeljük alá. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Az 5. §., a mely a közös hadseregnek a póttartalékáról beszél, tulaj donképen uj sérelmet nem tartalmaz, azonban felújítja azt a régi sérelmet, hogy az 1888-iki törvények alapján a póttartalékosokat akkor, a mikor az ujonezok megajánlva nincsenek, be lehessen hivni tényleges szolgálatra. Ezt a felújított sérelmet a javaslatból kiküszöbölendőnek tartom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon sérelmes a 7. §., a mely azt mondja, hogy azok a hadköteles korban álló egyének, a kik a tulaj donképeni hadiszolgálatokra ugyan nem, de az ezekkel kapcsolatos másnemű szolgálatokra alkalmasok, mozgósítás esetében és háborúban ily szolgálatokra alkalmazhatók. Eddig, szerintem, a véderőtörvényben ez nem volt benn. Hazai Samu honvédelmi minister: Szerinted! Kovács Gyula : Nem is tudom, kik azok a hadköteles korban álló egyének. Erre nézve a t. honvédelmi minister úrtól kérek felvilágosítást, kérdem, azt jelenti-e ez, hogy minden polgár, a ki a 42-ik életévét be nem töltötte, bármilyen hadiszolgálatra mozgósítás esetén felhasználható ? Ezt nem hinném. Nem vagyok tisztában vele, hogy tulaj donképen mit jelent ez a paragrafus. Én azt gondolom, hogy a törvényt nagyobb pontossággal kellene megszerkeszteni, mint a jelen esetben, hogy t. i. azok az egyének, a kik tulaj donképeni hadi szolgálatokra ugyan nem, de más szolgálatokra alkalmasak, mozgósítás esetén különböző szolgálatra berendelhetők. Hisz itt az sincsen megmondva, hogy milyen szolgálatokra ! Én tehát tisztelettel kérek a honvédelmi minister úrtól erre nézve felvilágosítást. A 13. §-ban is van egy ujabb sérelem, a menynyiben ez azt mondja, hogy az ujonczlétszám nagysága a jelen törvény életbeléptetésétől számított 12 év lejárta előtt kérdés tárgyát csak akkor képezheti, ha Ö felsége az illető felelős kormánynak utján az ujonezlétszánmak emelését vagy leszállítását szükségesnek tartja. Az ujonczmegajánlás joga eddig mindig biztosítva volt. a nemzetnek. (Igaz I Ugy van / a