Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-285

285. országos ülés IUÍ1 november lO-éa, pénteken. 141 tett utak, a melyeket csak nagynehezen és nagy szakavatottsággal lehet felismerni. A t. pénzügyminister ur ezen terhek megoszlására vonatkozólag a pénzügyi bizottságban annak idején elmondta, hogy az 1911. év mintegy a próbakő e terhek viselésére vonatkozólag, a mennyiben már 1911-ben, az 1911-iki költségvetésben, 39,200.000 korona van beállítva, és a véderőjavaslathoz csatolt táblákból, habár meglehetős soványan is, de mégis ki lehet venni, hogy évről-évre hogy történik ezen terhek feloszlása. Hogy ez azonban tulaj donképen hogy értendő, ez iránt kétely támadt annak folytán, hogy ugyancsak a t. pénzügyminister ur egy más alkalommal azt mondja, hogy az a 39 millió, a mely 1911-ben be van állitva, hogy ez nem függ össze a véderőj avaslattal. A pénzügyi bizottságban akkor azt mondotta a t. pénzügyminister ur, hogy az a körülmény, hogy a 39 millió koronás első részlet be van illesztve az 1911-iki költségvetésbe a nélkül, hogy annak mérlegét ezen beillesztés megbillentette volna stb. Október 2-án pedig azt mondja, a t. pénzügyminister ur, hogy (olvassa) »a mi már most az 1911. véderőköltségek vitás pontjait illeti, teljesen igaza van a t. képviselőtársamnak, hogy a pénzügyi bizottságban és más helyen is az én számitásairnat az 1911. év költségvetésével kezdtem, de nem azért, minthogy ha az 1911-iki tételek összefüggnének a véderőj avaslat intézkedéseivel.« Itt tehát az a felvilágosítás ugy szól, hogy ez a kiadás nem függ össze a véderőj avaslattal. Azt is hallottuk, hogy ez a tétel inkább függ össze bizonyos hiányokkal, a melyek szintén a véderőre vonatkozó törvényjavaslat meUé csatolt táblákban vannak megemlítve, t. i. a költségvetés hiányossága, póthitelek stb., a mire azonban ott csak 10 millió korona van felvéve. En tehát legalább a magam részéről nem tudok teljesen eligazodni, hogy ennek a 39 millió 200.000 K-nak minő a jelentősége. Hasonlóképen az 1912-ik évre a t. pénzügyminister ur két helyen is számításba veszi azt a bizonyos vámbevételi többletet. Azt mondja, hogy a rendesből, az ordináriumból levonta azt a többletet, a mely egy tíz milliós vámbevételi emelkedésből Magyarországra esik és igy jön ki azután az a 4,200.000 korona. Ugyanígy van az extraordinárium felsorolásánál is. (Olvassa) : »Ká kell mutatnom, hogy van még egy extraordinárium, egy 4,300.000 K-s emelkedés, a mely a véderőreformból folyik. De ez nem jön számszerűleg kifejezésre a költségvetésben, mert ugyanilyen összegű tételt irányoztam elő a bevételeknél.« Pedig ez a 10 millió koronás szaporodás egyszer már az ordináriumnál fel van véve és egyáltalában nem könnyen érthető meg, hogy, ez a tétel be lévén állitva és mégis az állíttatik róla, hogy ez nem jut kifejezésre. A mi be van állitva, annak tulajdonképen kifejezésre kellene jutnia. És ez tényleg meg is felel azoknak a tételeknek, a melyek az 1912-iki véderőköltségeknél kontemplálva vannak. Ez tudniillik 12 millió korona, 4,200.000 korona esik ebből az ordináriumra, 4,200.000 az extraordináriumra és 4 millió esik azokra a kontemplált, remeit vámbevételekre. Csakis igy tudnám összeállítani magamnak ezt a 12 millió koronát, a nélkül pedig nem igen. Ha a kormány pénzügyi sáfárkodását vizsgáljuk és bírálat tárgyává teszszük, nem tehetjük ezt a nélkül, hogy a kormánynak közgazdasági tevékenységét is szem előtt ne tartsuk, még pedig azért, mert a pénzügyi gazdálkodás a közgazdasági tevékenységgel' szoros összefüggésben van. Ha a t. kormány meg van győződve arról, hogy Magyarországon még igen sok kulturális szükségletet kell kielégíteni, akkor természetesen előrelátólag gondoskodni kell arról is, hogy a szükséges jövedelmi források rendelkezésre álljanak és ezen jövedelmi források tekintetében nem lehet mindig a bankárokhoz folyamodni, hanem gondoskodni kell arról, hogy a népnek, a nélkül, hogy a mint az előbb emiitettem, annak a terheit mechanice felemeljük, jövedelme, a nemzeti jövedelem ugy alakuljon, hogy ebből ezek a nagyobb terhek kikerüljenek. Nézetem szerint ennek a kormány eddig kifejtett tevékenysége nem felel meg ; nem látom ezeket a nagy közgazdasági konczepcziókat, a melyek képesítenék az országot, hogy még sokkal nagyobb terheket vállaljon s a melyek Magyarország gazdasági tevékenységét ugy fejlesztenék, a hogy mindannyian kivánnók, hogy necsak a mezőgazdaság terén, hanem az egész gazdasági téren az extenzív tevékenység helyébe az intenzív tevékenység lépjen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok a részletekbe bocsátkozni, de néhány kérdést mégis felemlítek, a melyek fejlesztése igen kívánatos volna. Igy az ország gazdasági erejének emelkedésével elsősorban összefügg a takarékpénztári reform. Most is tanúi vagyunk egy botrányos esetnek, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mely mutatja, hogy a takarékpénztárak egészen ki vannak forgatva eredeti mivoltukból. Ezen a kormány már régen segíthetett volna ; azt hiszem, itt a tizenkettedik óra, hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy ez a szervezet, a mely Magyarország életében igen nagy, fontos szerepet játszik, egészséges legyen. De foglalkoznia kell a kormánynak a részvénytársulatok ellenőrzésével is. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Tudjuk, hogy ebben az irányban már a közvélemény megnyilatkozik és épen azért csak felemlítem, hogy legyen a kormánynak gondja e kérdésre is, a melynek nálunk, a hol az egyes egyének nem rendelkeznek nagy tőkével, nagyobb fontossága van, mint más államokban. Remélem., hogy ennek az ügynek szanálását sem hagyja ki a kormány munkálkodása köréből. Nagyon fontosnak tartanám — ha e kérdés megoldása egyéni érdekeket érint is — az állami tüzkárbiztositás behozatalát. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Ez esetleg jövedelmet is nyújtana az