Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-272

8 2/2. országos ülés 1911 október 21-én, szombaton. zött, (Ellenmondások jobbról.) én legalább — sajnálatomra — még nem kaptam meg s ebből kifolyólag a kommentárt önmagamnak nem tudtam megalkotni. De liiszen lesz alkalmunk ezzel más helyen, talán a pénzügyi bizottságban, részletesebben foglalkozni. Bizonyos tényeket azonban lehetetlen le nem szögeznem és a t. pénzügyminister ur figyelmébe nem ajánlanom. Az tudniillik tény, hogy a két kormány és a hadügyi kormány között, sőt a mint ezt báró Bienerth volt osztrák ministerelnök ur ez év február havában az osztrák parlamentben be is jelentette, Ö felsége szankezionálásával is létesült egy megállapodás, mely azt mondja, hogy a legközelebbi öt éven belül az összes rendes és rendkívüli hadügyi szükségletek az évi 200 milliót, azaz az öt év keretén belül az 1000 milliót meg nem haladhatják. Már most, feltéve, hogy ez a megállapodás sértetlenül megáll, — ámbár erős kételyeim vannak erre nézve az uj hadügyminister ur nyilatkozata alapján — vájjon ebben a terjedelemben fognak-e jelentkezni a hadügyi költségek akkor, a mikor azt olvassuk, hogy az osztrák pénzüg3'minister ur a bizottságban egy uj 400 milliós kölcsönnek a felvételére kér felhatalmazást, és ennek a 400 milliós kölcsönnek egyik tétele, 72 millió korona, a hadügyi beruházásokra esik. Nagyon szeretném tudni, hogy a t. pénzügyminister ur ezt az évi 4,225.000 koronás többletet hogyan kontemplálja: ugy-e, mint egy felveendő államadósságnak évenkint a budgetbe visszatérő s beillesztett kamatát, — ez esetre nem oly kisszerű a dolog — vagy pedig ugy, hagy tekintettel arra, hogy nem sok kilátás és reménység van arra, hogy a jövő évi sorozások már a felemelt ujonczlétszám alapján történhessenek meg, a jövő évben csak egy kis kezdőleges függő tételt akar időleges részként a költségvetésbe beállítani. Nem tudom, az egyik esélyt vagy a másikat kontemplálj a-e a pénzügyminister ur, de a kommentár minden esetre nem lett volna felesleges, mert azt nem akarom feltenni Lukács László minister ur pénzügyi komolyságáról, hogy oda fog jutni a maga pénzügyi számításaiban, a hova jutott egyik leghűségesebb famulusa és követője, Hantos Elemér t. barátom, (Derültség balfelől.) a Id igen érdekes brosúrájában ugy vonta meg a katonai javaslatok pénzügyi mérlegét, hogy öt év eltelte után — ha jól emlékszem — még 2 millióval kevesebb lesz a katonai kiadások összege (Derültség a baloldalon.) mint eddig. Ha akár az ilyen Hantos-féle pénzügyi kiszámítás, akár pedig Lukács László profécziája beválhatna, hogy t. i. a létszámnak egy ilyen nagymértékű felemelését és a tengeri flottának oly hatalmas méretekben való kiterjesztését 4,225.000 koronával meg lehetne oldani, akkor biztos vagyok benne, hogy a militarizmus kérdése meg lenne oldva, akkor a Dreadnoughtokat, a hadseregfejlesztéseket ilyen Lukács-féle Boskómódszer szerint játszva lehetne elviselni a nemzeteknek, és tartok tőle, hogy ha ez lehetséges lenne, akkor a t. pénzügyminister urat, mint valami házi védszentet kölcsönkérnék maguknak az egyes államok, hogy ő vigye keresztül a pénzügyi mérlegnek ilyen könnyen való konszolidálását. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mi engemet illet, ha ez az esély bekövetkeznék, én valami keserű könnyeket Lukács László úron a magam részéről nem sirnék. (Derültség balfelől.) Ez expozéval szembe állíthatnám — de erre most nem akarok kitérni — Hazai t. honvédelmi minister urnak a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozatát, a ki köteles őszinteséggel megmondotta, gondolom 1911 Julius 10-én, hogy a hadsereg rendes kiadásainak és rendkívüli kiadásainak összege a szárazföldön öt évben 74 millióra fog rúgni, a flottának kiadásai pedig 254 millióra. E beruházási összegeknek ő csak a kamatját vette számításba, mely évente 10 millióra rug. E tekintetben nekem az a felfogásom, hogy az a helyes költségvetési előirányzat és az állam erőinek közgazdasági és teherviselési képességeinek csak az az előirányzat tesz eleget, a melyik az improduktív kiadásokat sohasem fedezi kölcsönnel; (Helyeslés balfelől.) Kölcsönből felfogásom szerint csak a produktív kiadásokat lehet és szabad fedezni, (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) mert ha az improduktív kiadásokat, a hadsereg fejlesztését, a flottafejlesztést állandóan kölcsönökből fogjuk megvalósítani, oda fogunk jutni, a*|h.ol volt Deák Ferencz, midőn azt mondotta, hogy a nemzetek áhítozni fognak a háború után, hogy megszabaduljanak a terhes béke rettenetes nyűgétől. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Lehetetlen észre nem venni a különbséget a fedezet tekintetében Lukács László és osztrák kollégájának, Mayer pénzügyminister urnak felfogása között, a ki különben csak vezetője a pénzügyi resszortnak és talán épen ezért vesz magának jogczimet arra, hogy sokkal őszintébb lehessen a képviselő urakkal szemben, mint az itt történik. Ma}rer ur Ausztriában megmondja egész őszintén, hogy a hadseregnek létszámfelemelése és a flottának fejlesztése szükségszerüleg az uj adók egész sorozatának megteremtésével fog együtt járni. Én azt hiszem, hogy igy lesz Magyarországon is ; de Lukács László itt is egy egészen praktikus irányzatot követ. Ö azt mondja, hogy uj adókról szó sem lehet, hanem tervbe van véve az állam rendes jövedelmi forrásai expanzivitásának felemelése. Ilyen czifrán és ilyen szépen az adósrófnak a definiczióját még sehol sem hall ottani (Ugy van ! balfelől.) Én csak egy momentumra, az államvasutak bevételeire és kiadásaira nézve, kívánok itt kiterjeszkedni és pedig azért, mert ezen a.téren volt a koaliczió a leghevesebb támadásoknak kitéve. Az tény, hogy az államvasutak jövedelmezőségi koefficziense valami csekélységgel emelkedett. Ez nem valami nagy művészet volt, mert a tarifák emeltettek és valószínűleg a tarifák mérsékelt emelése következtében állott elő ez a jövedelmező-