Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-272

8 2/2. országos ülés 1911 október 21-én, szombaton. zött, (Ellenmondások jobbról.) én legalább — sajná­latomra — még nem kaptam meg s ebből kifolyólag a kommentárt önmagamnak nem tudtam meg­alkotni. De liiszen lesz alkalmunk ezzel más helyen, talán a pénzügyi bizottságban, részletesebben fog­lalkozni. Bizonyos tényeket azonban lehetetlen le nem szögeznem és a t. pénzügyminister ur figyelmébe nem ajánlanom. Az tudniillik tény, hogy a két kormány és a hadügyi kormány között, sőt a mint ezt báró Bienerth volt osztrák ministerelnök ur ez év február havában az osztrák parlamentben be is jelentette, Ö felsége szankezionálásával is létesült egy megállapodás, mely azt mondja, hogy a leg­közelebbi öt éven belül az összes rendes és rend­kívüli hadügyi szükségletek az évi 200 milliót, azaz az öt év keretén belül az 1000 milliót meg nem haladhatják. Már most, feltéve, hogy ez a megállapodás sértetlenül megáll, — ámbár erős kételyeim van­nak erre nézve az uj hadügyminister ur nyilat­kozata alapján — vájjon ebben a terjedelemben fognak-e jelentkezni a hadügyi költségek akkor, a mikor azt olvassuk, hogy az osztrák pénzüg3'­minister ur a bizottságban egy uj 400 milliós köl­csönnek a felvételére kér felhatalmazást, és ennek a 400 milliós kölcsönnek egyik tétele, 72 millió korona, a hadügyi beruházásokra esik. Nagyon szeretném tudni, hogy a t. pénzügyminister ur ezt az évi 4,225.000 koronás többletet hogyan kontemplálja: ugy-e, mint egy felveendő állam­adósságnak évenkint a budgetbe visszatérő s be­illesztett kamatát, — ez esetre nem oly kisszerű a dolog — vagy pedig ugy, hagy tekintettel arra, hogy nem sok kilátás és reménység van arra, hogy a jövő évi sorozások már a felemelt ujoncz­létszám alapján történhessenek meg, a jövő évben csak egy kis kezdőleges függő tételt akar időleges részként a költségvetésbe beállítani. Nem tudom, az egyik esélyt vagy a másikat kontemplálj a-e a pénzügyminister ur, de a kom­mentár minden esetre nem lett volna felesleges, mert azt nem akarom feltenni Lukács László mi­nister ur pénzügyi komolyságáról, hogy oda fog jutni a maga pénzügyi számításaiban, a hova jutott egyik leghűségesebb famulusa és követője, Hantos Elemér t. barátom, (Derültség balfelől.) a Id igen érdekes brosúrájában ugy vonta meg a katonai javaslatok pénzügyi mérlegét, hogy öt év eltelte után — ha jól emlékszem — még 2 millió­val kevesebb lesz a katonai kiadások összege (Derültség a baloldalon.) mint eddig. Ha akár az ilyen Hantos-féle pénzügyi ki­számítás, akár pedig Lukács László profécziája beválhatna, hogy t. i. a létszámnak egy ilyen nagymértékű felemelését és a tengeri flottának oly hatalmas méretekben való kiterjesztését 4,225.000 koronával meg lehetne oldani, akkor biztos vagyok benne, hogy a militarizmus kérdése meg lenne oldva, akkor a Dreadnoughtokat, a hadseregfejlesztéseket ilyen Lukács-féle Boskó­módszer szerint játszva lehetne elviselni a nemze­teknek, és tartok tőle, hogy ha ez lehetséges lenne, akkor a t. pénzügyminister urat, mint valami házi védszentet kölcsönkérnék maguknak az egyes államok, hogy ő vigye keresztül a pénzügyi mérleg­nek ilyen könnyen való konszolidálását. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mi engemet illet, ha ez az esély bekövetkeznék, én valami keserű könnyeket Lukács László úron a magam részéről nem sirnék. (Derültség balfelől.) Ez expozéval szembe állíthatnám — de erre most nem akarok kitérni — Hazai t. honvédelmi minister urnak a pénzügyi bizottságban tett nyi­latkozatát, a ki köteles őszinteséggel megmon­dotta, gondolom 1911 Julius 10-én, hogy a had­sereg rendes kiadásainak és rendkívüli kiadásai­nak összege a szárazföldön öt évben 74 millióra fog rúgni, a flottának kiadásai pedig 254 millióra. E beruházási összegeknek ő csak a kamatját vette számításba, mely évente 10 millióra rug. E tekintetben nekem az a felfogásom, hogy az a helyes költségvetési előirányzat és az állam erőinek közgazdasági és teherviselési képességeinek csak az az előirányzat tesz eleget, a melyik az impro­duktív kiadásokat sohasem fedezi kölcsönnel; (Helyeslés balfelől.) Kölcsönből felfogásom szerint csak a produktív kiadásokat lehet és szabad fe­dezni, (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) mert ha az improduktív kiadásokat, a hadsereg fejlesz­tését, a flottafejlesztést állandóan kölcsönökből fogjuk megvalósítani, oda fogunk jutni, a*|h.ol volt Deák Ferencz, midőn azt mondotta, hogy a nemzetek áhítozni fognak a háború után, hogy megszabaduljanak a terhes béke rettenetes nyű­gétől. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Lehetetlen észre nem venni a különbséget a fedezet tekintetében Lukács László és osztrák kollégájának, Mayer pénzügyminister urnak fel­fogása között, a ki különben csak vezetője a pénz­ügyi resszortnak és talán épen ezért vesz magának jogczimet arra, hogy sokkal őszintébb lehessen a képviselő urakkal szemben, mint az itt történik. Ma}rer ur Ausztriában megmondja egész őszintén, hogy a hadseregnek létszámfelemelése és a flottá­nak fejlesztése szükségszerüleg az uj adók egész sorozatának megteremtésével fog együtt járni. Én azt hiszem, hogy igy lesz Magyarországon is ; de Lukács László itt is egy egészen praktikus irányzatot követ. Ö azt mondja, hogy uj adókról szó sem lehet, hanem tervbe van véve az állam rendes jövedelmi forrásai expanzivitásának fel­emelése. Ilyen czifrán és ilyen szépen az adósróf­nak a definiczióját még sehol sem hall ottani (Ugy van ! balfelől.) Én csak egy momentumra, az államvasutak bevételeire és kiadásaira nézve, kívánok itt ki­terjeszkedni és pedig azért, mert ezen a.téren volt a koaliczió a leghevesebb támadásoknak kitéve. Az tény, hogy az államvasutak jövedelmezőségi koefficziense valami csekélységgel emelkedett. Ez nem valami nagy művészet volt, mert a tarifák emeltettek és valószínűleg a tarifák mérsékelt emelése következtében állott elő ez a jövedelmező-

Next

/
Thumbnails
Contents