Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-282
110 282. országos ülés 1911 november 7-én, kedden. jék, hanem békés kibontakozás utján, alkotmányos életünk tiszteletbentartása által jöjjön létre, Mert micsoda felfogás az, liogy az alkotmányos életnek azokat a fegyvereit, a melyek a tiszta alkotmányos élet megteremtésére, a meggyőződések alapján alakuló parlamentre van helyezve, figyelmen kívül hagyják, de a midőn jön a többség uralmának elmélete, azt mereven, még a törvény sérelmével is képesek alkalmazni. (Igaz! Ugy van ! a haloldalon.) Bármilyen ok teremtette volna meg, hogy a házszabályoknak ez a rendelkezése fennáll, a mely ma fennáll, mig azt közös megegyezéssel meg nem változtatjuk, mig egy nagy parlamenti reform keretébe bele nem illesztjük, addig ezeket tiszteletben kell tartani, különösen hazánkban, a hol ezekkel szemben nemcsak a párthatalmi túltengéseket, de egy idegen uralom túltengését és túlköveteléseit is megakadályozhatjuk. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Mi is azt kivánnók, hogy ne a kisebbség fegyvertárában legyenek ezek az eszközök összehalmozódva, hanem hogy a többség szervezetében legyen meg a nemzeti erő, a mely, ha kell, szembe is száll, nem a forradalom szellemében és a forradalom fegyverével, de a parlamenti küzdelem fegyvereivel, minden ilyen törekvés ellenében. De a midőn a többségi akarat odaáll a nemzeti érdek mellé, a nemzeti jogok érvényesitése mellé, akkor azt látjuk, hogy az országban akadnak vállalkozók, a kik nem a megtámadott nemzeti többségi uralom mellé állanak, hanem annak a hatalomnak segítségére és rendelkezésére bocsátják eszközeiket, a mely ennek letörését akarja megkísérelni. Két eszköze és két karja van annak a hatalomnak, a mely a nemzeti élet összerombolására ide lenyúlt: azok az ellenünk szervezkedő nemzetiségi táborok és erők, a melyeket hiába kerestek önök nálunk ; pedig mi az általános választói jogért küzdünk, mert mi onnan remélünk segítséget olyan többség összehozására, a mely nem lesz föltétlenül hajlandó azoknak a kívánságoknak teljesítésére, a melyeket fölülről előírnak, sja'fmeljr nem szegődik oda segitő társként azok közé a magyar hazafiak közé, a kik válogatás nélkül állanak rendelkezésre azon czélok előmozdítására, a melyeket fölülről előírnak s nem a nemzet érdekeit és kívánságait tekintik mértéknek, hanem szertelen vágyakozásaiknak és hatalmi czéljaiknak kielégítése alá rendelik az egész parlamentet. (Helyeslés balfelöl.) Midőn a parlament ott lent ekként alakult, akkor önök jönnek még azzal a prepotenciával, hogy ledöntsék a házszabályok érvényét, hogy megszüntessék azoknak erejét és megfoszszák a nemzeti küzdelmet még e kis mentsvárától, utolsó erejétől is. (Zaj. Elnök csenget.) És a mit nem sikerült zsandárfegyver, a szurony erejével megteremteni, ezt most ennek a többségi hatalomnak saját brachiális erejükkel való megteremtése utján akarják keresztülvinni. Ez nem is lehet, hogy egy magasabb szempontból néző magyar hazafi és politikus nézeteivel megegyezzék és ez vezette az elnököt is, amidőn ő ezen harcok felett való méltatlankodásában azt mondotta, hogy keresni kell a békés kibontakozás útját s elment a kormányhoz és az ellenzékhez, s a midőn szembeszálltak az elnöki akcióval, megérlelték benne a visszavonulás útját, akkor, bocsánatot kérek, minden olyan tett, hogy oda járulunk hozzá, képmutatás, mert nem őszinte, (Élénk helyeslés a baloldalon.) ha meg nem szüntetjük azokat az okokat, a melyek lemondását előidézték, ha meg nem szüntetjük azokat a támadásokat, a melyeket ellene intéztek, az ő házszabály-kezelésének pártatlansága okából, akkor nem lehet remélni, hogy ő ezen lemondási szándékától eltérjen. Én a magam részéről az elnök ur indítványa mellett, a melyet, ismétlem, elfogadok, még a következő indítványt vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : A képviselőház kimondja, hogy az elnöknek eddigi házszabály-kezelését helyesnek és törvényesnek ismeri el, (Helyeslés a baloldalon.) iránta bizalommal viseltetik, lemondását tudomásul nem veszi és felhívja őt lemondásának vissza vételére.« (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. Felkiáltások balfelől: Szünetet kérünk.) Elnök ." Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző : Eakovszky István ! (Halljuk! Halljuk! a bál- és a szélsőbaloldalon. Zaj.) Elnök: Méltóztassanak a helyüket elfoglalni. Rakovszky István: T. ház! (Halljuk I Halljuk ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mi sem lenne könynyebb, mint a felkorbácsolt szenvedélyeket tovább izgatni, de nekem szándékom egészen nyugodtan, minden szemrehányásoktól menten azt az állapotot a t. ház és az ország szine előtt preczizirozni, a mely a t. elnök ur lemondása folytán itt bekövetkezett. Mielőtt ezt tenném, csodálatomat kell kifejeznem, hogy a t. kormány, miután itt már a legerősebb két ellenzéki párt megnyilatkozott, a maga részéről nem nyilatkozik. En ugyanis azt hiszem, hogy a kormánynak minden körülmények közt, de különösen ily válságos pillanatokban, kötelessége volna felszólalás által irányítani a parlamentet és a parlamenti vitát is. (Ugy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én azt látom, hogy a mi parlamentarizmusunkat egy nagy válság fenyegeti és hogyha felszólalok, kötelességet akarok teljesíteni, hogy e nagy válságot, e veszélyt, a mely ugy látszik elodázhatlan, minél további időre kitoljam, hogy időt adjak, hogy még a legutolsó perczben is a megértésnek, a kiegyelitésnek, a rendes parlamenti működésnek lehetősége beálljon. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Ellentétek vannak itt, a melyeket talán mesterségesen szítottak és fejlesztettek. (Mozgás.)
