Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-282

104 áSá. országos ülés Í9Í1 november 7-én, kedden. Kossuth Ferencz: . . . fegyvert és erőt nyújthat a többség számára abban, hogy utalhasson a felsőbb hatalom előtt az erőteljes kisebbségi álásfoglalásra és tanácsolhassa azt, hogy a nemzeti ügy néhány lépéssel előre vitessék. Ez hazafias álláspont volt. Széll Kálmán: Ez igaz! Kossuth Ferencz: Nem akarom feltételezni, hogy a mostani többség ez elől a hazafias álláspont elől elzárkóznék, lehetetlen tehát a logika elemi szabályai szerint azt feltételeznem, hogy e többség minden körülmények közt elitéli az obstrukoziót. Hiszen az első és nagyon hatalmas obstruktor épen Tisza Kálmán volt. (Zaj jobbfelől.) Abból kifolyólag, hogy Magyarország egészen különleges helyzetben van, a parlamentarizmus általános elvei Magyarországra szigorúan nem alkalmazhatók. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Nem is mindig alkalmaztattak felülről sem, mert köztudomású tény, hogy volt időszak, midőn az akkori kormánynak és a parlament többségének akarata nem érvényesülhetett, már pedig a j)arlamentarizmusnak feltétlen alapelve az, hogy a kormány és a parlament többségének akarata érvényesíthető legyen, ha ez törvényes irányban, törvényes alapon, s a létező alkotmány keretein belül mozog. (Helyeslés a baloldalon.) Másrészt elképzelhetők olyan körülmények, a mikor a nemzetnek elodázhatlan kötelessége ellentállani bizonyos követeléseknek; megtörténhetik nem az, mint ahogy a jelen kormánynyal történt, hogy kineveztetett egy különben egyénileg tisztelt ministerelnök (Felkiáltások, a jobboldalon : Legalább ezt elismeri.) a kormány vezetésére, de a kinek az országban pártja nem volt,. . . (Felkiáltások a, jobboldalon : Csak a, parlamentben nem volt! Az országban volt! Van most!) B. VojnitS Sándor: Mikor tintatartóztak, akkor nem volt! (Zaj.) Farkas Zoltán : Akkor tintatartót dobáltak ! (Zaj.) Elnök (ismételtem, csenget): Csendet kérek ! Kossuth Ferencz: ...de a ki magának pártot szerzett, (Folytonos zaj a jobboldalon.) az általunk jól ismert módon. (Felkiáltások a jobboldalon : Az országban volt pártja* \) De hogy folytassam mondatomat: megtörténhetik az, a mi megtörtént a múltban, hogy kineveztetett egy olyan ministerelnök, a kinek szinte nem volt pártja, de a Id nem is akart magának pártot teremteni. Kérdem én : hogy például ily esetben el lehet-e zárni a nemzetet attól, hogy megvédhesse kivételes eszközökkel is a magyar parlamentarizmust, a magyar alkotmányt ? (Zaj a jobboldalon.) Az igen t. elnök ur az ő lemondó leveléhez némi okadatolást csatolt, a melylyel nem tudnék egyetértem, (Mozgás jobbról.) és legyen szabad figyelmeztetni a tisztelt ellenmondókat, hogy én a magam meggyőződését tolmácsolom, nem a t. urakét. Többek közt azzal az állítással nem tudok egyetérteni, hogy az ellenzék minden pozitív munkát hátráltatott volna. (Helyeslés a baloldalon.) Egyetlen egy munkát akadályozott meg eddig, még pedig azt, a melylyel az országra súlyos pénz- és véráldozatot szándékoznak róni (Ügy van I ügy van! a baloldalon.) és olyan munkát, a melylyel a létező közjogon uj sérelmeket akarnak ejteni, (ügy van ! Ugy van ! Élénk helyeslés balfelől.) Más minden hasznos törvényjavaslatot simán eresztett keresztül nemcsak, de még a most dúló harcz közepette is azt ajánlotta, hogy az év vége előtt a költségvetés letárgyalását előmozditja (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) és ezzel kész volt a nemzet érdekében kiadni kezéből azt a fegyvert, a mely a világon minden parlamentben a kormány és az ellenzék közötti mérkőzés legtágabb és termékenyebb tere szokott lenni. (Ügy van ! Ugy van ! balfelöl.) Megjegyzést kell tennem az általam igen t. elnök urnak egy másik indokolására is, t. i. arra, hogy az ellenzéknek ellenállása gúny tárgyává tette a magyar parlamentet. (Zajos felkiáltások jobbfelől: Ez ugy van ! Halljuk ! Halljuk ! a- baloldalon. Elnök csenget.) Én azt el nem tudom képzelni, hogy egy parlament gúny tárgyává lehessen, . . . Farkas Zoltán : Üti figura docet! Kossuth Ferencz: ... hogy ha az ellenzék nem személyes érdekekért, nem pártérdekekért, hanem a nemzet érdekeiért küzd. (Éljenzés és taps a báloldalon. Zaj a jobboldalon.) Lehet, hogy sokaknak felfogása szerint ebben az irányban a küzdelem túlzott; és lehet, hogy csak felfogása szerint a küzdelem részleteiben irányt tévesztett, (Ugy van! Ugy van I a jobboldalon.) de azt sohasem lehet mondani, hogy nevetséges legyen a nemzet érdekeiért való küzdelem. (Hosszantartó éljenzés és taps a, bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Justh Gyula: Éljen Kossuth! (Megújuló zajos éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagy Sándor : Justh éljenzi Kossuthot! Hogy volt! (Zaj. Elnök csenget.) Nagyon megható volt ! Kossuth Ferencz : A lemondó nagyon tisztelt elnök urnak ez az állítása nem helytálló, mert hogy ha volt a magyarnak büszke hagyománya, ha volt valami ebben az országban, a mi eddig sohasem keltett senki ajkán gunymosolyt, az a magyar hazafiság volt, (Zaj a jobboldalon.) és én nem ismerem el egyetlen pártnak jogát sem, legyen az a párt bármilyen nagy, hogy a magyar hazafiságnak még esetleg túlzott megnyilatkozását is gúny tárgyává tehesse. (Igaz ! Ugy van ! Zajos éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Végzem felszólalásomat azzal a kijelentéssel, hogy én is teljes szívvel óhajtom, hogy a lemondott elnök ur vonja vissza lemondását. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Azok közé tartozom, a kik őszintén és teljes önzetlenséggel sokat fáradoztak azon, hogy a béke helyrehozható legyen. (Zaj a középen.) Hozzátehetem, hogy olyan feltételeket ajánlott az a