Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-239

88 23.9. országos ülés 1911 a normális árakon alul is, sőt eleinte rá is fizetnek, csak azért, hogy a hatalmat az illető ára további termelésére és forgalomba hozatalára a kezükbe kapják. Mihelyt azonban ez megvan, a tröszt megfordítja a botot, felemeli a fogyasztóktól fizetett árakat és leszállítja a termelőknek fizetendő árakat. így járnak el az amerikai trösztök az egész vonalon, és én nagyon félek, hogy azok, a kik ma szocziális szempontból az argentínai hus behozatalával azt kívánják elérni, hogy a monarchiában, Ausztriában vagy Magyarországon a nép olcsó húst kapjon, egy nem messze jövőben igen szomorú tapasztalatra ébrednek: arra, hogyha a tröszt hatalmába kapta ezt a kérdést, a közvetítő huskereskedelmet először is tönkre teszi, és azután közvetlen érintkezésbe lép a termelőkkel és dominálni fog az élőállat-beszerzésnek piaczán : előbb le fogja szorítani az élőállatok eladási árát és aztán fel fogja emelni a húsárakat. Ezzel pedig elértük azt, hogy a húsáraknak nagy szocziális problémája antiszocziális módon oldatik meg, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a termelő gazdák pedig igen csekély árat kapnak állataikért. Ez a veszély fennáll, és én, a ki szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy 20 éves parlamenti működésem alatt elsősorban mindig a szocziális kérdéseknek adtam helyet programmomban, épen szocziális szempontból nézem aggodalommal azt az osztrák törekvést, a mely az argentínai husbehozatal. korlátlanságát tűzi ki czéljául. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezeket előrebocsátva, a kérdés most előttem a következőképen áll. (Halljuk! Halljuk!) Azok a körök, a melyek minden áron és nagy szocziális háttérrel sürgetik az argentínai hus behozatalát, azzal a jelszóval, hogy a szegény népnek megélhetését olcsóbbá kell tenni, vegyék figyelembe azt, hogy ha annyira szivükön viselik a nép olcsó megélhetésének érdekét, nem szabad törekvéseiket csakis erre az egy czikkre, a húsra konczentrálniok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak végiglapozni az osztrákmagyar autonóm vámtarifa tételeit, ugy, a mint azok a megkötött kereskedelmi szerződések alapján életbe lépnek, és akkor meggyőződnek arról, hogy a szegény kereső népnek, mely, sajnos, aránylag igen kevés húst fogyaszt, mert keresetének legnagyobb részét iparczikkekre, ruházatra stb. kénytelen fordítani, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) óriási módon meg van drágítva az élete az által, hogy az osztrák-magyar vámtarifa az osztrák nagyipar érdekében horribilis ipari vámokat állapított meg. Ennek következménye az, hogy egyrészt a magyar fogyasztóközönség kénytelen igen sok iparczikket drágábban megfizetni, mint ahogy ugyanazon gyáraknak ugyanazon gyártmányait a külföld kapja meg. Jól méltóztatnak tudni, hogy bizonyos, és pedig nagyszámú ipari gyártmányoknál megvannak az úgynevezett exportárak, a midőn a magyar és az osztrák fogyasztó magasabb árat kénytelen fizetni, mert a vámvédelem a kartellek segítségével lehetővé teszi ezt a monopohumzeptember 6-án, szerdán. szerű eljárást. S ezek mindennapi iparczikkek, a melyekre a szegény embernek ép olyan szüksége van, mint a vagyonosabb embernek, s az a szegény ember is magasabb árakat kénytelen fizetni az illető czikkekért az ipari vámok magassága folytán. Én tehát ajánlom a kormánynak, de szeretném ajánlani a szocziális érzékű osztrák közönségnek is, hogy ne tegyék a huskérdést annyira antipatikusá az által, hogy egyoldalulag egy czikkre konczentrálják agitácziójukat, hanem hogy támogassanak bennünket abban, hogy a kiegyezésben megállapított ipari vámokat is bizonyos relácziókban és bizonyos czikkekre nézve leszállíthassuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindezt egybevéve', arra a konklúzióra jutok, hogy az egész vonalon azt látjuk, hogy a kiegyezések 1867 óta a mai napig százszorta több előnyt nyújtanak Ausztriának, mint Magyarországnak. Éz az erőviszonyok eloszlásának természetes következménye. De látjuk azt is, hogy mi kénytelenek vagyunk a kiegyezés terhe alatt görnyedni, minden társadalmi osztályunk egyaránt, a termelő csak ugy, mint a fogyasztó. De ha nagy ritkán egy kérdésben Magyarország bizonyos érdekei jönnek szóba, Ausztriában rögtön tüzet kiáltanak és neki támadnak azoknak a különben is csekély előnyöknek, a melyeket a kiegyezés nyújt. Midőn én azt látom, hogy Ausztriában most az egész közvéleményt mobilizálják és a kormányt szerződésszegésre buzdítják, midőn én azt látom, hogy ezen egy, Ausztriára nézve, megengedem, kellemetlen kérdésben megfeledkeznek a kiegyezésnek Ausztria részére biztosított számos előnyéről : akkor ki kell jelentenem, hogy ez a mozgalom nem egyéb, mint a vámközösség csődjének bejelentése. Mert abban a pillanatban, a midőn látjuk, hogy Ausztria Magyarország ellen a kiegyezés egy-két kedvező rendelkezésének fölbontására tör, ebből logikailag csak az következhetik, hogy Magyarország tovább a közös vámteriikt alapján meg nem maradhat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha dr. Sylvester osztrák képviselőházi elnök ur revideálni akarja a kiegyezést, készséggel hozzájárulok, de csak azon az egy alapon, a mely minden államra nézve a legtermészetesebb, az önálló rendelkezés alapján. Ha dr. Sylvester ur nem elégszik meg azokkal az óriási előnyökkel, a melyeket a mai kiegyezés Ausztriának nyújt, ha ezt a szerződést nem akarja akczeptálni, ha meg akarják sérteni, ám tegyék, meg, de akkor ebből le kell vonnunk azt az egyetlen konzekvencziát, a melyet logikusan levonni lehet, hogy t. i. \aljunk el, rendezzük a magunk dolgait önállóan. (Helyeslés a baloldalon.) Ha arra az álláspontra helyezkednek, hogy minden olyan kérdésben, a mely Ausztriának kellemetlen a kiegyezésben, nekirohannak Magyarországnak, kormánynak és közvéleménynek egyaránt, akkor a megoldás igen egyszerű : rendezze be