Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-239

82 239. országos ülés 191 í szeptember 6-án, szerdán fejtegetéseit, ha folyton közbeszólanak. (Nagy zaj.) Méltóztassanak meghallgatni. Székely Ferencz igazságügyminíster: Bendkivül bántó, hogy folyton névszerinti szavazást kérnek húszan és húszan annak elhalasztását kérik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. Nagy zaj és felkiáltások balfelől: Jogunk van hozzá!) Sümegi Vilmos: Mi köze hozzá ? (Nagy zaj.) Elnök : Kérem Sümegi képviselő urat. Székely Ferencz igazságügyminister: Mikor azután a szavazás megtörténik, nincsenek húszan sem. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől. Nagy zaj balfelől.) Itt van azután a punctum saliens. Tessék itt lenni a szavazásnál, nem pedig künn. Az a kivonulás — méltóztassék egyszer a karzati közönséget megkérdezni — igazán nem épületes dolog. Ismétlem, a mikor szavazásra kerül a sor, akkor kivonulnak és mint a kik jól végezték a dolgukat, az ajtón bekukucskálnak. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől. Nagy zaj balfelől.) Bikádi Antal : Nem szégyenli magát ? (Nagy zaj jobbfelől.) Székely Ferencz igazságügyminister: Én a munka embere vagyok és méltóztassanak magukat az én lelki világomba beleképzelni, hogy itt ülök már hónapok óta, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. Nagy zaj a baloldalon.) és kénytelen vagyok egyéb ügyeimben igazán csak fél kézzel dolgozni hajnalban és éjszaka. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől. Nagy zaj a baloldalon.) Nekem a hazafias érzésem felháborodik ezen. (Zajos helyeslés és taps a, jobboldalon és a középen. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassanak nekem tehát rossz néven venni, ha ilyen alkalommal, a mikor kivonulnak, ez kitör belőlem. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Kijelentem azonban, hogy én sem azt a két t. képviselő urat, a ki itt volt — hiszen azokat még kevésbbé illethette a dolog, mert ők jelen voltak, (Derültség.) — sem a pártot sérteni nem akartam, hanem azt a módszert akartam jellemezni, a melylyel ezt csinálják. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Még csak két kijelentésre szoritkozom. Én senkit becsületében sérteni nem akartam, sem egyeseket, sem a jDártot, de ahhoz, hogy véleményemet megmondjam, azt hiszem, nekem jogom volt. (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Hogy a szó megválasztásában nem voltam elég szerencsés, azt megengedem: de a házban már más kifejezéseket is hallottunk velünk szemben. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Ha azonban a házat mégis megsértettem volna, ezért bocsánatot kérek, (Zajos éljenzés és taps jobbról és a középen. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) } Elnök: Holló Lajos képviselő ur kivan szólni. Holló Lajos: T. képviselőház! A házszabályok 215. §. c) pontjához vagyok bátor hozzászólani. Az igazságügyminister innak az a kijelentése, hogy ő az ő kifejezéseit sértő szándékkal nem használta, sem a jelenlévő képviselőkkel, sem a párttal szemben, magát ezt az inczidenst talán tárgytalanná teszi, de azok a kommentáló szavak, a melyek ezen kimagyarázó nyilatkozatot kisérik, (Nagy zaj jobbfelől. Elnök csenget.) pártunkkal szemben olyan kritikát, olyan megjegyzéseket tartalmaznak, a melyeket válasz nélkül hagyni nem lehet. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ez nem házszabály !) Az igazságügyminister ur azt mondotta, hogy mi a névszerinti szavazások alkalmával visszaélünk a házszabályokkal, . ... (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől. Zaj a ház minden oldalán.) Lovászy Márton: Jogos visszaélés nincs! (Zaj. Derültség.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Kérem Szüllő képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni! Holló Lajos: . . . mikor névszerinti szavazásokat kérünk, és nem vagyunk itt, annak meghatározása azonban, vájjon a névszerinti szavazások alkalmával a házszabályok rendelkezéseit megtartjuk-e vagy sem, az elnök kötelessége vagy joga, de az elnök soha meg nem állapitotta, hogy mi a házszabályok ellenére jártunk volna el. A másik megjegyzése az volt, hogy mi ezen alkalommal is kivonultunk s ez kissé visszataszító benyomást tett. Mi hivatkoztunk rá — más képviselőtársaim is megmondták — hogy mikor itt a házban ülést tartottunk, a túloldal részéről küldönczök jöttek be és egyenként felszólították az önként bentlévő tagokat s azok egyenként vonultak ki innen. (Zaj és felkiáltások jobbfelől; A zárt ülésből! Elnök csenget.) Bent csupán egyetlen képviselő maradt, a ki vette magának azt a jogot, hogy a ház túlsó oldala nevében a tanácskozásképesség megállapítását kérte. Az igazságügyminister ur részéről (Éljenzés jobbról és a középen. Felkiáltások a baloldalon: Hoch! Hoch!) bármennyire lelki emócziók behatása alatt áll is, meg lehet várni, hogy a jogszabályoknak, az élő jognak és törvényeknek hivatott őre legyen. (Zaj jobbfelől. Elnök csenget) Ö neki arra, hogy egyes képviselők vagy pártok élnek a jogaikkal, (Zajos felkiáltások a jobboldalon : Visszaélnek !) — ha lelkében talán e felett mint pártember bizonyos felháborodást és bosszankodást érez is — arra, hogy ezek a képviselők jogukkal élnek, a házszabályok értelmében (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Visszaélés! Elnök ismételten csenget.) arra példát adni, hogy az ilyen joggal való élést ilyen nem parlamentáris kifejezéssel illessék, abból a székből, a hol ül, és abból az állásból, a melyet visel, erre legkevésbbé a minister urnak volt joga. (Felkiáltások a jobboldalon : Éljen Székely! Zaj. Elnök csenget.) Ö ezt visszavezeti a lelki világában végbemenő változásokra, hogy a parlament itt a munkától hosszú időn keresztül meg van fosztva, és ő is tétlenségre van kárhoztatva. A mi lelki világunkban is ilyen érzelmek vibrálnak, (Elénk ellenmondás a jobboldalon.) midőn azt látjuk, hogy nem a t. minister ur részéről ugyan, de a magyar nemzeti törekvésekben annyira vissza vagyunk vetve az érvényesülés útjáról. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Midőn hosszú időn keresztül törvényes