Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-238
66 238. országos ülés íífil szeptember 5-én, kedden. ségének második feliratára nézve az elnökség javaslatának megfelelőleg a határozat az lesz, hogy ezen felirat a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra vonatkozván, nyomassák ki, osztassék szét és tétessék le a ház asztalára a törvényjavaslattal való együttes tárgyalás czéljából. Ily értelemben határoz a ház. Most következik a napirend szerint a véderőről (írom. 276, 356 EZ.) szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Szólásra ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Kelemen Samu ! (Halljuk ! Halljuk !) Kelemen Samu : T. képviselőház ! A politikai helyzettel akarok foglalkozni, mely a véderőj avaslatok folytán előállott. Felszólalásomnak czélja, hogy megvédjem pártomat a vádak ellen, melyekkel alaptalanul illették. (Ugy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Tartózkodni fogok minden támadástól, csupán igazaink megvédésére szoritkozom. Ebben azonban élni kívánok a szókimondásnak teljes jogával. (Helyeslés baljelöl.) Kérem a t. házat, kegyeskedjék nekem megengedni, hogy a napirenden lévő tárgytól el is térhessek. (Helyeslés.) Elnök : A képviselő ur a t. ház engedélyét kéri, hogy felszólalásában a napirenden levő tárgytól el is térhessen. ("Felkiáltások: Megadjuk !) A ház erre nézve az engedélyt megadja a képviselő urnak. Kelemen Samu : T. ház! A véderőjavaslatok bírálatát főleg két szempont irányította. Az egyik az, vájjon e súlyos véráldozatokkal járó javaslatok jelentenek-e valami előrehaladást a nemzeti élet terén. A másik, a mely szinte fenyegető rémként mered felénk, az a kérdés, vájjon e méreteiben azelőtt alig sejtett, a maguk egészében ma sem áttekinthető, jórészt eltitkolt pénzügyi terhek nem kötik-e le teljesen a nemzet gazdasági és kulturális fejlődését, a melynek oltalma pedig a véderőnek egyik feladata. Más szóval, vájjon egy jövendő, de bizonytalan háború eshetőségével nem egyjelentőségű-e az a lassú, de biztos vérelszivárgás, a nemzet organizmusának az a fokozatos elsenyvedése, (Ugy van ! Ugy van ! baljelől.) a mely a túlterhelésnek szükségszerű következése ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Noha a bírálatnak ez a két iránya békésen megfér egymással, egyes képviselőtársaim, olyanok, a kik a túloldalon ülnek, és olyan is, a ki a túloldalra vágyik és alig türtőztetheti már hevét, hogy a tartózkodásnak utolsó fátyolát is széjjeltépje, (Derültség baljelől.) azt a vádat emelte ellenünk, mintha a nemzeti aspirá czióknak a véderő terén való érvényesülését mi hiúsítottuk volna meg a gazdasági kérdéseknek előtérbe helyezésével. Hock János: Okolicsányi 1 Kelemen Samu : Ennek a legendának eloszlatására elegendő, ha egyetlen tényre utalok. A kilenczes bizottság katonai programmja, melyhez ö felsége a király is hozzájárult, a mai napig sincs teljesen végrehajtva. László Mihály : Meglesz ! Kelemen Samu : Semmiféle ténybeli adattal meg nem okolható és vérmes optimizmusnál alig egyéb tehát az a feltevés, hogy ilyen körülmények között a katonai programmon túlmenő nemzeti vívmányok lettek volna elérhetők, és hogy majdan közel állottunk volna ezeknek a megvalósításához. Lényeges eredményekről, vívmányokról — a mint köztudomású — amúgy sem volt szó. Lényegtelen látszat-eredményekért pedig a nemzetet uj harczba vinni, összes erőit egy puszta boulangeizmusban felemészteni: ezt a magunk politikai kötelességeivel nem tartottuk összeegyeztethetőnek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Es ha már a történeti tények megállapitásánál tartunk, legyen szabad csak érintenem azt a köztudomású tényt, hogy a koalicziónak normális feladatai közül a katonai kérdések ki voltak kapcsolva. Ellenben a gazdasági kérdések komplexumának egyik legjelentősebbje, a bank-kérdés a kalendárium kényszerítő erejénél fogva állott előtérben, (ügy van! a. szélsőbaloldalon.) Alighanem igazoltabb volna tehát az a feltevés, hogy a nem aktuális katonai kérdések előtérbe helyezése hátráltatta a bank-kérdés kedvező megoldását, mint a mennyire jogosult az előbbi kijelentés. Mindez azonban nem lehet ma a jjártok elválasztó vonala, mert a mikor az alkotmányos élet másik tényezője részéről mind a két kívánság határozott visszautasításban részesült, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) alig képzelhetek meddőbb foglalkozást, mint annak vitatását, vájjon melyik visszautasítás volt a merevebb, és melyik kevésbbé merev. (Helyeslés és derültség balfelöl.) Miután a vád e részének ténybeli alapja nincs, legyen szabad a vádak egy másik, szerintem jelentősebb csoportjával foglalkoznom, a mely ahhoz az állásfoglalásunkhoz fűződik, hogy mi a magyar politika súlypontját az érzelmi politikáról a szocziális és gazdasági politika terére kívántuk áthelyezni. Nem a jogosult nemzeti érdekek lekicsinylése ez, — ilyen felfogás távol áll tőlünk — csak a törekvések helyes mértékének és rendjének megállapítása. Alapja az a felfogás, hogy gazdasági jólét nélkül nincs erő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez az erő az, a mely a hatalmat képviseli és csak ebben a hatalomban rejlő erőnek segítségével tudunk súlyt és nyomatékot adni érzelmi törekvéseinknek is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tóth János t. képviselőtársam a véderővita kezdetén szinte klasszikus szabatossággal sorolta fel azokat a törvényeinket, melyek a véderővel vonatkozásban vannak. Ezeknek a törvényalkotásoknak mindegyike egy-egy állomása annak a nagy küzdelemnek, a melyet elődeink a véderő nemzetivé tétele érdekében folytattak. Ámde ezek a törvények nemcsak a nemzet rajongó lelkesedésének, de szomorú csalódásainak tanulságait is nyújtják nekünk. önkén} r telenül felmerül hát a kérdés, hogy nemzetünk legjobbjainak törekvése, az a szaka-
