Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-236
236. országos ülés 1911 s, tekintet nélkül kell megítélni; méltóztassék tehát szerény előadásomat, épen különös tekintettel arra, hogy miután egy nálunk nagyon elhanyagolt, külföldön azonban már igen fontossá vált közgazdasági ágról óhajtok szólani, becses figyelmükre méltatni. (Halljuk ! Halljuk !) Minden kultúrember tisztában van azzal, hogy a ki a repülőgép stabilitásának kérdését meg fogja oldani, halhatatlan nevet biztosit magának a világ kultúrtörténetében. Közismert tény, hogy a nyugati nagy kulturnemzetek ezen a téren rövid néhány esztendő alatt óriási haladást tettek, nagy eredményeket mutattak fel, és közismert tény az is, hogy az aerotechnikusokat az aeroplán tökéletesitése felé vezető munkájukban az ösztönzi, hogy igyekezzenek aeroplán]uk stabilitását biztosítani, hogy ezáltal azt rendes közlekedési eszközzé avathassák; viszont pedig a pilóták halált megvető bátorsággal mennek neki a légi utnaknak a mostan még nem tökéletes aeroplanokkal és a felszállás alkalmával koczkára teszik életüket, mindenüket; bizonyítja ezt az a sok sajnálatos baleset, a melyek bizony megkövetelik a maguk áldozatait. (Zaj, Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Nem vagyunk messze attól az időponttól, a mikor az aeroplánok tökéletesítésének kérdése meg fog oldatni, s az aeroplán rendes közlekedési eszközzé avattatik. Erre mutat az, hogy alig néhány esztendő alatt az aero technikus ok gyönyörű szép eredményeket produkáltak a stabilitás kérdésében. Az aviatika mind szélesebb és szélesebb körben hódit teret. Nyugaton társadalom, kormány- és államfők vállvetve rendezik azokat a nagy versenyeket és viselik az azokkal járó költségeket ; mintegy nemzeti ügynek tekintik, a melyből nem szabad senkinek sem kimaradnia. Ha pedig az aviatikának azt az oldalát vizsgáljuk, hogy mennyiben fejleszti az ipart, azt látjuk, hogy e részben is egy uj közgazdasági ágat nyitott meg ; előljárt ebben Francziaország, a hol a párisi Blériot-gyár mellé sorakoznak a hatalmas lendületnek indult többi ipartelepek és gyárak, a Dainder-féle motorgyár mellé a többi motorgyár stb. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Mindezek a gyárak tul vannak halmozva megrendelésekkel és nagy jövedelmet biztosítanak tulajdonosaiknak. Az aeroplanoknak ezenkívül harczászati szempontból is megvan a nagy fontosságuk. .Tavaly a nagy franczia hadgyakorlatokon szenzácziós eredményeket értek el a pilóták, ugy hogy most már az összes európai nagyhatalmak hadvezetősége megszervezi hadseregében a léghajós és repülőgép osztályokat. A franczia közönség mutatja a legtöbb érzéket minden modern haladás iránt és épen azért a legnagyobb lelkesedéssel kisérik az aeroplánok fejlődését, a technikusok és pilóták munkáját. A franczia közönség azon czélbói, hogy a legszegényebb ember is rejrälni tanulhasson, megalakította a Ligue Nationale aoreienne-t, a mely több, mint százezer tagot számlál epíember 2-án, szombaion. 4? és a franczia kormány és társadalom leghathatósabb támogatását birja. Francziaország után következik Németország. Németországban ugy az államfő, a császár, a ki minden haladás leglelkesebb barátja, mint a büszke naczionalista német társadalom nemzeti ügygyé tették a léghajózás kérdését. Elénk emlékezetünkben vannak azok az óriási mértékű ünneplések, a melyekben annak idején Zeppelint részesítették. Legújabban a repülőgépek felé irányult figyelmük és a német társadalom nagy lelkesedéssel és nagy nemzeti öntudattól buzdítva, megalakította a »Deutscher Luftsehiffer-Verband«-ot, a mely több, mint egy millió tagot számlál. A többi államokban mindenütt, Angliában, Svájczban, Olaszországban, Poroszországban, Ausztriában és az Eszakamerikai Egyesült-Államokban rajongó szeretettel viseltetnek az aviatika iránt és bizonyítják ezt azzal, hogy a legnagyobb áldozatokkal szervezik a nagy nemzetközi repülő versenyeket; aggód ó figyelemmel kiséri minden nemzet azokban résztvevő fiait; a győzteseket nemzeti hősökként ünneplik és általános mély részvét és gyász nyilvánul meg a repülőversenyek áldozatai iránt. De nemcsak a művelt nyugati kulturállamokban mutatkozik a legnagyobb érdeklődés és lelkesedés az aeronautika iránt, hanem látjuk ezt már a Balkán némely államában is. Ott van pl. Eománía, a hol nemrég alakult meg a román nemzeti pilótaiskola. Nagyobb áldozatokat hoztak annak létesítésére és már is igen szép eredményeket értek el. Méltóztassanak megengedni, hogy egy igen jellemző esetre hivjamfelat. ház szives figyelmét. (Halljuk !) Megjegyzem, hogy ez nem szóbeszéd utján jutott tudomásomra, hanem közvetlenül értesültem erről a győri waggongyár egyik főtisztviselőjétől, Barta Arnold főmérnök úrtól, a ki ez esetről személyesen győződött meg romániai tartózkodása alatt. Egy Wlájku Aurél nevű román fiatal ember, minthogy odahaza nem volt módja rá, hogy pilótának képeztesse ki magát, a bécsújhelyi pilótaiskolának volt növendéke, ilzonban megszállta a honvágy és hazakívánkozott; otthon akarta nemzetének ügyét szolgálni és haza törekedett. Minthogy azonban nem voltak meg a szükséges anyagi eszközei ahhoz, hogy saját maga által konstruált repülőgépével és motorával kísérletezzen, jó embereinek tanácsára a román trónörökös ő fenségéhez fordult és előadta neki nagyratörő kívánságát. Sümegi Vilmos: Azok románok lettek, azok a németek ! Szmrecsányi György: A román trónörökös privát chatullejából azonnal 100.000 frankot utalványozott ki Wlajkunak, s ez által lehetővé tette neki azt, hogy versenyképes repülőgépet szerezzen be és hogy megalapítsa saját vezetése alatt az első romániai pilóta-iskolát. Ugyanez a fiatalember száz és száz lelkes romántól kisérve átrepült a balázsfalvai naczionalista román gyülé r ; alkalmával annak területére ; ott a szabadban levő
