Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-271

271. országos ülés 1911 október 20-án, pénteken. -IM5 és talán énen a mi hadseregünkben kellene Habsburgi Rudolf Mres jelszavát megvalósítani, hogy >>a szeretetteljes bánásmód az, amely a hadsereget parancsnokához kapcsolja és győzelemhez segiti, nem pedig a durvaság«. (Helyeslés balfelől.) Mielőtt folytatnám beszédemet, szabad talán egy kis szünetet kérnem. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Huszár Károly képviselő ur folytatja beszédét. Huszár Károly (sárvári): T. ház! Ha ezen törvényjavaslat ellen nem is volnának emelhetők azok a kifogások, melyeket felhozni bátor voltam, és hogyha nem is volnának ezek a módositó indítványaim, már magában az az egy körülmény is teljesen elegendő volna ellenzéki állásfoglalásom indokolására, hogy a legutóbb lezajlott választás alkalmával a többségnek jelöltjei ezen törvényjavaslatnak óriásilag nagy fmancziális áldozatait nem helyezték kellő világitásba a választóközönség előtt. (Igaz ! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) A kérdés, a mely fölött akkor a nemzet döntött és itélt, egyáltalában, nem a létszámemelés kérdése, nem a katonai költségeknek száz és száz millióval való emelése volt. (Igaz ! ügy van f a balés a szélsőbaloldalon.) En azon szerény véleményben vagyok, hogy tulaj donképen a mai többségnek arra nézve a nemzettől nincs is felhatalmazása, hogy ekkora terheket rójjon az országra afválasztóközönség megkérdezése nélkül. (Igaz ! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Én azt tudom, hogy az ellenzék valamennyi pártja ezt a harezot azzal a csatakiáltással vivta meg, hogy nem akarnak létszámemelést, (ügy van t balfelől.) hogy nem akarnak ilyen óriási, súlyos katonai terheket az ország nyakába zuditani. (ügy van ! balfelől.) A mennyire kevéssé jogosult a többség e törvényjavaslat megszavazására, ép olyan jogosult a választóközönség Ítélete folytán az opoziczió állásfoglalása ezen óriási finaneziális terheket magában rejtő törvényjavaslattal szemben, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy itt néhány szóval kitérjek arra a beszédre, a melyet a parlamenti helyzetről, a véderő javaslatról és mindezzel összefüggő kérdésekről gróf Tisza István, a többség vezére Aradon mondott. (Halljuk ! Halljuk !) Ez az egész beszéd, ha egyetlenegy mondatba komprimáljuk tartalmát, nem volt egyéb, mint a november 18-iki gyászos események apológiája. (ügy van I balfelől.) Minthogy tulaj donképen a sajtó is legfőbbképen a beszédnek azt a részét méltatta, a mely a november 18-iki eseményekre vonatkozik, bátor vagyok a t. ház engedelmével és türelmével egyetlenegy kis passzust ebből a beszédből felolvasni. Ábrahám Dezső: Elég szomorú lesz ! Huszár Károly (sárvári) : Miután már a katonai költségek fokozásának muszájból való megszavazásának szükségességét hirdette gróf Tisza István, beszédét így folytatta (olvassa) : »Es én néni tagadhatok meg magamtól egy kijelentést : ezek az igazságok indítottak engem akkor, a mikor megcsináltam, november 18-ikát.« A sajtótudósító szerint a légmentesen elzárt hallgatók ezt hosszas, lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták. (Derültség és taps balfelől.) Darvai Fülöp : Nem voltunk légmentesen elzárva ! Egész Arad ott volt! (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Csuha István: A kinek igaza van, az a nyilvánosság elé lép vele. (ügy van! balfelől.) Kún Béla: Az Isten szabad ege alatt kell beszámolót tartani! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy közbeszólásokkal ne zavarják a szónokot. Huszár Károly (sárvári, olvassa): »Igenis, én is azt éreztem, — folytatja Tisza — hogy a magyar nemzet lesülyedt a lenézés, a megvetettség utolsó fokára. Én is azt éreztem, hogy igy nem lehet a nemzet ügyét felelősséggel tovább vinni, nem lehet a népképviselet presztízsét emelni,, nem lehet hatalmát éreztetni, és mert ez az állapot egyszerűen tűrhetetlen volt előttem : azért csináltam meg november tizennyolczadikát.« (Helyeslés jobbfelől.) Es, t. uraim, jobb arra nem gondolni, mert el fogja az embert a keserűség, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy hol állanánk ma, hogy minő pozicziót foglalna el a magyar nemzet, ha november tizennyolezadikát teljes diadal kisérte volna. Molnár János: A Reichsrathban volnánk! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Huszár Károly (sárvári) : Önök oly sürän hangoztatják kifogásaikat a techiiikázás ellen. Méltóztassanak meggondolni azt, hogy a november 18-án történt elnöki csíny sem volt egyéb, mint zsebkendő-technikázás. (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Seminicsetre sem lehet azt egy nagy és szent ügynek minősiteni, (ügy van! ügy van! balfelől.) a mit a nemzet azóta egy választáson tartott népitélettel megbélyegzett, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) és az akkor uralmon levő párt azzal lakolt érte, hogy úgyszólván a föld színéről seperte el a nemzet. Erísey Péter: Ép ugy mint most önöket! (Nagy zaj balfelől.) Gr. Batthyány Tivadar: Eljön az általános választói jog ! Akkor majd újra söpör ! (Nagy zaj.) Kún Béla : Akkor nem működött a csendőrszurony ! Darvai Fülöp: Csak a kinevezés! (Zaj.) A levél! Molnár János : Önök hiába vittek volna levelet a népnek ! Elnök : Csendet kérek ! Huszár Károly (sárvári) : Azt kérdezi gr. Tisza István, hogy hol volnánk akkor, ha november 18-át diadal kisérte volna.