Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-270

270. országos ülés 19Í1 i Elnök : A képviselő ur elleninditványát visszavon váü.

; a névszerinti szavazás szüksége elesik. E szerint a ház határozatakép kijelenthetem, hogy Budapesten, a Szövetség-utczában tartott népgyűlés kérvénye, az elnöki javaslatnak megfelelően, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottsághoz utasittatik. Következik a napirend 6. pontja a véderőről (írom. 276., 356. sz.) szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Ki következik szólásra ? Beszkid Antal jegyző : Gr. Somssich Tihamér ! Gr. Somssich Tihamér: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Ha vizsgáljuk a magyar politika tizéves történetét, világosan fogjuk látni, hogy a magyar politikának tengelyét tiz éven keresztül a katonai kérdések képezték. Ez egyrészt a hatalomnak volt a küzdelme a létszám felemeléséért, másrészt a magyar nemzetnek volt a küzdelme a magyar hadseregért. (TJgy van! a baloldalon.) Tiz évvel ezelőtt, vagyis 1901-ben láttunk még egy meglehetősen ismeretlen programmot, a melyből azonban rögtön kiviláglott, hogy ez egy óriási ember- és pénzáldozattal járó kívánság a nélkül, hogy legkevesebbet is akarnának ennek ellenében a magyar nemzetnek adni. Ezen tiz esztendős küzdelem után, most 1911-ben, kaptunk egy tökéletesen kidolgozott tervezetet, a mely hosszú időre akarja megoldani a hadsereg kérdését, a véderő reformját, de szintén csakis azon szempontból, hogy még több és több áldozatot adjunk, azonban egyetlen lépést nem látunk arra nézve, hogy végre nemzeti kívánságainkból csak a legminimálisabb is teljesíttetnék, (ügy van! a baloldalon.) Kiviláglott ezen tiz esztendő alatt az is, hogy a mi magyar parlamentarizmusunk, a mi, magyar alkotmányosságunk, tulaj dónké jDen egy fiktiv dolog, (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) mert itt csakis a császári akarat érvényesül, ez az akarat pedig arra irányul, hogy a magyar nemzet kívánságaiból soha semmi meg ne valósulhasson. (Igaz ! JJgy van ! balfelől. Mozgás a jobboldalon.) De kiviláglott e tiz esztendő alatt az is, hogy a császári akarat sem érvényesülhetett azért, mert mindezen nehézségek daczára is meg volt a magyar nemzetben a szívós kitartás és az életerő arra nézve, hogy ezt az akaratot ellensúlyozza és annak megvalósulását megakadályozza. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem mulaszthatom tehát el, hogy ez alkalommal pár szót az obstrukczióról is ne szóljak. (Halljuk 1 Halljuk !) A jelenlegi kormány és többség az obstrukczió egész ódiumát az ellenzékre akarja háritani. (Élénk felkiáltások jobbfelol: ügy is van !) Kovácsi Kálmán: Vonják vissza a javaslatot, mindjárt rendben lesz minden. (Zaj jobbfelol. Elnök csenget.) Gr. Somssich Tihamér: Azt mondja a többség, hogy az ellenzék a magyar parlamentarizmust teszi tönkre, a magyar törvényhozás működését tóber 19-én, csütörtökön. 469 akadályozza meg. (Igaz! TJgy van! jobbfelol.) Kérem, az ellenzékre tolni az obstrukczió ódiumát teljesen helytelen dolog, mert nem az ellenzék, hanem a hatalom obstruál. (Igaz ! JJgy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) '-' Tessék csak visszatekinteni a legközelebbi múltra, s látni fogják t. képviselőtársaim, hogy kizárólag a hatalom részéről folyt ez az obstrukczió minden megszakítás nélkül, mert mi az igazi parlamentarizmus ? Az igazi parlamentarizmus az, ha a nemzet többségének bizalmából felküldött törvényhozók meghozzák a törvényeket és a monarchikus államban azokat az uralkodó szentesíti. (Igaz! ügy van! jobbfelol.) Ez lenne az ideális állapot. De van egy másik parlamentarizmus is, és ez az, a mikor a nemzet többségének bizalmából felküldött törvényhozók és a király egymással egyetértve megegyeznek bizonyos dolgokban és azok a hozott törvényekben nyernek szentesítést. Azonban a harmadik fokát a parlamentarizmusnak, a melyet itt látunk, hogy csakis a koronás főa király kívánhasson és parancsolhasson valamit és azt a mindenkori törvényhozásnak meg kelljen szavaznia, én alkotmányosságnak el nem ismerhetem. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) 1903-ban, a midőn még a nagy és erős szabadelvüpárt volt uralmon, a katonai javaslatok kérdésében megmozdult az egész ország s maga a szabadefvüpárt érezte, hogy a nemzet szimpátiáját elvesztette. Küldöttségek értek küldöttségeket, melyek mind a katonai terhek emelése ellen demonstráltak. Ezután következett az 1905. évi házfeloszlatás és az, a mit soha senki sem hitt volna, hogy ez a nagy és erős szabadelvüpárt leveretett és azok kerültek többségre, a kik a nemzeti jogos kívánságok mellett foglaltak mindenkor állást. (Zaj a jobboldalon.) Az 1906. választásnál ugyanezek még nagyobb számmal jöttek be e házba és a mikor arra került volna a sor, hogy megkíséreljék, hogyha a katonai téren már nem tudtak érvényt szerezni a nemzet aspiráczióinak, legalább gazdasági téren biztosítsák állami önállóságukat és függetlenségüket, akkor látták, hogy a mint a katonai kérdések terén nem érvényesülhetett a nemzet többségének vágya és akarata, akként nem szerezhetnek érvényt a gazdasági téren táplált kívánalmaknak sem. Ugyanis mit csinál a hatalom ? Azokat a kormányférfiakat, a kik a nemzet többségének bizalmából foglaltak helyet a kormányban, egyszerűen elcsapta, az országgyűlést pedig, a mely az ország többségének bizalmából szintén nemzeti kívánalmaktól áthatva gyűlt egybe, szétkergette, hogy így a magyar nemzet végre belefáradva a folytonos áldatlan viszálykodásba, a nyugalmat kívánja. S ekkor a hatalom segítségül vette azokat az egyéneket, a kik a mindenkori kormányoktól függenek : a nemzetiségieket, s az ellenállásában így elgyengitett országban igyekezett megszerezni azt a többséget, a mely a nemzet bizalmából nem lehet a többség. (Igaz! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.)