Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-269
462 269. országos ülés 1911 október 18-án, szerdán. 23-án falbeomlás volt a Krisztina-körut 155—157. szám alatt; egy 15 méter hosszú és harmadfél méter magas téglafal beomlott és két munkást maga alá temetett. Ezt eltitkolták és nem is hozták nyilvánosságra. 30-ikán beomlott egyik Baross-utczában épülő sarokház utczai frontja több mint 20 méter szélességben. Itt megtörtént az a csoda, hogy tulajdonkép munkásvér nem folyt.« Ezekből az adatokból méltóztatnak látni, hogy itt a fővárosi éjátkezéseknél úgyszólván rendszer a könnyelmű és a léha építkezés, mert, ugy látszik, a mi építőmestereink először túlságosan hirtelenül és rövid idő alatt akarják az építkezés terheit magukról lerázni, a mint hogy a tegnapi szerencsétlenség színhelyén ez már megállapítást nyert, másodszor sem az anyag dolgában, sem pedig a technikai óvatosság szempontjából nem teszik meg azt, a mire feltétlenül szükség volna. Mindezekből az következik, hogy ha az építőmesterek és az épitővállalkozók ekkora könnyelműséget tanúsítanak az emberi élettel szemben, akkor lépjen közbe az állam a maga hatalmával és a maga erejével, és gondoskodjék megfelelő intézkedésekkel az ő polgárságának, az ő munkásainak egészségéről, testi éjiségéről és életéről. (Helyeslés.) T. ház ! Nem vagyok izgató és nem vagyok a frázisok embere, de ezekből az adatokból egész bátran konstatálható, hogy ma már nem frázis az, hogy Budaj>esten tényleg embervérrel építenek. Én nagyon kérném a mélyen t. kormányt, szíveskedjék a maga hatáskörében mindent elkövetni, hogy a jövőben ezek a szerencsétlenségek és ezek a balesetek elő ne fordulhassanak. Azokat, a kiket az ellenőrzés terén mulasztások terhelnek, büntesse meg a legszigorúbban, és tegye meg mindazokat a szocziálpolitikai, munkásvédelmi intézkedéseket, a melyek szükségesek ahhoz, hogy az emberi életet minél inkább megóvjuk. Interpelláczióm a következő (olvassa) : »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy tegnap Budapesten a Rákóczy-tér 15. sz. telken folyó éjDÍtkezésnél állványbomlás miatt két haláleset, 10 életveszélyes és 10 könnyebb sebesülés történt ? Gondoskodott-e a kormány azonnal, hogy ezen szerencsétlenség ügyében az ügyészség, a rendőrkapitány és a soros mérnök a legszigorúbb vizsgálatot megindítsák ? Kiket terhel a bűnös mulasztás ? Hajlandó-e a kormány azon bűnös közegeket, a kik az ellenőrzést nem gyakorolták kellő mértékben, példás büntetésben részesíteni ? Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy 13 hónap alatt 17 haláleset és 53 súlyos sebesülés történt a fővárosi építkezéseknél ? Mit szándékozik a kormány tenni, hogy ezt a tömeges embergyilkolást a jövőben lehetetlenné tegye ? Hajlandó-e a kormány az állandóan életveszélyben dolgozó építőmunkások érdekében a létező munkásvédő törvények végrehajtását szigoi rubban ellenőrizni, e czélra külön közegeket kinevezni, továbbá a létező építési szabályrendeleteket a munkások és a lakók higiénikus követelményeinek megfelelő módon revideálni ? (Helyeslés baljelől.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! Az igen t. interpelláló képviselő ur kérdésére, a mennyiben értesülve vagyok e pillanatban, választ kívánok adni. A részletekre természetesen nem terjeszkedhetem ki és azért csak arról fogok most beszámolni, hogy milyen intézkedéseket tettem ezen esetből kifolyólag. Sajnos, hogy a mint a t. képviselő ur is volt szíves előadni, az utóbbi időben igen sok ilyen baleset történt, a melyek sok emberáldozatot követeltek. Természetesen korántsem akarom ugy feltüntetni a dolgot, mintha ezek bármiképen is megbocsáthatók volnának, azonban ha igazságosak akarunk lenni, nem szabad figyelmen kivül hagynunk az arányszámokat a múlthoz viszonyítva, hogy t. i. az építkezés most a fővárosban oly mérveket öltött, a milyenre évtizedek óta nincs példa, sőt az építkezés talán sohasem volt ily nagymérvű. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ennek azután megvannak a sajnálatos következményei, mert a nagy konkurrencziánál fogva, a mely ilyen tömeges építkezésnél előáll, selejtesebb munkásokkal és kevésbé lelkiismeretes felügyelettel is kell számolni. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) Ez a dolog természeténél fogva majdnem elkerülhetetlen. Deezn^m jelenti azt, mintha a magam részéről bármiképen védelmembe akarnám venni azokat, a kik ezen esetből kifolyólag hibásak. (Helyesés jobbfelől.) Sümegi Vilmos: Fegyházba velük ! Gr. Khuen-Hédervá w y Károly ministerelnök: Sőt ellenkezőleg, elengedhetetlennek tartom, hogy mindazon közegek, a kik hivatva vannak ezen építkezésekre felügyelni és a munkások életéről és biztonságáról gondoskodni, a legszigorúbban teljesítsék kötelességüket; e tekintetben pedig a kormány sem zárkózhatik el azon felelősség alól, a mely utolsó fokban őt is terheli. (Helyeslés jobbfelől.) A mi a kérdést magát illeti, csak annyit vagyok bátor most egyelőre válaszolni, hogy mikor ez az eset tegnap tudomásomra jutott, azonnal egy elég erélyes és mindenesetre komoly leiratot intéztem a városhoz, (Helyeslés jobbfelől.) a melyben felszólítottam, hogy a mondott esetből kifolyólag tegyen jelentést arról, hogy tulajdonképen mi történt, kit lehet okozni ezen szerencsétlenségért és hogy micsoda eljárást folytat e szerencsétlenség következtében azok ellen, a kiket a felelősség terhel ? (Helyeslés jobbfelől.) Erre a válasz még természetesen nem jöhetett meg. Azonkívül felhívtam a fővárost arra, hogy az építkezéseknél előforduló számos baleset megelőzése szempontjából adjon igen szigorú utasításokat azoknak, a, kik az ő fenhatósága alatt állnak és a kik hivatvák
