Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

444 268. országos ülés 1911 Én most nem akarom statisztikai adatokkal untatni önöket. Tessék összehasonlítani a német birodalom altiszti létszámának viszonyait és tessék összehasonlítani a franczia viszonyokat és akkor rögtön rá fognak jönni t. képviselőtársaim, hogy a mig pl. Franoziaországban minden J5—16 emberre, Németországban pedig minden 7 emberre jut egy altiszt, addig nálunk — hogy hányadik emberre jut egy altiszt, azt nem tudom kiszámítani, mert sem a béke, sem a hadilétszámot nem tudom — mondom, nálunk tudom azt. hogy ugy körülbelül két millióból álló hadilétszámunk van s hogy 42.300 altisztből körülbelül csak minden huszonötödik emberre jut egy altiszt. De ezzel nem akarom foglalkoztatni a t. házat, inkább azt szeretném tudni, honnan méltóztatnak venni azt a 16.000 altiszt-többletet ? Ez a javaslat bejelent nekünk általunk eddig még nem ismert terheket: az altiszteknek csábítása szempontjából, illetőleg nem csábítása, hanem exisztencziájuk biztosítása szempontjából, özvegyeiknek, árváiknak ellátását. Nősülési kedvezményeket, jutalmakat stb. Ezeknek teher többletét csak ugy lehet kiszámítani, ha más adatokat is veszünk figyelembe. Maga az iskoláztatás költsége, ha iskolák utján akarjuk megoldani az altiszti kérdést, a mint Németországban megoldották, évenként 18 millió K többletet okoz. Ha pedig az u. n. Reengagerungs-Zuíagokkal. akarjuk ezt pótolni, ez 16 millió K-át tesz ki, tehát évenként ujabb 34 millió K többletet eredményez maga az a kérdés, hogyha évenként 16.000 altiszttel többet akarunk kapni. De van-e arra kilátás, hogy ezt megkapjuk? Méltóztatnak tudni, hogy Franoziaországban az a helyzet állott elő, hogy a Malthus-féle rendszer alapján, a mely nálunk is megnyilvánult az egykerendszerben, Francziaország népessége dekadencziában van. Ott ma már olyan viszonyok vannak, hogy az állításra kötelezetteknek 86%-át kell besorozni, hogy az ujonczlétszám kijöjjön, és még igy sem tudják fedezni. Nálunk ép ugy, mint Franoziaországban, semmiféle hajlandóság nincs arra, hogy az altiszti pályára lépjenek az emberek, először azért nem, mert semmiféle anyagi exisztencziájuk megfelelőleg biztosítva nincs és másodszor épen ugy, mint az egyéves önkéntességnél, semmiféle hajlandóság magyar emberben nem lehet'arra, hogy a fekete-sárga zászló további szolgálatára (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) nemzeti nyelvének megtagadásával, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalion.) alkotmányának letiprásával kínálja fel magát. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarországon mindenki örül, ha menekülhet ettől a szolgálattól, és egyik szégyenbélyege ennek a javaslatnak az, hogy az altiszti bojt elnyerhetése czéljából egy büntető szolgálatot szervez, a harmadik esztendeit, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) azzal az őrületes berendezéssel, hogy annak a hároméves szolgálatnak szelekcziójáról senkisem tud semmit; senkisem tudja, hogy ki fogja azt meghatározni, — a töroklóber 17-én, kedden. vényhozás-e vagy a hadügyi igazgatás — hogy ki legyen az az altiszti aspiráns. És van önökben lélek arra, hogy önök szolgálati kötelezettséget állapítsanak meg valaki számára azért, — hogy az illető azért szolgáljon egy esztendővel tovább — hogy a barátja legyen altiszt és nem ő? (Ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen abban a kontingensben, a mely tovább fog szolgálni, nem lesz mindegyikből altiszt, mert hisz az csak lehetetlen, hogy ugy találjanak megfelelő elemet, hogyha valakit két esztendő alatt nem tudtak altisztté kvalifikálni, az még egy esztendőt fog szolgálni és akkor biztosan altisztté lesz. Ugy-e, ez lehetetlenség ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ugyanaz a törvényjavaslat, a mely jutalmaz olyanokat, a kik tovább szolgálnak, ugyanakkor bünteti a másikat, hogy amannak érclekében tovább szolgáljon. De ha önök jutalmakat fognak osztani a gyalogság továbbszolgáló altisztjeinek, kérdezzék meg a lovasságot és a haditengerészetet, hogy mit fognak azok szólni, hogy ők pedig jutalom nélkül szolgálnak négy esztendeig? Ez lesz az az egyenlő teherviselés? Es csak egyet mondok a t. hadügyminister urnak és a képviselőháznak, t. i. azt, nézzék meg az urak a németbirodalmi hadsereget. Egy »Befehl« nálam van, sajnálom, hogy nincs rá időm, hogy felolvassam. Tessék megnézni, mi ott a fundamentuma az altiszti iskoláztatásnak. Az 1. §. az, hogy az altisztet »in Vaterlandsliobe und Ehrlichkeit« nevelik ki. A német birodalomnak van 80.000 altisztje és azok lelkesedéssel szolgálják hazájukat, mert az iskolában tanítják őket a hazaszeretetre és az alkotmány tiszteletre. Nálunk ilyen paragrafus nincs. Sümegi Vilmos: Itt csak a Kaiser van! Polónyi Géza: Minthogy tehát egészen evidens, hogy a 16.000-nyi altiszti többlet sem állitható ki, kérdem, t. ház, miért forszírozzák önök azt, mikor Auffenberg ur is bejelenti, hogy e javaslaton még ő is változtatni akar ? Miért forszírozzák azt nyáron át Magyarország országgyűlésétől? Mi legyünk azok, a kik példáját szolgáltatják Ausztriával szemben annak, hogy a császári napi parancs nálunk törvény? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, ez nem a magyar parlamenthez illó feladat. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most még két pontra térek át röviden. Az egyik az egyéves önkéntesség kérdése s erre nagyon felhívom a t. • képviselőtársaimnak, a hírlapirodalomnak és Magyarországnak figyelmét. Tessék megnézni ezt a két dolgot, a mit most el fogok mondani a képviselőháznak, ellenőrizzék hűen, igaz-e az, a mit mondok. Soha életemben nem olvastam olyan szomorú lapot, mint a, honvédelmi minister ur javaslatának azt az indokolását, a mely az egyéves önkéntesi intézményre vonatkozik.