Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-268
442 268. országos ülés 1911 magasság volt előírva. Már ez elég volt arra, hogy 1906-ban ezen centimétermérték mellett nem bírtak tovább sorozni, és a törvénynek megfelelő ujonczkontingenst kiállítani. Erre azt mondja a minister ur: Miután törvényhozásilag taxatíve nem lehet a testi viszonyokat megállapítani, hagyjuk ki a törvényből ezt a mértéket, s adjuk a kormány hatáskörébe, mert az meg tudja állapítani, csak a törvényhozás nem tudja megállapítani. (Igás! TJgy van! Derültség bálfelől.) Már ez maga töredelmes bevallása annak, hogy azon mérték alapján, mely eddig alkalmazásban volt, képtelennek bizonyultak a megfelelő létszám betöltésére. Hát a törvényhozás számára olyan nagyon közömbös-e az, hogy egy 7 kibocsátandó rendeletben milyen testalkathoz fogják mérni az ujonczállitást, s nem nekünk kellene-e annak feltételeit megállapítani? Vájjon közömbös dolog-e az, hogy 7 egy 120 czentiméteres és egy 153 czentiméteres magasságú ember együtt meneteljen, napokon át, a mi fizikai képtelenség ? Ezeket azért hoztam fel, hogy bemutassam, hogy maga ez a javaslat elárulja, hogy az ujonezlétszám nem fedezhető. Visszatérek a 21 éves életkorra. Kerestem az adatokat és sehol másutt nem találtam, mint a választási törvényjavaslatokban, a gróf Andrássyéban és a Kristóffyéban, — kisegítem az államtitkár urat — a hol azt mondják, hogy a 20 éves életkort betöltött emberek Magyarországon három millió és annyi százezret tesznek ki. Ettől ijedt meg gróf Andrássy, azt mondván, ha a választójogot a 20 éves életkorra terjeszti ki, négyszer annyi választó lesz, mint eddig, nem egymillió százezer, hanem négymillió. Ott vannak az adatok, a Kristóffy-féle javaslatban. Azonban ki akarja ezt Magyarországon hitelesnek elismerni ? Hiszen ebből a három millióból, ha egyáltalában léteznék ez a numerus, — meg fogjuk látni az uj statisztikai közzétételből, —le kell vonni az összes bénákat, vakokat, süketeket, a kivándoroltakat, a tényleg szolgálókat, a mentességre igényt tartókat, a papokat, a tanítókat stb. Én nem tudtam magamnak ezt összeállítani, pedig nagyon igyekeztem rajta, hogy tudjam, mint a magyar törvényhozó testület tagja, hogy tulaj donképen honnan fedezem majd ezt a megszavazandó 56,000 ujoncztöbbletet, a miből reánk eső részt a minister ur 24.111, majd 39.000-ben számítja ki. A honvédségről nem is szólok, melynek felemelése 100 százalék. A 12.500-at 25.000-re emelik fel. Honnan merítik ezeket az ujonczokat 1 Meg kell említenem, hogy az maga is abszurd dolog, tekintve, hogy a mai népesedési számarány szerint részesedünk a véderőben, hogy Ausztria eddig is kisebb honvédséget tartott fenn, mint a mennyi arány szerint Magyarországot megilleti. Most pedig, t. uraim, tudják miről van szó a honvédségnél ? Bejelentik nekünk azt, hogy 39.000 emberből áll a Landw;hr. Kimutattam, hogy nem igaz. A javaslat szerint 44.000-ből áll. október, 17-én, kedden. Benne van ez a javaslatnak első részében, az összesítésnél. Megmutathatom az államtitkár urnak részletesen is, hogy itt más numerus van mint amott. Ausztriában a honvédséget 39.000-ről 6000-rel emelték, tehát lenne 45-000-es létszám.; az osztrák Landwehrnek megvan a tüzérsége és azt a 39.000 emberből álló honvédség elérte 500 ujonczszaporitással, nálunk pedig a honvédség 12.500 főből álló ujonczjutalékának megfelelő 25.000 főből álló béke-létszámát most fel akarják emelni a tüzérség okából 52.000 emberre, vagyis évenként 12.500 emberrel akarnak többet besorozni a honvédség számára, mint eddig. Ugy hogy, t. ház, ha ez a reform keresztülmegy, Magyarországnak nemcsak aránylag, de abszolúte több honvédsége lesz, mint a mennyit az osztrák Landwehr jelent. Hát méltóztassanak megengedni, utóvégre csak leg} 7 en valami határa a pártpolitikai életnek ; Magyarországot ilyen dolgoknak kiszolgáltatni talán még sem helyes. És most két adatra térek rá, a melyekből a t. hadügyminister ur is meg fogja látni, hogy ezt az ujonczlétszámot, a mint itt tervezve van, keresztül vinni egyszerűen lehetetlenség. Hát, t. képviselőház, méltóztassanak megnézni most egy katonai adatot, hogy abból a három milliónak nevezett ifjúságból mennyi áll ezen reform rendelkezésére, mint állitásköteles korban levő ifjúság, és rájönnek az urak arra, hogy 221.000 ember áll rendelkezésére az Ausztriában és Magyarországon publikált eddigi statisztikai adatok ala}> ján. No már most tessék kezükbe venni a dolgot : 417.000 emberből áll az egész monarchiának békelétszáma ; ennek fele 205 és annyi ezer ember ; ennyit kell évenkint besorozni, hogy ez a 417,000 főből álló békelétszám két évi létszámmal fedezve legyen. Ugyebár, tiszta dolog. De 221.000 ember áll csak rendelkezésre ; ebből azonban le kell vonni a fogyatéki százalékot — méltóztatik tudni, le kell vonni — és így most a kontingensnek megfelelőleg nem marad ez a 205.000 ember évenkint. Ugyanis a felemelt létszámmal ötszáz és annyi ezret tesz ki a békelétszám, mert az eddigi létszám 417.000, a jövő létszám már nem lesz 417.000, mint békelétszám, hanem 517.000-ret tesz ki, ha csak százezerrel emelem a békelétszámot. Ennek az 517.000 emberből álló uj békelétszámnak ujonczjutaléki fele 255.000, tehát ennyire van szükség, hogy a kétéves szolgálat három esztendő múlva teljesen efíektuálva leg\ 7 en. Már most ebből csak 221.000 áll rendelkezésre, és ha még a fogyatéki százalékot levonom, hogy akarják önök ebből a. 221.000 emberből, a mely még redukálódik 208.000 emberre, azt a 255.000 embert kivasalni ? Akárhogy szállítják le a mértéket, nem lehet több 21 esztendős embert produkálni; akármilyen mértékről van szó, ebben a korban levő ember nincs több rendelkezésre. Akárhogyan szállítják le tehát a mértéket, az hiába való dolog, nem kapnak annyi ujonczot. Itt van még egy adat a három év múlva
