Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

2fiS. országos ütés 1911 október 17-én, kedden. 43 hadsereg kiegészítő része; az 1868: XL. t,-czikkben már csak hadseregünk volt; a »magyar« szót elhagyták. 1889-ben egyszerre előáll a magyar hadsereg helyett egy közös hadsereg. (Mozgás a szélsőbaloldahn.) Gr. Batthyány Pál: Már előbb, 1872-ben! Polónyi Géza: De most az 1889-iki véderőtörvényről beszélek. Most előállnak önök, t. ház, és követelik tőlünk, hogy egy, intézményeiben, szellemében nem is közös, hanem egységes hadsereg számára adjunk önöknek ujonczokat. De mikép áll a közös hadügyminister kérdése ? Méltóztatnak tudni, hogy abban a bizonyos Andrássy-féle konfliktusban, a melyről az imént már megemlékeztem, 1868-ban még birodalmi hadügyministernek czimezték. Ezt a ozimzést Ausztriában azóta meg is tartotta, Magyarországon azonban összes törvényeink, igy az 1889. évi VI. t.-cz. 25. §-a — méltóztassék megnézni, nem igy van-e — kifejezetten közös hadügyministernek nevezik. És az az érdekes, hogy most benyujtatik egy törvényjavaslat, a melyben az 1889. évi VI. t.-cz. 25. §-a ellenére már a »közös« szó elejtetik és egyszerűen a hadügyminister kifejezés használtatik. És ezt még az a Schönaich csinálta, a ki maga közös hadügyministernek neveztetett ki, a ki tehát nem is volt jogosítva egy nem létező minőségében ezt autorizálni. De, ugy látszik, Sehönaich már előre tudta akkor, midőn a véderőreform készült, hogy az ő utóda csupán hadügyminister lesz. T. ház ! Én utalok arra, a mit gróf Apponyi Albert e közös hadügyministeri czim tekintetében elmondott. Nekünk van közös hadügyministerünk, de az nem funkeziójában közös, (Mozgás.) hanem mint két állam közös orgánuma ül ott két állam autorizácziója alapján. A »közös« szónak itt való használata dualisztikus államformára utal, de »hadügyministere« csupán birodalomnak lehet. (Ugy van I a szélsőbaloldahn.) Nos tehát, t. ház, önöknek nem szabad zokon venniök, ha ezen történelmi előzmények után, a melyeket voltam bátor előhozni, mi ezt nem engedhetjük meg, és alkotmányunknak ilyen módon való lecsusszan ásat megakadályozzuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Veszik észre, t. képviselő uraim, hogy nem uj jogok szerzésére utazunk, hanem az önök elődei által, a szabadelvüpárt által, a nemzetnek olyan elődei által, a kik nem voltak 48-asok, a törvényben megőrzött, megóvott alkotmánybiztosítékok fenntartását és védelmezését követeljük. (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) Önöknek maguknak kellene gondot vetniök arra, hogy az 1867: XII. t.-czikknek drága emlékeit és az alkotmánynak értékes biztosítékait megőrizzék; hiszen önök védik azt a törvényt, nem mi. Nem mehetek végig a javaslatnak idevonatkozó terminológiáján, hanem csak arra utalok, hogy ő Felségé számára fenntartják itt p. o., hogy az ujonczjutalékot csak ő Eelsége szállíthatja le, vagy emelheti fel, illetőleg az csak az ő propozicziójára történhetik. Igaz, hogy az már 1889-ben is benne volt a törvényben; becsempészték, de nem veszik észre az urak, hogy van házszabályunk és törvényünk, a mely Magyarországon minden képviselő számára biztosítja a törvényjavaslatbenyujtási jogot? Hát lehet egy véderőtörvényben ezt konfiskálni? Szabad nekünk az osztrákokkal közös egyetértéssel megalkotott törvényben ilyen kardinális népjogi biztosítékot kijátszani engedni? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldahn.) Mindezek a szemelvények talán eléggé meggyőzik a t. képviselő urakat arról, hogy a mi elhatározásunk a nemzet jogainak legszentebb védelmében történt, épen azért elszántan történt és minden konzekvencziáinak levonásával. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldahn.) Rá kell most a javaslatnak két intézkedésére térnem. Előre is jelzem, t. képviselőház, hogy ha azt fogják észrevenni, hogy nem érdemes hallgatni azt, a mit beszélek, méltóztassék valami jellel tudomásomra adni, (Derültség. Halljuk! Halljuk! a baloldalon) én nem leszek terhükre. Ha netán tovább beszélnék, kérem az elnök urat, legyen meggyőződve arról, hogy engem a legjobb szándék vezet, és hogy szolgálni akarom országomat azzal, a mit erről a kérdésről megtanultam. Majd rövidíteni fogom dolgaimat. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) Méltóztassék ennek a dolognak két részét venni: nevezetesen rátérek a létszámemelésre és a költségkérdésre. Először beszéljünk a fontosabb részről, a létszámemelésről. Arról, hogy az ember kéjéét alkosson magának egy hadsereg szükségletéről, az első dolog, hogy alaj>osan kell ismerni az eddig létező állapotot. Ennek az eddig létező állapotnak pedig fundamentális kérdése az, hogy tudjuk, mi a békelétszám s mi a hadilétszám. Nagyon értékes dolog lenne, ha kimutathatnám at. képviselőháznak — majd talán meg is teszem más alkalommal — a dolognak Ausztriára vonatkozó részében, hogy milyen arányban szerepel az osztrák teher, részben véradó, részben pénzadó, és milyen arányban Magyarország terhe. Elszomorító adatokra fognak rájönni t. kéj>viselőház. De a békelétszám tekintetében igen érdekes észleletekre utalhatom az urakat. Van-e Magyarországon — a hadügyminister urat sem veszem ki — olyan halandó, a ki nekem a békelétszám tekintetében egy biztos és minden félreértést kizáró adatot tud szolgáltatni ? Eelkérem igy hirtelen az egész kormánypártot, álljon fel az a képviselő, a ki ezt tudja, (Derültség balfelöl,) mert én erre nézve abszolút sehol semmiféle biztos forráshoz jutni nem tudtam. Én a következő adatokat látom. Ezt a törvényjavaslatot jellemzi, hogy a hány lapjára fordittunk, annyiféle adatot kapunk (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldahn), úgy hogy az egy káosz, a mely egy képviselő számára, a ki lelki-