Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

434 268. országos ülés 1911 október 17-én, kedden. Méltóztassanak kezükbe venni a javaslatot, megnézni a 3. §-t, és ellenőrizni a mit mondok. Az 1868-ban, gondolom, november havában kiadott királyi kézirat értelmében a magyar és az osztrák két államnak terminológiája akként állapíttatott meg ő Felsége által, hogy az »osztrák-magyar monarchia«, vagy »osztrákmagyar birodalom« szavak használtassanak felváltva, nem mondom, hogy szerencsésen, sőt nézetem szerint nagyon is kifogásolandó módon. De ezt csak mint történeti tényt és előzményt állapítom meg. Ez a 3. §. pedig mit tartalmaz? Tartalmazza azt, hogy az eddig osztrák-magyar monarchiának nevezett államot a következőkép írja körül (olvassa): »az 0 császári és apostoli királyi Felsége uralkodása alatt álló összes országok területének külső ellenségek ellen való megvédése és a belső rend és biztosság íentartása« — lenne t. i. hivatása a véderőnek. — Már most menjünk kronologicze ebben a dologban, mert ez igen fontos kérdés, azután rátérek a boszniai kérdésre, a melyre való tekintettel ez az intézkedés a szakaszba így vétetett be. Ennek a kérdésnek igen érdekes története van. Maga ez a czimkérdés nem általunk, de három obstrukcziót élt át a magyar történelemben. A dolog tényleg így van. Méltóztassanak Arnethnak emlékiratait és a Wertheimer-féle »Andrássy élete és kora« czimü munkát elolvasni, s abból méltóztatnak majd meglátni, hogy ez a történelem, a melyet most előadok, helyesen és hűen van előterjesztve. Már 1868-ban a véderő megalkotásakor felmerült a birodalom czimének kérdése, mert az összmonarchiára irányzott törekvések akkor már nagyon elevenek voltak, s a mint az előbb jelezni voltam bátor, az 1868 : XL. tcz.-ben már az »összbirodalom« kifejezés benne volt, a »két állam« kifejezés csak hozzáillesztetett, s az osztrák törvényben a »Gesammtmonarchie« kifejezése így is maradt meg. Már akkor az első delegáczióban, a mely az 1867-iki törvény alapján összeült, Várady (labor, a kinek Tisza Kálmánhoz való intim viszonyát talán nem szükséges bővebben magyaráznom, — azok, a kik az akkori történelmet ismerik, tudják — a balközép nevében megtagadta a delegáczionális költségvetés megszavazását s bejelentette az obstrukcziót a delegáczióban, ha ez a czimzés, u gy, a mint van, meg nem változtattatik. Ugyanezzel kapcsolatban itt a magyar országgyűlésen keletkezett egy második obstrukczió. T. i. 1868-ban a német birodalommal megkötött szerződésben szintén egy ilyen helytelen, az összbirodalomra czélzó terminológia használtatott. Akkor az egész ház jóformán pártkülönbség nélkül ellentállt ennek, s megtörtént az az eset, hogy 1868-ban Bismarcknak hozzájárulásával a már bemutatott kereskedelmi szerződés e terminológiájában meg . lett változtatva; holott alig van példa a nemzetközi történelemben, hogy egy megalkotott kereskedelmi szerződést megváltoztattak volna, ezt azonban Bismarck hozzájárulásával megváltoztatták s az »osztrák-magyar monarchia« kifejezést tették bele. Akkoriban gróf Andrássy Gyula, az idősebb, -állván a magyar kormány élén, férfiúhoz méltóan és az emlékét dicsőítő magyar emberhez méltóan állást foglalt ebben a kérdésben. Akkoriban az akkori főlevéltárnokot, Arnethet szólították fel 0 felségének vélemény adására a czimkérdés tekintetében. Es Arneth volt ki a Tetzner-féle közjogi elméletnek megfelelő véleményt dolgozott ki. Mert ma már ismerik ezt a Tetzner-féle alkotmányjogi elméletet, a mely rosszabb, mint a Lustkandel-féle, és a mely Magyarországot az összbirodalom részének tekinti. Ezzel az Arnethtal csináltattak egy munkát, a melyben szórói-szóra ugyanaz a terminológia foglaltatott, a mely most itt van, vagyis: »az 0 felsége uralkodása alatt álló országok.« Már most, e nagy küzdelemben az idősb gróf Andrássy Gyula ministerelnök járt el. Akkoriban a delegácziókban le is mondtak a balközépi tagok e miatt a kérdés miatt. Hát t. képviselőház, nem mi voltunk, hanem Tisza Kálmán barátai, Ghiczy Kálmán, Somssich Pál voltak az elődeink, és t. képviselőház, akkoriban 0 felsége egy leiratot adott, a melyben az Arneth-iéle elmélet teljes bukásával, Andrássy győzelmével, Beust legnagyobb kellemetlenségére — mert nem akart ebbe beleegyezni — keresztülvitetett az, hogy elejtetett az O felsége uralkodása alatt álló országok kitétele, mert ez nem fejezte ki a pragmatica sanctión és az 1867 : XII. t.-czikken alapuló dualizmust, hanem az a pragmatica sanctióban lefektetett alapelvnek megsértése volt, mert azon alapelv két államnak területét és e két államnak egyenként és különlegesen, egyenként elválaszthatatlan birtoklását vette alajml, a védelmi rendszer alapjául is; tehát meg lett állapítva a pragmatica sanctió szerint, hogy a kölcsönös védelem és együttes védelem nem vonatkozik és nem vonatkozhatik másra, mint az 0 felsége uralkodása alatt álló és egyrészt az osztrák örökös tartományok szempontjából elválaszthatatlanul birtoklandó, másrészről a Szent-István koronájához tartozó és szintén elválaszthatatlanul birtoklandő tartományokra és országokra. Ez a principiális kérdés nem régiben tárgyaltatott itt a magyar országgyűlésen. Méltóztassék kezükbe venni a Ferencz Ferdinánd trónörökös házasságára vonatkozó törvényt és annak indokolását, Széll Kálmán idejéből. Abban méltóztatnak megtalálni, hogy ott akkoriban a pragmatica sanctiónak azt a hamis értelmezést akarták tulajdonítani, hogy Ausztria és Magyarország birtoklandó együttesen, egymástól elválaszthatatlanul. így volt a törvényjavaslat benynjtva, és boldogemlékü Szilágyi Dezsőnek, mint az igazságügyi bizottság elnökének előtér-