Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

268. országos ülés 1911 október 17-én, kedden. 431 ministerek ellenjegyzése mellett gyakorolhatók, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) addig ne vegyék tőlem zokon, ha azok közé állok, a kik ilyen kísérlettel szemben, a mely a magyar alkotmányt sarkaiból akarja kiforgatni és akar egy u. n. korlátlan és abszolút fejedelmi jogot törvénybe iktatni vagy elismertetni, küzdenek és küzdeni fogok ez ellen, a mig lélegzeni tudok, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert ez kötelességem, tartozom vele nemzetemnek, tartozom vele elődeimnek és tartozom vele a jövendő nemzedékeknek. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De térjünk rá arra, hogy az 1867: XII. t.-czikk miként akarja ezt a kérdést kezelni. Itt van a törvény a kezemben. Az 1867 : XII. t.-czikk megalkotói a 13. §-ban a védrendszer elveire vonatkozó intézkedések tekintetében mit rendelnek vagy mit rendel ez a szakasz ? Azt mondja (olvassa) : »Miután azonban az ily megállapítás épen ugy, mint a későbbi átalakítás is, csak egyenlő elvek szerint eszközölhető czélszerüen : ennélfogva minden ily esetben a két ministerium előzetes megállapodása után egyenlő elvekből kiinduló javaslat fog terjesztetni mindkét törvényhozás elé. A törvényhozások nézeteiben netán felmerülhető különbségek kiegyenlítése végett a két törvényhozás egymással küldöttségek által érintkezik.* Mit mond ez % Azt, hogy azokat a kérdéseket, a melyek a véderőre vonatkozólag közös egyetértéssel intézendők el, nem lehet Ö felségének korlátlan felségjoggal és delegácziókkal elintéztetni. A delegáczió hatáskörét megállapító 40. §-a az 1867 : XII. t.-ezikknek külön is megmondja, hogy a delegáczió elé mint annak legfőbb feladata a költségek megállapítása tartozik csakis azon szervezetek számára, a melyeket részben a magyar törvényhozás által, részben Ausztriával közös egyetértéssel regnikoláris utón meghozott törvényekben a nemzetek maguknak felállítottak. (Igaz ! Vgy van ! balfelől.) Egy kardinális rendelkezés tehát az, hogy a közös egyetértéssel, ugyanazon elvek szerint elintézendő kérdések, ha véleményeltérések vannak, másként, mint regnikoláris deputácziók utján, nem képzelhetők és el nem intézhetők. Mi ennek a természetszerű folyománya ? Az, hogy az ilyen javaslatoknak, a melyek ugyanazon elveket tartalmazzák, csak együttesen, egy időben lehet tárgyaltatniok ugy Ausztriában, mint Magyarországon, mert ellenesetben, ha megtörténhetnék az, a mi most küszöbön áll, hogy pl. Magyarország korábban hozza meg az ő törvényét, mint Ausztria, akkor annak a törvénynek regnikoláris utón való módosítása már lehetetlenné van téve. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben azt látjuk, hogy nálunk a törvényjavaslatot már a bizottság letárgyalta, s konstatálhatjuk, hogy ennek a bizottságnak jelentése szerint a bizottsági javaslatban már a javaslat eredeti rendelkezéseivel szemben is eltérő álláspont foglaltatik, minélfogva nem a két kormány megegyezésén alapuló javaslat fekszik előttünk, hanem egy olyan javaslat, a melyre nézve már a magyar törvényhozás bizottsága is más véleményen van, mint a két kormány. Bakonyi Samu ". Azt mondja a ministerelnök, hogy prejudikáltunk Ausztriának. Polónyi Géza : Már most ebből mi következik ? Az, hogy nekünk természetszerűleg először tudnunk kell, vájjon azon alapelvek tekintetében, a melyek a kormány javaslatában foglaltatnak, megegyezik-e a két törvényhozás, másodszor, hogy azon különbségek tekintetében, a melyek a bizottsági javaslatban foglaltatnak, az osztrák törvényhozás hozzáj árulása kilátásba van-e helyezve vagy nem ? Mert a bizottság által előterjesztett javaslatok megett nem áll semmiféle kormányfelelősség, nekünk tehát seminiíéle alkotmányjogi biztosítékunk nincs arra, hogy azok a módosítások, a melyeket a bizottság javasol, Ausztriában az elfogadtatás reménységével terjeszthetők elő. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát szabad nekünk magyaroknak a törvény világos megszegésével ily törvényjavaslatot tovább tárgyalni csak azért, hogy mi Presscolét csináljunk az osztrák törvényhozás számára, vagy hogy magunkat Európa és a világ előtt kompromittáljuk azzal, hogy azt is kénytelenek voltunk elfogadni, a mit az osztrákok visszautasítottak ? Nem, más okból is fontos a dolog. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy Magyarország és Ausztria nem lehetnek egymással szemben hadviselő felek. A fejedelem személyében van garanczia arra, hogy mindkét állam törvényei respektáltatni fognak. Már most nagy érdeke a nemzetnek, hogy a kölcsönös egyetértéssel megoldandó kérdések a törvényben akként legyenek megállapítva, hogy azoknak értelméhez és rendeltetéséhez soha kétség ne férjen, pedig azon az utón, a melyen eddig e véderőtörvényeket tárgyalták és kezelték, máris megtörtént, hogy a legfontosabb kérdésekben oly ellenkező szövegű törvények alkottattak meg Ausztriában, hogy az egész viszálynak, a mely közöttünk ma fenforog, tulaj donképen ez vetette meg alapját. Itt van pl. 1868-ban — és erre majd rátérek — az akkor folyt obstrukczió alkalmából lett konstatálva, az 1868-ban kiadatott királyi kézirattal lett megállapítva az u. n. osztrák-magyar monarchiának területi felségjogát meghatározó czim. Akkor mi történt ? Nézzék meg az 1868 : XL. t.-czikket. Abba bejött a következő determináczió : »az összbirodalomnak két állama*. Ausztriában természetesen az »összbirodalmat« bevették a törvénybe, de. már a két államot kihagyták. Nem innen kezdődik-e az a harcz, a melyet folytatni kell Ausztriával, a mely sarkaiból fordította ki az egész alkotmányt és az 1868: XII. t.-czikk minden rendelkezését^ Avagy nézzék meg t. képviselőtársaim a 11. §-t, a mienket és az osztrákokét, és rögtön meg fogják látni, hogy pl. az ausztriai törvényben csak az áll : »Führung, Leitung und innere Organisation steht dem Kaiser zu.« Azt már, hogy alkotmányosan és az alkotmányos jogok alapján, a 11. szakaszból