Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-235

szeptember 1-én, pénteken. 36 235. országos ülés 1911 mányait kiséri figyelemmel, de a nemzeti eszme fejlődését és a népjogok követelését tudomásul nem veszi. (Igaz! ügy van! balfelől.) Az egész világot csak a kaszárnya ablakából nézi, azt hivén, hogy a végezel, a szent czél az, a mi a kaszárnyában van összpontosítva. A hadi technika vívmányairól ugyan tudomást vesz, de szokás szerint mindig egy lépéssel elkésve (Igaz! ügy van! a baloldalon.) és akkor hozza már be őket, a mikor más nagyobb hatalom kezdi már ezeket félretenni. Ennélfogva nem csoda, hogyha terheink folyton növekednek. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A maradiság és a reánk nézve káros egyoldalú felfogás megmutatta káros következményeit már ma. Hiszen a t. túloldalt már ez a hadvezetőség oly szakadékba vezette, a honnan kibúvás nincsen. Onnan másként, mint megtépázva és megtizedelve ki nem kerülhet már a munkapárt és a munkapárti kormány, s nem juthat ki a véderő kérdésének zsákutczájából másként, hacsak a nemzeti jogoknak érvényt szerezni nem akar. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon! Egy hang (a szélsőbaloldalon): Megbukik! (Derültség a jobboldalon.) Nadányi Gyula : A nép — igaz, hogy nyakába vette a jármot. És Petőfi azt mondja, hogy a ki jármot hagy nyakába tenni, méltó reá, hogy elpusztuljon a teher alatt. Csakhogy a nép nem a véderőreform terheinek a viselésére vállalkozott ; hiszen az urak tej jel-mézzel folyó folyókról és aranyhegyekről beszéltek. Lehet, hogy megemlítették a véderőj avaslatot is és azt mondották, hogy a véderőreformjára szükség van, de ezen óriási terhek említése nélkül. Ennél fogva nekünk, t. ház, az ellenzéknek, nem szabad hagynunk a népet leroskadni a járom alatt, hanem azon kell lennünk, hogy a ki a jármot a nép nyakára tette : a munkapárt roskadjon le. (Helyeslés a szélsőbaMdalon.) Épen e javaslat elleni küzdelemre egyesültünk mi mindannyian . . . Ifj. Molnár Viktor: Hol a választói jog ? (Zaj.) Sümegi Vilmos : Önök is egyesültek a választói jogra! Reakcziónáriusok és liberálisok együtt vannak ! (Zaj. Elnök csenget.) Nadányi Gyula: ... és nem lankadó, hanem folyton emelkedő buzgalommal, (Derültség jobbfelől.) türelemmel, kitartással küzdünk e javaslat ellen. Kende Páter : És obstrakczióval! (Igaz ! ügy van ! jobbfelöl.) B. Inczédy Samu: Kitartó obstrakczióval! Nadányi Gyula: Kende képviselő ur azt mondja : obstrukczióval; majd erre is rátérek. Hanem ettől a kérdéstől nem fogjuk magunkat eltávolíttatni semmiféle beugratással, semmiféle robbantási kísérletekkel, mert megakarjuk mutatni a népnek mi is, hogy az a küzdelem, a melyet igazi hazafias lélekkel, önzetlenül, a nép érdekében vívunk, diadalt fog érni, hogy miénk lesz a győzelem ! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szemrehányással illetett bennünket többek között Antal G-éza képviselő ur azért is, hogy engedményeket követelünk. Mi nem követelhetünk engedményeket, mert mi még jogainkat sem kaptuk meg. Mi igenis, követeljük jogainkat! (Éljenzés és taps a szélsőbáloldalon.) És ha ezeket a jogaim kat valaha megkapjuk, — a mi az osztrák közös uralommal ki van zárva — akkor térünk át az engedményekre. Mert engedmény szerintem az, ha az ember saját jogaiból enged valamit másnak ; mi azonban a magunkét akarjuk és nem engedményt, (ügy van! a szélsőbáloldalon.) De rátérek a Kende képviselő ur által emiitett obstrukezióra. Én sohasem hittem volna magamról, hogy az obstruálók táborában lehessek, mert tisztelem a többség jogát, de azét a többségét, a mely szabadon, tiszta választással jön a parlamentbe. (Zaj jobbfelől.) Ezenkívül a munkapárt most oly véderőj avaslatot tett a ház asztalára, a mely meggyőződésem szerint végzetes, a melynek mi csak papiroson felelhetünk meg. Ennélfogva ezen végzetes intézmény ellen teljesen sikra kell szállanunk, mert különben, ha ez keresztül vitetik akkor Magyarország teljesen behódolt Ausztriának ; akkor Ausztria elérte azt, a mit 400 év alatt nem tudott vérrel elérni; elérte 5—6 emberrel, a kiket a választásoknál agyonlőttek, és annyi millióval, a mennyivel Magyarországon minden kulturkérdést meg lehetne oldani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Ha ez a javaslat törvény nyé válik, akkor Khuen-Héderváry ministerelnök ur azt izenheti Bécsbe, a mit 1849-ben WindischGraetz herczeg üzent: Magyarország Felséged lábainál hever ! (Derültség jobbfelől.) Az ehhez való jóakarat megvan a ministerelnök úrban, ezt jól tudom. Ö hatalmas ember, a bibliának csinál konkurrencziát, mert megállította a napot. De minket ebben nem fog megállítani 26 bibliával sem. (Derültség jobbfelől. Taps a szélsőbaloldálon.) T. ház ! Az a harcz, a melyet mi folytatunk, csak obstrukeziónak hivatik, pedig ez nemcsak obstrukezió, hanem az obstrukezió fegyvereivel megvívott önvédelmi harcz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mint a törvénjr jogot ad valakinek arra, hogy erősebb ellenfelével szemben saját, vogy hozzátartozói életét, vagy vagyonát megvédve, önvédelemből azt fegyverképtelenné tegye, vagy megsemmisítse, ép ugy jogunk van nekünk erre és ezt a jogunkat a nép szentesíteni fogja, mert mi népünket, ha egyéb fegyverünk nincsen, az obstrukczióval is kötelesek vagyunk megvédelmezni. (Helyeslés a szélsőbaloldálon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) A véderőreformot két szempontból óhajtom tárgyalni. Az első szempont az, hogy én, mint 48-as országgyűlési képviselő, nem szavazok meg a közös hadseregnek semmit. (Helyeslés a szélsőbaloldálon.) Ez irányban van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani. (Olvassa.) »Utasitja a képviselőház a kormányt, hogy a tárgyalás alatti véderőjavaslatokat vegye le a napi-