Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-262

376 162. országos ülés 1911 ugy • áll a dolog, hogy pl. Magyarország közegészségügyi viszonyai igen alacsony fokon állanak, mert hiszen a legutóbbi statisztika szerint is az öt éven aluli gyermekek elhalálozási számaránya 46.1% vagyis 1000 ember közül 461 halt el 1909ben mint öt éven aluli gyermek, mig Ausztriában már e tekintetben is jobb viszonyok vannak, mert ott 1000 ember közül csak 423-at tüntet ki a statisztika mint öt éven alul elhaltat. Másrészt pedig tudvalevő, hogy Magyarország milyen óriási vérvesztést szenved évről-évre a kereseti viszonyok elégtelensége és hiányossága következtében a kivándorlás által. 1909-ben 129.337 ember vándorolt ki Magyarországból és csak 16.985 vándorolt vissza, ugy hogy a hiány 112.352 lelket mutat. Holló Lajos: Egy évben ! Annyi, mintha egy Szegedet vesztenénk el! (Zaj a baloldalon.) Reök Iván : A magam részéről sérelmesnek kell kijelentenem, hogy az ujonczlétszám a javaslat szerint 42.74% arányban van Magyarországra kiróva; vagyis a harmadik évben besorozandó 169.500 ujonczból 68.187 egyén esnék Magyarországra. Az 1910. évi statisztika még nincs készen, én tehát csak az 1900-ik évit tudtam felhasználni, a mely szerint Ausztria összes lakosainak száma 1900-ban 26,150.708 lelket tüntetett fel, BoszniaHerczegovináé ugyanakkor 1,657.623 lelket és a magyar birodalomé 19,254.559 lelket, vagyis az egész nagyhatalomnak az 1900. évi lakoslétszáma 47,062.890 volt. Ezekből az arányszámokból következik, hogy a magyar birodalom lakosságának arányához képest az ujonczjutalék nem 4274 %-nak, hanem csak 40'91 %-nak felelne meg. Ha pedig azt veszszük figyelembe, hogy, mondom, a gyermekhalandóság nálunk sokkal nagyobb, mint Ausztriában, és általában a közegészségügyi viszonyok nálunk kedvezőtlenebbek és mostohábbak mint Ausztriában, és hogy ha figyelembe vesszük azt, hogy 1900-ban Ausztriában 233.241 férfi volt, a ki 21-ik életévét betöltötte, tehát a hadköteles sorba került, mig ugyanakkor a magyar birodalomban 150.800 férfi volt 21 éven felül, s ha hozzávesszük azt is, hogy Bosznia-Herczegovinának, a magyar számarányból visszaszámítva, 12.982 volt a 21 éven felüli férfi lakója ; akkor kitűnik, hogy a fegyverképes illetőleg hadköteles létszáma az egész nagyhatalomnak 1900-ban 397.023 egyénből állott, s ebben a számban a magyarországi kvóta az ő 150.800 lélekszámával csak 37-73 %-nak felel meg; vagyis, hogy ha ezt a valóban igazságos és helyes kalkulust használnék az ujonczjutaléknak a három ország között való szétosztására, akkor nem 68.187 ujonczot kellene Magyarországnak kiállitania, hanem csak 60.179-et, a mi azt eredményezi, hogy Magyarországon évente 8.008 fővel több ember tartatik vissza az ő közgazdasági hivatásának teljesítésétől, mint a mennyi jogos volna. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) T. ház ! Voltak már számosan, a kik az altiszti kérdéssel foglalkoztak ; én sem tagadhatom meg magamtól, hogy ezt a kérdést ne érintsem és rá ne október 10-én, kedden. mutassak a törvényjavaslat azon rendelkezésének feltétlen igazságtalanságára, hogy azok közül, a kik két évre soroztatnak be, azok, a kik a hadi szolgálatra intelligencziájuknál és képességüknél fogva alkalmasabbaknak bizonyultak, azok a harmadik évi szolgálatra visszatartassanak. Es bizony itt nemcsak egy-kétszáz emberről, hanem ezrekről van szó, mert hiszen tudjuk, hogy az altiszti létszámban mily nagy a hiány. Az 1889-iki véderőtörvény 25. §-a tudvalevőleg az iránt intézkedik, hogy az önkéntesek közül azok, a kik az egyévi szolgálat alatt nem ugy teljesítették a dolgukat, a mint kellett volna, még további egy évre maradjanak benn büntetésképen. Erről a rendelkezésről ujabban a hadvezetőség s a honvédelmi minister ur is belátta, hogy igazságosan tovább fenn nem tartható, holott ott még, ugy látszik, mintha némi indokoltság fennforogna, mert hiszen az illetők nem teljesítették kellően a kötelességüket és azért maradnak vissza a következő évi szolgálatra. De hogy a besorozott legénységből a legintelligensebbek és legképzettebbek büntetésképen egy harmadik évet szolgáljanak : ez oly merő igazságtalanság, a melyet lehetetlen fentartani. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt okvetlenül másképen kell segiteni, mert hiszen épen a mi népünk erős intellektusánál fogva van rá lehetőség, hogy a két évre besorozott állományban is már a második évben altiszti szolgálatot teljesítsenek az alkalmasabbak, és minthogy ez a legégetőbb kérdése a hadseregnek, gondoskodni kell megfelelő altiszti iskolákról, gondoskodni kell ennek az ügynek sürgős rendezéséről. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A véderőtörvény mai szelleme szerint azt sem tartjuk magunk részéről elfogadhatónak, hogy azok, a kik a közös hadseregben szolgáltak és eddig az utolsó két éven át kötelezettségüknek a honvédségnél tettek eleget, ezentúl mind a 12 évet a közös hadseregnél szolgálják. Ezt azért nem tartjuk a mai körülmények közt megfelelőnek, (Zaj. Elnök csenget.) mert hiszen eddig két éven át volt lehetőség arra, hogy a közös hadseregbeli legénység, átvéve a honvédség keretébe, mégis meggyőződést szerezhetett Magyarország államiságáról, arról, hogy létezik egy magyar állam, annak nyelvét megtanulhatta, mig azáltal, hogy most tovább is ott marad a közös hadsereg keretében, a mely eddig hallani sem akart a magyar aspirácziókról, természetesen ugy fogja végezni ott a katonai szolgálatot, hogy a magyar szellemről egyáltalán tudomást sem fog szerezni. T. ház ! A törvényjavaslat pénzügyi súlyos következményeivel nem fcivánok foglalkozni, mert hiszen nem is igen telik rá idő, és nem akarom a t. ház figyelmét túlságosan igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mégis meg kell emlékeznem arról, hogy a sokat szidott koalicziós kormány idejében az első három év alatt. igen jelentékeny munkásságot lehetett Magyarország közéletének minden vonalán tapasztalni. Épül-