Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-260

260. országos ülés 191 i azért, hogy konstatáljam, hogy egy millió tőkével szemben ez a pénzintézet 162.000 koronát nyer, vagyis 16% évi nyereséget mutat fel, a mi meglehetős tisztességes összegnek nevezhető. Ez az intézet nem mutatja ki azt, hogy mennyi a tantiém és a remuneráczió czimén szétosztott összeg. Ha már most visszatérek oda, a hol a ministerelnök ur elhagyta, hogy t. i. nagy politikai érdek volt az, hogy a báni méltóság Tomasics-csal töltessék be, én annak elbirálására hivatottnak nem érzem magamat. De ha a t. ministerelnök ur akkor ugyanazon mértékkel mért volna Tomasics bánnal szemben, mint a minővel mért saját magával szemben, a mikor még horvát bán volt és azt mondta volna, hogy sokkal nagyobb a politikai érdek, hogy Tomasics legyen a báni székben, semhogy számba lehetne venni ilyen csekélységet, én nem tudom 20—30.000 korona-e az, a melyet a horvát bán üzleti jövedelemként e czimeken élvez, s ha ezt az összeget működési pótlék czimén a költségvetésbe szabályszerűen beillesztették volna . . . (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Mit szóltak volna hozzá 1) Ha időlegesen beillesztették volna, nem kifogásoltam volna . . . Heltai Ferencz: De a horvát költségvetésbe van felvéve a bán fizetése ! Mezőssy Béla: A magyar budgetben is benne van, a közigazgatási kiadásokat részben mi fedezzük ! Ha ezt tették volna, akkor a közigazgatás pártatlansága, hozzáférhetetlensége és intaktsága szempontjából a horvát bán eljárása semmi tekintetben nem lett volna kifogásolható, mig igy megoszolhatnak a vélemények; mondhatja valaki azt, hogy ő ebben nem talál semmit, a minthogy a t. ministerelnök ur egész okoskodása oda lyukad ki, hogy az nagyon ártatlan mulatság, ha a bán ugyanakkor mint bán olyan intézeteknek is vezető alelnöke, a melyeknek évi forgalma körülbelül megfelel a magyar állam összköltségének, vagyis 1500 milliónak. Ebből én levonom a konzekvencziát, levonom olyan irányban, hogy a bán vagy az egyik, vagy a másik tevékenységét kell hogy elhanyagolja. Vagy egyszerűen sinecurát élvez azoknál a bankoknál, és tekintélye alapján kapja a nagy tantiémeket azért, mert azok az intézetek azt az összeget más utón megfelelően megszolgáltnak tekintik, vagy pedig foglalkozik üzleti kérdésekkel és akkor szükségszerüleg elhanyagolja a maga báni teendőit. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) ^-' A t. ministerelnök ur azt mondta, nem kivan belemenni azoknak az eseteknek az elősorolásába. a melyek arra vonatkoznak, hogy a horvát bán a maga hivatali hatalmát kinevezéseknél hozzátartozóinak, rokonságának nyújtandó előnyökre használja fel. Bármennyire invitál is a t. ministerelnök ur, hogy ezeket az eseteket itt egyenként részletezzem, ezt tenni nem fogom. Nem teszem azért, mert szerintem ezek a kérdések itt a parlament előtt semmi körülménvek közt nem tisztázoktóber 3-án, kedden. 351 hatók. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Sajtóbiróság !) A t. ministerelnök ur felfogása a horvát bán nézetével szemben kétségtelenül örvendetes haladást mutat, mert a t. ministerelnök ur beismeri azt, hogy a végrehajtó hatalom közegeinek minden egyes ténykedése bármikor itt az országgyűlés szine előtt elbirálható. Ezzel szemben ime itt van Tomasics bán urnak egy nyilatkozata, a mely azt mondja : »A legislativának semmi beleszólása nem lehet az exekutiva dolgaiba; ne merészeljen a sabor ilyenre vetemedni; ne merészelje az országos kormány közegeinek bármely eljárását birálni, és ha mégis meg meri tenni, én szétkergetem a képviselő urakat«. (Derültség.) Ennyiben a mi parlamentarizmusunk kétségtelenül, fejlettebb mint a horvát, mert a t. ministerelnök ur is beismeri, hogy ezekkel a kérdésekkel jogunk van itt per longum et latum foglalkozni. Én ugyan nem találnám czélszerünek ezt, mert ha én azt állitom, hogy egy közjegyzőt, a kit hivatali visszaélések miatt, tegyük fel, a báni tábla elmozdított, Tomasics horvát bán ur közigazgatási utón visszahelyezett, vagy ha előhozom azt, hogy legközelebbi rokonságát mily nagy átugrásokkal ültette be magas állásokba, ezt igazolni valóban nem tudnám. A t. ministerelnök ur azonban tudhatja ezt igazolni; mondhatja, hogy ezek a vádak igazak vagy nem igazak. Ha a ministerelnök ur azt fogja mondani, hogy nem igazak, akkor én ezt az egyszerű nyilatkozatát, mivel abszolúte nem kételkedem a ministerelnök ur szavahihetőségében, készpénznek fogom venni. (Helyeslés.) De ezzel még nincs elintézve a kérdés. A horvát bánnal, Tomasics Miklóssal szemben az a hirlap, a melyből én adataimat meritettem, a legerősebb személyes, becsületsértő kifejezéseket és támadásokat használta. Nem lehetséges, hogy az ilyen dolog büntetlenül történhessék. Vagy igazak ezek a vádak, vagy nem igazak. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ha nem igazak, akkor vegye el az az újságíró, aki jogos alap nélkül rágalmazott, büntetését; ha pedig igazak, akkor kell, hogy annak konzekvencziái teljes mértékben háruljanak Tomasics Miklósra. Es én, t. képviselőház, azzal akarom végezni, a mivel a t. ministerelnök ur, hogy t. i. nem lehet egy ellenzéki pártnak sem hivatása, hogy lerontani igyekezzék olyan férfiaknak tekintélyét, akik a horvát-magyar kiegyezésnek, az uniónak, őszinte hivei. De bocsánatot kérek, ezek közé én Tomasics Miklós horvát bánt nem sorozom. (Helyeslés balfelöl). Mert hogyha egy tudományosan képzett, közgazdasági és politikai téren is teljesen verzátus elme a maga egyetlen szellemi termékében, az ő közjogi brosúrájában, az 1868. évi horvát kiegyezésről ugy emlékezik meg, hogy az lesiklás a horvát történelmi jogok alapjáról, akkor én elhiszem, hogy az a tiszteletreméltó férfiú addig az unionista politikának hive, a mig abból neki haszna van, de abban a pilla-