Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-260

336 260. országos ülés 1911 október 3-án, kedden. Elnök : Mindkét javaslatommal szemben Vértan Endre képviselő ur elleninditványt nyújtott be. Mielőtt szavazásra tenném fel a kérdést, jelentenem kell a t. háznak, hogy e kérvényekre vonatkozó elnöki előterjesztésemre s az azokkal szemben beadott elleninditványokra vonatkozólag imsznál több aláírással névszerinti szavazás és a névszerinti szavazásnak a legközelebbi ülésre való halasztása kéretik. E kérvényeknek hova utasítása dolgában tehát a ház a legközelebbi ülésen fog névszerinti szavazással dönteni. Az elnökségnek több előterjeszteni valója nincs. Mielőtt a napirendre áttérnénk, javaslom a t. háznak, hogy miután a mai ülés tárgysora szerint a ministerelnök ur válaszol két hozzá intézett interpelláezióra ; a ministerelnök ur ezen két válaszának meghallgatására délután egy órakor térjünk át. Méltóztatnak ezt helyeselni ? (Igen !) A ház ily értelemben határoz. Mielőtt a napirendi tárgyalás következnék, jelentem a t. háznak, hogy gróf Esterházy Mihály képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének megmagyarázása czimén kér szót. Gr. Esterházy Mihály: T. ház! Gróf Tisza István képviselő ur a múlt hó 23-án elhangzott beszédemnek egyik passzusát megneheztelte. E passzus ellen annál is inkább kifogást emelt, mert ő szerinte ő soha ilyent, vagy ehhez hasonlót nem mondott. T. ház ! Midőn beszédem anyagát elrendeztem, az alatt az impresszió alatt álltam, hogy a függetlenségi pártnak magyar vezényszó elérése iránt folytatott törekvésében legnagyobb ellenzője Tisza István volt. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E gondolattól nem tudtam szabadulni, bár távolról sem gondoltam ferditésre. Tisza István képviselő ur azt állítja, hogy ez téves impresszió. Én ugy emlékezem, hogy Tisza István képviselő ur beszédében és több ezikkében kicsinylőleg, sőt gunyolólag nyilatkozott az ellenzéknek a magyar századnyelv iránt folytatott harczárói és a vezényszó iránti küzdelméről. így többek között Az Újság augusztus 9-iki számában irott ezikkében igy emlékezik meg a századnyelvről: »Hát nem szánalmas, nem mosolyt gerjesztő dolog-e ezt a kérdést állítani nemzeti életünk központjába? Ettől tenni mindent függővé ebben az országban? — E miatt fosztani meg a nemzetet a királyival való teljes összhang minden áldásától, mérhetetlen erőforrásaitól? . . .« Továbbá szerencsétlen századnyelvet és fixa ideát emleget. En ezen állításomat, a mint utólag láttam, nem vettem Tisza István egyik beszédéből, sem j)edig egyetlenegy czikkéből, hanem az ő egész közéleti működéséből szűrtem Te. (Nagy zaj a jobboldalon ; felkiáltások: így nem lehet czitálni ! Felkiáltások balfelől: Tettei igazolják !) Elnök (csenget): Csendet leérek t. képviselő urak ! Gr. Esterházy Mihály: Augusztus 24-iki beszédében azt mondotta, hogy : »négy szó kedvéért az urak fejük tetejére állítanak mindent«. En nem akarok annak megvitatásába bocsátkozni, hogy ez a négy szó hetvenkettő. Én ugy emlékeztem, hogy ha nem is ugyanezen szavakkal, de mégis körülbelül ugyanezt mondotta egyik beszédében. (Felkiáltások a jobboldalon : Megint körülbelül!) Bogdán Zsivkó : Mondja meg, hogy mit mondott! Gr. Esterházy Mihály: Belátom, hogy tévedtem ! (Helyeslés a jobboldalon.) Barabás Béla: Most jön a csattanó ! Gr. Esterházy Mihály: Másrészt Tisza István képviselő ur kijelentése örömmel tölt el, mert bár ha nem szoktunk örülni saját tévedéseinknek, mégis nagyon kellemes tudatot ébreszt bennem és bennünk, hogy Tisza István képviselő ur ezen állításomat olyan erélyesen leczáfolta, hogy én erre az erélyes czáfolatra viszontczáfolattal felelni már nem is tudok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én teljes lojalitással, sőt örömmel elismerem, hogy t. képviselőtársam ezzel az erélyes czáfolattal tanújelét adta annak, hogy ebben az országban még a közönségnek legexponáltabb hivei sem barátjai a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben a német vezényleti nyelvnek. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) És látjuk ebből a kijelentésből azt is, hogy-Kossuth Ferencztől, Justh Gyulától és Andrássy Gyulától egészen gróf Tisza Istvánig . . . Sztankovánszky Imre: Fel egész Tiszáig! (Derültség a jobboldalon. Zaj balfelől.) Gr. Esterházy Mihály: ...ebben az országban mindenki egyetért abban, hogy a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben az osztrák szellemet és a német vezényleti nyelvet fel kell cserélni a magyar szellemmel és a magyar vezényleti nyelvvel. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én nem kételkedem az iránt, hogy Tisza István képviselőtársamnak ez a kijelentése teljes összhangban áll az ő politikai. . . Elnök (csenget) : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a személyes megtániadtatás jogczime ily széleskörű fejtegetésekre nem terjed ki. Gr. Esterházy Mihály : Kérem, egy perez alatt befejezem. (Derültség jobbfelől.) Holló Lajos: Tisza személyes kérdés czimén mennyi ideig beszélt! Hock János: Személyes kérdést mindig meghallgathat a ház ! Gr. Eszterházy Mihály: Ismétlem, nem kételkedem abban, hogy t. képviselőtársamnak e kijelentése és egész politikai állásfoglalása között megvan a legteljesebb összhang, s a midőn még egyszer beismerem, hogy tévedtem és ezen egyrészt sajnálkozásomat fejezem ki, (Helyeslés a jobboldalon.) másrészt örülök annak, hogy alkalmunk nyílott arra, hogy bár nem direkt, hanem csak indirekt formában tudomást szerezhettünk arról, hogy Tisza István t. képviselőtársam is