Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-258

258. országos ülés 1911 sze Lesz alkalmam visszatérni ezekre, mert szándékom ebben a kérdésben inditványnyal járulni a ház elé, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mely alkalommal részletesebben kívánom kifejteni azt, hogy nemzetiségi vidékeken a magyarság támogatására egy külön nemzeti alap létesitése czéljából, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra gondolok, egy kisebb adót kivetni, ezt pedig növelni kívánom azon szerencsejátékok jövedelméből, melyek az államnak nagy jövedelmet hoznak, de előre jelzem, hogy nemcsak az államtól kérem ezt, hanem egyletektől is, s hogy nyíltan nevezzem meg, a lovaregylet nagy nyerességéből kérek egy részt arra, hogy nemzeti alapot teremthessünk a magyarságnak nemzetiségi vidékeken való támogatására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Addig is, a mig törvényhozás utján lehetne gondoskodni e zavarba jutott magyar gazdákról, kötelességemnek tartom, hogy a t. kormány figyelmét felhívjam az ottani helyzetre. Miután általános volt a panasz és nagyon sürün jöttek hozzám kérvények az ottani mostoha viszonyok folytán, magam utaztam le, hogy a Szilágyságban, Érmelléken és Kraszna mentén az aratás eredményéről meggyőződést szerezzek. Sajnos, azt kell mondanom, sokkal kedvezőtlenebb a helyzet, mint azt én gondoltam, mert Tasnád, Érszentkirály, Érkávás, Brszentmihály, Ákos községek aratása oly mostoha, hogy nem frázis, a mikor azt mondom, hogy a vetőmagokat vissza nem kapták. Ennek következményeképen, mint rendesen szokásos, a kérvények garmadaszámra jöttek fel a megyétől a ministeriumhoz, hogy az évenként szokásos vetőmag kiosztását kérelmezzék. Sajnos, a földmivelésügyi ministernek olyan kicsi alap áll rendelkezésére, — mindössze tudomásom szerint 70.000 K-át tesz ki ez az alap — a mely oly kicsiny, a mikor az egész országról gondoskodni kell, hogy ennek nyomát egy-egy községben, egy-egy kedvezőtlenebb aratás idején alig láthatjuk és ilyen esetben az igényeket azzal kielégíteni alig lehet. T. képviselőház, nézetem szerint, egy rendkívüli fedezetről kellene gondoskodni, a melynek megteremtéséről nekünk is, de talán elsősorban a földmivelésügyi minister urnak kellene gondoskodnia, hogy hasonló helyzetbe ne kerüljön és ne kelljen visszautasítania tömegesen azokat a kérvényeket, a melyek igazán méltányos elintézésre számithattak volna. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Beismerem, t. ház, hogy magam is voltam bátor egynéhány ilyen kérvényt benyújtani, a melyeket a minister ur volt szíves kedvezően elintézni, de tisztán azokat, a melyeket személyesen nyújtottam be. (Derültség a jobboldalon.) Bizonyos szemrehányással kell mondanom, hogy akkor, a mikor körülbelül 72 kérvény érkezett be, én sikerrel körülbelül csak ötöt tudtam elintéztetni, azt hiszem, ily körülmények között a t. túloldalnak a legkevésbbé sem lehet panasza ez ellen. Talán a t, túloldalt megnyugtatja, hogy itt bizonyos '.piembér áO-án, szombaton, 819 szemrehányást kell tennem azért, hogy azon őszi vetőmag, a melyet segélyképen kiosztani rendelt a földmivelésügyi minister ur, a mely rendelete szeptember 5-én kelt és a mely rendelet a ministerium szerint 11-én már leküldetett ugyan a Szilágyságba, de 27-én a vetőmag még oda nem érkezett le. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Ma 30-ika van ! Jaczkó Pál : Azért mondtam 27-ikét, mert akkor kaptam meg a sürgönyt. Ismétlem 5 és 7-én keltek ezek a rendeletek és a vetőmag még ma sem érkezett oda, a mikor az őszi vetést meg kellett volna már kezdem. Ilyen körülmények között különösen kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy ezt a kérdést, melyben ugylátszik nem annyira a ministeriumot, hanem a közigazgatási hatóságot, a főispánt terheli a mulasztás, mielőbb elintéztetni szíveskedjék. Nem akarom a t. házát a kérdéssel tovább untatni, hiszen olyan helyi érdekről van szó, a melyet a t. ház más tagjai is ismernek. Ha nem erről a vidékről, hát más vidékről. Pusztán azért voltam bátor itt ezt az egyet felhozni, hogy a helyzetet megismertessem. Sürgős esetről, sürgős segélyről lévén szó, akkor, a mikor segélyt kérnek, azt hiszem nem szabad elfelejteni, hogy : bis dat, qui cito dat. Ne méltóztassék négy héttel előbb elintézni egy aktát és a segélyt még négy hónappal később sem megadni, hanem méltóztassék azt a kellő időben kiutalni, mert csakis ily esetekben tehet a t. túloldal szemrehányást nekem ezért, hogy egyes kérvényeket kedvezően sikerül elintéztetnem. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldahn.) Mindezeknél fogva a következő interpellácziót vagyok bátor a földmivelésügyi minister úrhoz intézni (olvassa) : 1. Van-e tudomása a minister urnak, hogy az Érmellék és krasznamenti községekben az elszaporodott egér, féreg és fagy az őszi vetést teljesen elpusztitotta ; a tavaszi vetést pedig részben a késői fagy, részben a nagy szárazság tönkretette, úgyhogy e községek, különösen Érszentkirály, Erkávás, Érmindszent, Ákos gazdálkodó lakosai válságos helyzetbe kerültek? 2. Hajlandó-e a minister ur a szükséges segélyezésükről haladéktalanul gondoskodni? 3. Mit szándékozik a bajok orvoslása czéljából tenni? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a földmivelésügyi minister urnak. Ki következik ? Szász Károly jegyző: Désy Zoltán ! Désy Zoltán ; T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Az 1867. évi XII. t.-czikk 41. §-a világosan rendelkezik a közösügyi tárgyalásokra kiküldött bizottságok által megállapitott költségvetésekben foglalt közösügyi kiadásokra vonatkozólag mindkét állam és igy elsősorban Magyarország képviselőháza által követendő eljárásról. A törvény világosan kimondja, hogy ezeket a költségeket mennyiségileg bírálat tár-