Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-258

2o8. országos ülés 1911 szeptember 30-án, szombaton. 317 mat a lehető legrövidebben kívánom megokolni. (Halljuk ! Halljuk !) Az ellenzéknek a véderőtörvényj avaslattal szemben épen az az egyik aggálya, hogy a hadügyi terhek költségvetése irreális, hogy a jövőben még nagyobb ujabb terhekkel, még nagyobb előre nem látott hadügyi tulkiadásokkal fog kellem számolnunk. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ellenzéknek ezen aggályait a t. pénzügyminister ur a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság f. é. február 24-iki ülésén a következő szavakkal akarta csökkenteni (olvassa) : »Továbbá

( előre van látva, hogy bizonyos hiteltullépések még a múltból kifolyólag egy évben, a folyó évben be fognak következni, a melyek szintén szanálandók lesznek, ugy, hogy azután a költségvetés szigorúan betartható legyen és ne legyen kénytelen a hadügyi kormányzat tulkiadásokkal dolgozni.* Majd a f. é. február 27-iki delegácziós ülésen a következőket mondotta (olvassa) : »T. országos bizottság ! A midőn a magyar kormány az ausztriai kormánynyal és a közös ministeriummal e kérdésekben megállapodott, a következő szempontokat és czélokat tartotta szem előtt. Először bizonyos' rendet kivánt behozni a közösügyi költségek megállapításában, mert hiszen a tapasztalat azt bizonyította, hogy addig, míg bizonyos rendszer megállapítva nem volt, minden évben uj és uj alkudozások és tárgyalások folytak, a melyeknek eredménye teljesen bizonytalan volt. Ez a körülmény igen súlyosan nehezedett különösen a pénzügyi kormány vezetőjére, mert sohasem tudta, hogy a legközelebbi esztendőben közös költségek ezimén minő terhekkel, minő összegekkel lesz kénytelen számolni.« Majd beszédének e részét a következő szavakkal fejezte be: >>Azt hiszem tehát, hogy minden esetre helyesen jártunk el akkor, a midőn egy pénzügyi tervet állítottunk fel, a melyben gondoskodás van arról, hogy azon nem egészen helyesen preliminált tételek, a melyek a múltban előfordultak, most helyesen és megfelelő összegben prelimináltassanak és pedig oly módon, hogy a hadügyi kormányzat felelősséget vállal a tekintetben, hogy ha e tételeket meg fogja kapni, a jövőben ily túllépések és tulkiadások nem fordulnak és nem fordulhatnak elő.<< (Mozgás.) Ezzel szemben Auffenberg hadügyminister ur a következőképen nyilatkozott. (Halljuk ! a balés a szélsőbaloldalon). Szavait a Neue Freie Presse szeptember 22-iki számából idézem; »Es ist natürlich, dass so wie im privatem, auch im öffentlichen Lében, alsó auch in der Kriegsverwaltung sich Auslagen ergeben, die nicht vorhergesehen wurden, und auch nicht vorhergesehen werden konnten. Wenn man ehrlich ist, muss man sagen, dass dies beinahe den normalen Zustand bezeichnet und im Gegentheüe Propositionen und Kalküle, die so verlaufen, wie sie ursprünglich gedacht waren, beinahe die Ausnahme bilden.« Igaz, hogy ezt a kijelentést rögtön enyhíteni akarja a következő szavakkal: »So kann, ja, vielleicht wird es vorkommen, dass unauíschiebbare und durch die Verhältnisse dringlich gewordene Massregeln dulchgeführt werden miissen derén budgetmässige Bewilligung dann von den Delegationen eventuell in Anspruch genommen werden muss. Es ist selbstverständlich, dass ich den Zeitumständen volle Rechnung tragen und mir es immer auf das Genaueste überlegen werde, ob und inwieweit die Steuerkraft des Voíkes zu neueren Verpflichtungen herangezogen werden muss.« Ezen enyhítés azonban a lényegen semmit sem változtat. Nem változtatnak azon szavak, a mikor azt állítja, hogy a hadügyi tulkiadások a rendes állapotot képezik. A t. pénzügyminister ur és a t. hadügyminister ur nyilatkozatai közt az ellentét oly kirívó, oly világos, hogy minden fölösleges szóval csak ennek az ellentétnek hatásosságát csökkenteném ; épen azért a következő interpellácziót van szerencsém intézni a t. pénzügyminister úrhoz : (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) »Van-e tudomása a t. pénzügyminister urnak Auffenberg közös hadügyministernek a hadügyi túlkiadásokról tett nyilatkozatáról, mely éles ellentétben áll a t. pénzügyminister urnak a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságban tett kijelentéseivel, a mely nyilatkozat, ha a jövőben érvényesülhetne, teljesen feldöntené azt a költségvetési rendet, melyet a t. pénzügyminister ur épen a most tárgyalás alatt levő véderőreformmal kapcsolatban kilátásba helyezett ? Ha van tudomása, milyen álláspontot foglal el e nyilatkozattal szemben ?« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök ; Az interpelláczió a házszabályok értelmében kiadatik a pénzügyminister urnak. Következik ? Szász Károly jegyző: Jaczkó Pál! JaczkÓ Pá! : T. ház ! Az érmelléki és krasznamenti kisgazdák felsegélyezése tárgyában előterjesztendő interpelláczióm helyi érdekűnek látszik, tekintettel azonban a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra, közérdekű, hogy megismerjük a helyzetet, a melyben az ország lakossága van, közérérdekü, hogy az adózási képességet helyenként és külön-külön is megállapíthassuk, nehogy általánosságban abban a téves hitben legyünk, a melyet feltételezünk a t. túloldalról, illetőleg azon tagjairól, a kik e törvényjavaslat megszavazására hajlandók. Fel kell tételeznem, . . . B. Láng Mihály : Valamennyien ! JaczkÓ Pál : . . . hogy ugyanis megvan a fedezet, és az ország lakossága nem fogja megérezni gazdasági és kulturális intézményeiben azt, hogyha e véderő törvényi avaslat életbeléptetésével a kellő fedezetet ki kell erőszakolni, ki kell forszírozni. T. ház ! Régi idő óta országunk lakosságát csapás csapás után éri, a mely csapások természetesen az adózási képességet a gazdasági erőt igénybe