Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-256

278 256. országos ülés 1911 szeptember 28-án, csütörtökön. nem egyezik meg nemcsak a házszabályok 204. §-a második bekezdésének világos rendelkezésével, de az alkotmányos felfogással, a parlamenti felelős mmisterium iutézménj^ének szellemével sem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A kérdés második részére nézve pedig konkludáltam abban, hogy mi nem élünk vissza a házszabályokban adott jogunkkal. (Élénk ellenmondás a jobboldalon.) Ertsey Péter: Kicsit nem, csak nagyot! Désy Zoltán : Mi egyszerűen élünk azokkal az eszközökkel, a melyeket a házszabályok rendelkezésünkre bocsátanak, élünk egy formális eszközzel egy formális választáson kialakult többséggel szemben. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Élénk ellenmondás jobbfelöl.) Elnök: Holló Lajos kéj)viselő ur a házszabályok alkalmazása czimén kér szót. Holló Lajos: T. ház! Azon beható fejtegetések után, a melyeket most Désy Zoltán t. képviselőtársam (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) a ministerelnök ur tegnapi felszólalásával szemben előadott, tulaj donképen nem kellene azokkal bővebben foglalkoznom, azonban ugy pártom nevében, mint a magam nevében is választ kell adnom azokra a bizonyos mértékben vádakra és támadásokra, a melyek a ministerelnök ur részéről tegnap elhangzottak. Én tehát kérem, hogy részint a házszabályok mikénti alkalmazása miatt a ministerelnök ur részéről, részint pedig a pártom ellen intézett támadásokra vonatkozólag én is felszólalhassak. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A képviselő ur felszólalásának első jogczime a házszabályokban gyökeredzik. A másodikra nézve az eset ugyanaz, mint Désy Zoltán képviselő urnái, vagyis gyakorlatunk értelmében a ház engedelmétől függ, hogy valaki egy egész párt nevében annak megtámadtatása miatt felszólalhasson. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk !) Ugy látom, a ház a képviselő urnak megadja a jogot a felszólalásra. Holló Lajos: A ministerelnök ur tegnap azt mondotta beszédében, hogy nemcsak az interpellácziós jog terén, hanem más téren is tapasztalunk a házszabályokkal való viszzaéléseket. Elsősorban tehát az interpellácziók terén való visszaélésekről emlékezett meg és a visszaélést abban merítette ki, hogy nem annyira a tárgyak sorára, mint inkább azoknak hosszasabb tárgyalására, sokszor másfél órán való felszólalásokra fektetjük a súlyt és ezzel megsértjük a házszabályokat és visszaélünk e jogunkkal. Azzal fejezte be azután erre vonatkozó okoskodását, hogy (olvassa) : »Abból a sorozatból, a melyet a képviselő ur felolvasott, sorban megjelölöm azokat az interpellácziókat, a melyekre nem fogok választ adni, mert azokra már megadtam a választ. Ez semmi más, mint a formalitásokkal való játék, erre pedig én nem adom oda magamat.« Az igen t. ministerelnök ur abból a felfogásból indult ki, hog}" sok interpelláczióra a kormányzati -tények által és a kormányzati intézkedések által Önként megadatik a válasz, a melyekre tehát még a formai választ is megadni felesleges volna, mert hát ezek a háznak igy is tudomására jutnak. Én a házszabályoknak ezen magyarázatát megengedhetőnek egyáltalában nem tartom. (Helyeslés balfelöl.) Azt mondja a házszabályoknak 204. §-a, hogy a rninister az előterjesztett interpelláczióra . rögtön is válaszolhat, különben pedig 30 nap lefolyása alatt nyilatkozik. Ez tehát nem ad ily magyarázatra lehetőséget. Igaz, nem mondja meg, hogy köteles a rninister nyilatkozni. De mégis kategorikus imperativusban van kijelentve az, hogy 30 nap alatt nyilatkozik a rninister, s egy ministernek sincs jogában ezt a rendelkezést akként magyarázni, hegy egy kormányzati intézkedésben vagy valamely törvényjavaslat előterjesztésében megadatott már a válasz, hanem vüágosan ahhoz a formához van a dolog kötve, hogy a rninister ebben a képviselőházban adja meg a választ az interpelláló képviselővel szemben. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen végre is, t. képviselőház, az illető képviselő, a ki az országnak egyik választókerületét nem saját privát passziójából, vagy saját jogaiból, de az ország közjogából kifolyólag képviseli, nemcsak jogosult, hanem köteles is arra, hogy a közéletben tapasztalható egyes kérdésekre vagy visszásságokra nézve itt előterjesztéseket tegyen. Most már, ha a ministernek válasza vagy a tényekben kifejezett válasz megfelelne is azon kívánságnak, a melyet az interpelláló képviselő maga is hozzáfűzött, ez még a házszabályok 205. §-ában ama további feltételhez van kötve, hogy annak a képviselőnek a rninister válaszára választ adni van joga. és ha a rninister választ ad a képviselőnek, megadja a jogot, hogy másodszor is válaszolhat. Világos tehát, hogy itt a kölcsönös felvilágosítások és hozzászólások elhangzása után van a képviselőház abban a helyzetben, hogy a ministernek e válaszra vonatkozólag a felmentést vagy tudomásulvételt megadhassa. És ha a t. rninister ur azt mondja, hogy ezek formalitások, hát, t. ház, a közéletben, a közjogi rendben tele vagyunk formalitásokkal. Hiszen ha vesszük, az uralkodónak született Habsburgfőherczegnek joga van az egymásután következő leszármazás alapján a trónt elfoglalni; de ha az a formalitás nem járul hozzá, hogy fejére tegyék Szent István koronáját és hogy őt felkenjék, akkor, mint ez II. József császár alatt vagy a mi uralkodónk alatt is az első másfél évtizedben történt, akkor ő ebben az országban uralkodói jogokat nem gyakorolhat. (Felkiáltások jobbfelöl: Nagy különbség !) Az egész parlamentáris és alkotmányos rend csupa formalitásokkal van körülvéve, formalitások t. i. a törvénynek és a jogszabálynak intézkedései, a melyeket arról a helyről, a ministerelnöki székből nem szabad mellékeseknek jelenteni ki, formalitásoknak jelezni, a melyek tulajdonképeni megítélése nem egyes ministerek elhatározásához, hanem a kifejtett jogszabályokhoz, jog! gyakorlathoz van kötve, és attól sem ez a minis-