Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-250

%Q. országos ülés Wil szeptember %l-éi\, csütörtökön. 201 a fokonként növekedő keserűség már-már tetőpontját érte, mi volt az, a mi a bajt megorvosolta, a felizgatott kedélyeket megnyugtatta és a megrendített bizalmat ismét helyreállította ? Talán azok az osztrák államférfiak változtatták meg nézeteiket és a tapasztaláson okulva jobb tanácsokat adtak a fejedelmeknek % Nem; ez nem történt, vagy legalább a történelem bizonyítása szerint ritkán. Mindig a fejedelmek voltak azok, a kik mélyebb belátással és szigorúbb lelkiismeretességgel a magyar alkotmány ellen intézett rendeleteket visszavették, a sértett törvényeket helyreállították és a nemzet bizalmát és reményét felélesztették.* T. ház ! Ma ismét olyan állapotok vannak, a mikor rámutathatunk erre a helyzetre ; a mikor ismét azt kereshetjük, hogy ilyen helyzetben orvoslást, hogy ilyen helyzetből kivezető utat találjunk. A tisztelt munkapárt azonban azt állítja, hogy ezt muszáj megszavazni; itt muszáj deferálni; muszáj mindent beszállítani; a gondolkozás, a kritika útját kell állani; hogy nekünk ez a kötelességünk. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Mául haltén und weiter dienen ! Csermák Ernő: Mi ellenkező vé'eményen vagyunk, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és rámutathatunk arra, hogy talán épen a kilenczes bizottság programmja, a melyre ma akképen utalnak, hogy ezt nekik sikerült kieszközölniük és a melyet azért bizonyos vívmány gyanánt állítanak oda, hogy, mondom, a kilenczes bizottságnak ez a jOTOgrammja sem érvényesülhetett volna, ha annak idején azok is, a kik mint a szabadelvű párt tagjai felállították a kilenczes bizottság programmját, annak a muszáj politikának az álláspontján állottak volna és azt mondták volna, hogy egyetlenegy lépéssel sem lehet előrehaladni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon..) Nekünk kell előrehaladnunk és muszáj előrehaladnunk, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert az olyan nemzet, a mely megtűri azt, hogy kebelében egy idegen nyelv, a német nyelv legyen az uralkodó, (ügy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a mely megtűri azt, hogy még a magyar rendjeleket és érdemkereszteket is német leirat kíséretében adják, nem lehet méltó arra, hogy tovább éljen, annak a nemzetnek el kell j)usztulnia. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) \, jj A lemondás politikáját lehet ideig-óráig követni, lehet ideig-óráig arra az álláspontra helyezkedni, hogy nekünk ma ezt nem lehet kieszközölnünk, azonban a lemondás politikáját csak hallgatagon tűrni és lenyelni lehet, de hirdetni egyáltalában nem lehet és nem szabad. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás jóbbfelől.) Es midőn azt látjuk, hogy ennek a lemondás politikájának egyik súlyos tényezője épen az az eljárás, a melyet a t. munkapárt és tisztelt vezére követett, a mely eljárással odaállítottak egy többséget akkor, midőn a nemzet egész valódi képviselete ellenkező állásponton volt; a mely SÉPYH. NAPLÓ 1910 '1915. XI. KÖTET. eljárásnak sikerült — ne keressük az eszközöket és ne rekrimináljunk — egy többséget odaállítani, a mely a lemondás politikáját hirdeti Bécscsel szemben ; (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon. Zajos ellenmondás a jobboldalon.) akkor kérdezzük azt, hogy mi legyen tehát az indító ok Bécsben arra, hogy honorálják a mi álláspontunkat ? Hiszen magyarokból eredt az a többség, a mely felajánlkozik, hogy minden engedmény és minden jog elismerése nélkül meghozza, az áldozatokat, (ügy van

I ügy van.' a szélsőbaloldalon. Mozgás jóbbfelől.) és folytatja azt a kormányzatot, a melyet épen azért kellett abban hagynia annak a lesajnált és tegnap is ugyszólvá.n sárba dobált és leköpdösött koalicziónak, a melynek azt sem engedik meg, hogy azt a programmját, a melyet Ö felsége elé terjesztett, ideállíthassa a nemzet elé, hogy lássa a nemzet, melyek voltak azok a követelmények, a melyeknek teljesítése mellett az orszá.g kormányzatát továbbra is hajlandó lett volna vállalni, (ügy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás jóbbfelől.) Ne rekrimináljunk, t. ház, hanem szálljunk magunkba és mindegyikünk keresse a hibát ott, a hol van. És mikor ilyen helyzettel állunk szemben, talán önök is iparkodjanak kicsikarni azokat a jogokat, a melyek bennünket megilletnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen látjuk, hogy milyen szánandó állapot az, mikor Magyarországnak uralkodóháza, uralkodó családja nem él a nemzet között, nem él az országnak szivében, nem is képes kellőleg arra, hogy megértse fájdalmainkat, megértse törekvéseinket és ezért látunk olyan szomorú eredményeket, a milyen volt ma is az a bécsi eredmény, a mikor a magyar ministerelnöknek már előre be kell harangozni annak az álláspontnak, hogy ne a paragrafusokat nézzük hanem a lényeget, azt kell néznünk, hogy Bécsben ne legyenek éhező emberek. Mi nem kívánunk sehol sem éhezőket, és sem Ausztriának, sem Magyarországnak egyetlen egy pontján sincs olyan ember, a kinek helyzetén mindegyikünk ne kívánna segíteni. De a mikor elénk állítanak olyan követelményeket, a melyekkel szemben semmit sem kapunk, akkor mindig az a helyzet, hogy nekünk mindenről ingyen le kell mondanunk, hogy mindent elvisznek tőlünk és nekünk mindent oda kell adnunk, a mikor pedig a mi követeléseinket állítjuk oda, a bécsi udvari körök összes támogatása azok javára szól, a kiknek körében élnek, a kiknek törekvéseit értik és a kiknek egyoldalú meghallgatása mellett minden reményünk és kilátásunk elvesz arra nézve, hogy bármely téren, akár közgazdasági, akár katonai téren megkapjuk azokat a jogokat, a melyek bennünket megilletnek. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) és a melyeket nem mint engedményeket követelünk, de a melyeknek követelésével törvényes állásponton állunk és annak alapján kívánjuk, hogy ezeket nekünk igenis adják meg. Es akkor, a mikor ilyen helyzet van, meg lehet győződve a t. kormány, hogy az 26