Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-250

198 250. országos ülés 1911 szeptember 21-én, csütörtökön. kulni. Mindezeket letarolja, előbb odaadja őket a hadügyi költségvetésnek, de azt mondja, hogy nyugvópontra érkeztünk azon kérdések szempontjából, a melyek a lelkészeknek, özvegyeknek, árváknak ellátására vonatkoznak, a melyek a tisztviselők fizetésének javítását czélozzák. E kérdésekben mind nyugvópontra értünk. És akkor, a mikor ily állapotban vagyunk, a mikor ilyen a mi közgazdasági perspektívánk, akkor a pénzügyminister ur a f. évi márczius 22-én tartott beszédében azt mondja, hogy »ha ezt le is ütjük, akkor is ugy áll a dolog, hogy a legközelebbi öt évben keresztülviendő nagy reformokkal együtt a közös hadsereg és a haditengerészet szükséglete körülbelül csak 200 millió koronával lesz nagyobb, mint a megelőző ötévi szükséglet. Akkor »csak« 200 millió korona, a mikor a hadügyi költségvetésről van szó. De a mikor arról van szó, hogy valahol egy állást szervezzünk, akkor már 200 korona többletkiadásról van szó, akkor Kézdivásárhelyen és Karánsebesen nem lehet törvényszéket épiteni, mert túlságosan megterheltük a költségvetést, a mely ezt nem birja ki. A honvédelmi minister ur a teher szempontjából felállít egy kulcsot, a melyben azt mondja, hogy 9 korona az az összeg, a mely fejenkint és évenkint egy lakosra esik. T. képviselőház ! Ezzel a kérdéssel Pajzs Gyula t. képviselőtársam részletesen foglalkozott, megmutatta a hamis alapokat, a melyekből a t. honvédelmi minister ur kiindult, a mikor szembeállított oly költségvetéseket, a melyek egyáltalán nem állíthatók szembe ; mert a külföldi költségvetéseknél egészen más a helyzet; ott hiányzik az üzemeknek a felvétele, tehát más helyzet mellett más eredmények jönnek ki. Nem is nagyon szükséges, hogy ez állítás helytelenségét ezután én is megvilágítsam, azonban mégis tekintettel arra, hogy komoly munkánkat eddig nem óhajtották respektálni, talán egy másik oldalról is czélszerü lesz, ha megmutatom ezen állítás fonákságát. Kezeljük ezt a kérdést abból a szempontból, hogy mennyi az, a mi Magyarországon adók czimén befolyik. Nem akarok a zárszámadásokkal, sem az előző évek költségvetésével foglalkozni, csupán az 1911. évi költségvetéssel foglalkozom, melyben a t. pénzügyminister ur nagyon természetesen iparkodott oly összegben felvenni az adókat, hogy költségvetését lehetőleg kedvező színben tüntesse fel, és az általa annyira perhorreskált deficzitet eltüntesse és felmutasson egy olyan alapot, melyen már kellő fedezetet találjon a pénzügyminister urnak első lépcsője, az a belerejtett 39 millió és néhány százezer korona, melyeket a hadügyi költségvetésre szánt. Ha az adók kérdésével foglalkozunk, azt találjuk, hogy 279 millió az egyenes adók összege és 240 millió a fogyasztási adóké a költségvetés szerint. Minden egyéb jövedelme az államnak — eltekintve talán a vámbevételektől, melyeknek természetéről külön lehetne vitatkozni — olyan, hogy bizonyos ellenszolgáltatással áll szemben. Nem számítom ide azon összegeket, melyek a bélyegekből és illetékekből bejönnek, mert hiszen ezekkel szemben áll az állam funkcziója, s ezekkel az állam azokat a funkcziókat kívánja megfizettetni, melyeket az igazságszolgáltatás terén teljesít. Voltakép az, a mit az állam a közállapotok szanálására költ, nem egyéb, mint az adó összege és így az adóösszegek azok, melyeket szembe kell állítanunk, hogy mikép oszlanak meg. 279 millió egyenes adó és 240 millió fogyasztási adó megfelel 519 millió koronának. Ezzel az 519 millió koronával a lehető előirányzat szerint 400 millió korona hadügyi költség áll szemben, tehát Magyarország adózásának túlnyomó részét épen a hadügyi költségek viszik el, ugy hogy ha ez a 400 millió nem állana szemben az 519 millió koronával, azoknak a legnagyobb részét olyan kiadásokra lehetne fordítani, melyek mindazon sajnos állapotokat szanálnák, melyeket Magyarországon találunk. (Helyeslés a baloldalon.) Lehet, hogy ez a számítás a t. pénzügyminister ur tetszését nem nyeri meg, de azt hiszem, hogy ha Magyarország teherviselésével és adózásával foglalkozunk, lehetetlen kitérni azon kérdés elől, hogy ez az adó hova fordittatik, és akkor épen megtaláljuk azt, hogy az adó ellenében ezen óriási hadügyi kiadások állanak. Foglalkozni kívánok annak a bizonyos visszatérülésnek a kérdésével is. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Elsősorban, t. ház, ha még talán a boldogult kereskedelemügyi minister urnak az a praelimináréja érvényesülne is, melyről utóbb a delegáczióban azt hallottuk, hogy az nem fog érvényesülni, melyről az osztrák delegátusokat egészen megnyugtatták, hogy a kvóta arányában, . . . Csuzy Pál : A felemelt kvóta arányában! Csermák Ernő: ... és bizonyos előre megállapított elvek szerint osztatnak szét azok a hadügyi kiadások, melyek a közszállitásokra fordíttatnak : akkor is azt látjuk, hogy ezen a téren épen nem áll az az állítás, hogy azok a költségek Magyarországnak visszatérülnek, azt kell tapasztalnunk, hogy voltaképen nem az kapja vissza ezeket a költségeket, a közszállitások ellenértékét, a kinek zsebéből kivették, hanem kapja az a szállító. S talán nem egészen megnyugtató dolog, ha azt látjuk, hogy ebből részesülnek azok, kik a töltényeket csinálják a csepelszigeti gyárban, a mely munkások sorsa nemrégiben egész Magyarországot érdekelte. De még kevésbbé nyugtat meg bennünket, ha azt látjuk, hogy ezeket a költségeket hajók gyártására fordítják oly vidéken, mely lehet Magyarországnak kiegészítő része a politikai jog szempontjából, de azoknak a munkásoknak legnagyobb része nem barátja a magyar állameszmének. Ha ilyen czélokra fordítják ezeknek a kiadásoknak ezt a nagy konglomerátumát, mely alkalmas arra, hogy minden fejlődést megakaszszon és tönkretegyen, kétségtelen, hogy minekünk már a pénzügyek szempontjából is a legszélsőbb ellenállásig