Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-250

196 250. országos ülés 1911 szeptember 21-én, csütörtökön. mutatnom, mint már leszögezett eredményre, e javaslatoknak a vitában tisztázott körülményeire, hogy t. i. most olyan helyzetünk van, a mely helyzetben körülbelül 220 millió koronát költünk a a hadseregre és a honvédségre. Ehhez jön egy olyan teher, a mely a bevallott helyzet szerint 110—120 millió koronával fogja az országot megterhelni, és a teherviselést erre a nemzetre súlyosabbá tenni. Én azonban a magam részéről is foglalkoztam a javaslatnak rejtett oldalaival, foglalkoztam azon dolgokkal, a melyekből kitűnik és megállapítható, hogy nem 110 és nem 120 millió korona, de legalább 200 millió korona lesz az az összeg, a melylyel évenként emelkedni fognak a terhek ebben az országban, (Igaz ! ügy van ! balfelől) a mely e teherviselésére nem képes. És akkor, a mikor ilyen dolgot állítanak elénk, és a mi beszédeinket komoly beszédeknek nem minősitik, akkor hallunk egy theologiai értekezést, hallunk azután a honvédelmi minister ur részéről egy olyan kijelentést, hogy a javaslatokat — különösen a katonai perrendtartásra vonatkozólag mondotta ezt — el kell fogadnunk, mert azok jók, mert különben a kormány be nem terjesztette volna. Hát engedelmet kérek, t. ház, én ilyen theoretikus magyarázatokat, egy ilyen helyzetet, a hol Isten rendeléséből levőnek állítják elénk a javaslatot, a melyet kell és muszáj megszavazni, nem vagyok hajlandó elfogadni, hanem vizsgálom a helyzetet, hogy nemzeti és közgazdasági helyzetünk szempontjából lehet-e és kell-e elfogadnunk a javaslatot. (Halljuk I Halljuk ! balfelőí.) Akkor, a mikor ezzel a kérdéssel igy foglalkozom, elsősorban siemlét tartok azon indokolások felett, a melyeket a pénziigyminister ur, illetve az összkormány a t. ház elé terjesztett, akkor, a mikor a költségvetést előtt rjesztette. Látom azt, hogy az igazságügyministeiiumnak egész költségvetése Magyarországon kite:z 63 millió koronát. Ott panaszkodik az igazs/gügyminister, hogy az előléptetések mostohák, fiogy az igényeket nem lehet kielégíteni, és azután a 25. lapon dicsekszik azzal, hogy a dijnokok tételénél sikerült megtakarításokat elérni. Azután azt mondja az igazságügyminister ur, hogy igen bőkezű akar lenni, tekintettel tehát arra a körülményre, hogy az ügyvédek sok ingyenes munkát végeznek, az ügyvédek nyugdíjalapját 10.000 K-val növeli. Az ügyvédek száma körülbelül 6—7000 Magyarországon ; ezeknek nyugdijalapját ingyenes munkájuk fejében 10.000 K-val növelni annyit tesz, mint egy-egy ügyvédre egynéhány fillért áldozni. Ez tehát ismét olyan tétel, a mely kirívóan mutatja.a mi szegénységünket. De tovább megyek e téren. Az igazságügyminister ur költségvetésében az foglaltatik, hogy a döntvénygyiijtemények idáig csak az 1904-ig terjedő időből álltak rendelkezésükre a bíróságoknak. A ki tudja, hogy mit jelent az, ha annak a bírónak nem adják a kezébe a kellő könyveket és nem teszik lehetővé számára a döntvénytárak és gyűjtemények ismeretét, az nagyon jól tudja, hogy milyen állapot ez, és hogy akkor, a midőn a minister ur e czim alatt 21.800 K-t irányzott elő, e téren voltaképen segítséget nem nyújt, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha megnézzük az igazságügyminsterium építkezési programmját, azt látjuk, hogy az egész programm 3 millió K körül mozog. Ezzel az összeggel a mai állapotok mellett, — a mikor mindenütt szükség van épületekre, a mikor mindenütt szükség van fogházra, a mikor ismerek pl. olyan fogházat, a melynek nincsen ablaka, hanem csak egy felülvilágítója van, ugy hogy időnként ki kell ültetni a rabokat a fogház elé, hogy a fogház rossz levegőjétől ne legyenek rosszul, — az igazságügyminister nem is gondol, de nem is gondolhat arra, hogy ez állapotokon segíthessen, sőt egyenesen bevallja költségvetési indokolásában, hogy pl. a Karánsebesen és Kézdivásárhelyen tervezett uj fogházépitkezési munkálatok költségeit mellőzni kellett, hogy a költségvetés nagyobb mérvben ne vétessék igénybe. Foglalkozzunk pl. a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésével is, a mely mindössze 99 millió K-t foglal magában. Ebből az összegből kellene kielégíteni az összes követelményeket, a melyeket a vallás- és közoktatásügy terén az ország támaszt. És itt hallottuk a t. pénzügyminister urnak azt a megjegyzését, a mely szerint a lavinaszerű növekedéseket mellőzni kívánja s a mely nyilván az uj közoktatásügyi törvényekre vonatkozik. A népikolákra 18 millió K-t költ összesen a kormány és a mikor egy uj népiskolát vagy gimnáziumot kell felállítani, akkor megindulnak a hosszas alkudozások és ' annak a nyomorult községnek, annak a nyomorult vármegyének, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a mely már minden oldalról meg van sanyargatva adózási terhekkel, kell azután kiizzadnia azt az iskolára fordítandó költséget, mert különben az állam nem tudja felállítani az iskolát. Hogy mennyi az iskolába be nem irt tanköteles gyermekek száma, azt megmutatja a kormány évi jelentése ; százezrekre rug ez a szám, de azért mindezekre nem jut pénz. És a mikor idevezetik azt a deputácziót, a mely csak egy kis részét mutatja meg annak a helyzetnek, a mely Magyarország egész területén általános, akkor felzúdul a tisztelt munkapárt és azt mondja, hogy minek ezt urbi et orbi dokumentálni; minek erre rámutatni, hogy a külföld is lássa, hogy nálunk milyen állapotok vannak. Farkas Pál: Azt nem mondták! Csak azt mondták, hogy gyermekeket nem kell a házba hozni! (Mozgás a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Csermák Ernő : T. képviselőtársam talán nem hallotta és talán más véleményen is van, — örülök rajta, mert igy talán csatlakozik hozzánk a munkában — azonban igen sokan vannak, a kiktől ezt a megjegyzést hallottam. Farkas Pál; Gyerekeknek idehozatala mindig