Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-249

188 2'i9. országos ülés 1911 szeptember 20-án, szerdán. tovább is hagyja folyni ezeket az üldözéseket, melyeknek a magyar ember a magyar korona országaiban ki van téve, akkor igazán minden gúnyolódás nélkül azt mondhatom, ami abban a levélben van megirva, melyet felolvastam, hol azt mondta ez a Ilyisevics nevű pap, hogy ha a magyar kormánynak baja van, majd ő küld neki kecskeszarvakat, azokat fújdogálhatja. Ha a magyar kormány nem képes az ilyen eljárásokat megszüntetni, akkor valóban érdemes az ilyen ajándékra. Ezeknek az állapotoknak a tudatában vagyok bátor a következő interpellácziót intézni a ministerelnök úrhoz, mint horvát-szlavón ministerhez (olvassa) : »Interpelláczió a ministerelnök úrhoz, mint horvát-szlavón ministerhez : 1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, miszerint Szlavónia Dezsanovácz községében Ilyisevics róm. kath. plébános saját hivei közül a magyar ajkuakat üldözi, nekik vallásuk gyakorlását is lehetetlenné teszi, ellenük a borvátajku híveket uszitja, lázitja, minek következtében nemcsak vallásuk gyakorlásában akadályozzák a magyarokat, de személyes biztonságukat is veszélyeztetik. Ha van ezekről tudomása a ministerelnök urnak, hajlandó-e intézkedni, hogy nevezett plébános izgatásaiért elvegye büntetését és hogy sürgésen elhelyeztessék oly plébániára, a hol magyar ajkú hivők nincsenek ?« (Élénk helyeslés balfelól.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Szász Károly jegyző: Szabó István (nagyatádi) ! Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház ! Bocsánatot kérek, ha talán a ház türelmével visszaélek, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) de nem viszketegből és nem obstrukeziós hangulatból, hanem igenis kénytelenségből interpellálok kétszer is. Mostani interpelláczióm tárgya ugyan már megszokott dolog, de ezt nem lehet eléggé hangoztatni, és különösen a képviselőnek kötelessége a kerületében felmerülő ilyen hiányokat és rendetlenségeket mindenkor szóvá tenni és a kormányt kérni, sőt követelni a kormánytól, hogy az ilyen lehetetlen áUapotokon segítsen. (Helyeslés baljelöl.) T. képviselőház! Ez egy iskolaügy. Nem akarok itt most hosszas beszédet mondani arról a szerencsétlen helyzetünkről, hogy mig a hadseregnek és a közösügyes érdekeknek száz és százmilliókat vagyunk kénytelenek újra és újra, mindig többet és többet áldozni és áldozunk is, addig gyermekeink iskoláztatására semmit vagy nagyon kevés pénzt fordítunk. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Pedig én azt tartom, hogy a hadsereg erősbitésére nem elégséges az, ha minél több embert és minél több milliót adunk, hanem nagyban befolyásolja a hadsereg harczképességét. hogy milyen művelt és képzett emberekből áll. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mig Magyarországon ezrével vannak községek, hol nincs iskola, és így a legszegényebb nép iskola nélkül és írás tudás nélkül nevelkedik, addig mi a hadsereg nívóját és harczképességét nem tudjuk a nyugati művelt államok színvonalára emelni. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház ! Ez is egy eset a sok közül. Somogy vármegye Nagykorpád községében 70—80 róm. kath. iskolaköteles gyermek van, és róm. kath. iskola egyáltalában nincs. Van egy református felekezeti iskola, de ez, bár szívesen adnának benne helyet ezeknek a római katholikus gyermekeknek is, olyan kicsiny, hogy maguknak a felekezeti tagoknak a gyermekei is megtöltik az iskolát, s így ezek a római katholikus iskolaköteles gyerekek egyáltalában nem járhatnak iskolába ; figyelembe veendő, hogy ezek jobbára uradalmi cselédgyerekek, a kiknek szüleit természetesen iskola fentartására, tanító fizetésére kötelezni nem lehet. Azért akarom ezt itt szóvá tenni, hogy egyfelől rámutassak arra a késedelmeskedésre, a mely a közoktatási kormány eljárását e téren jellemzi, másfelől arra a visszás helyzetre, a mely abból származik, hogy ha a ministerium az állami iskolát kérelmező községnek vagy hitfelekezetnek pénzhiány miatt nem adhatja meg az iskolát, akkor rájuk ir, hogy állítsák fel a községi iskolát. A most szóbanforgó esetben a megyei közigazgatási bizottság már évek előtt javasolta az állami iskola felállítását, nálunk azonban ez csak elvétve lehetséges és akkor is évekig tart. Érthetetlen dolog azonban az, hogy a mikor ezt a kérést a kormány elutasitja, az elutasítás csak nagy későre, a jelen esetben nyolez hónap* múlva jön meg. Ezalatt a közönség bízik abban, hogy az állam felállítja az iskolát; eljön az iskolaév, s a gyerekek iskola nélkül maradnak. A másik visszás helyzet az, hogy a mikor a kormány nem adja meg az iskolát, ráír a községre, hogy állítson fel községi iskolát. Erre törvényeink kötelezik a községeket. Árn nézzük pl. ezt a nagykorpádi esetet. A falu lakosságának 99%-a református, a kik, protestáns felekezeti és központi vagyon nem lévén, nagy áldozattal kötelesek községi czim alatt az iskolát fentartani. Kende Péter : Csak az 5% erejéig ! Szabó István (nagyatádi) : Tudok községeket, a melyekben 50% iskolaadót fizetnek, a melytől megszabadulni lehetetlenség. Ilyen esetekben én a törvényeket nem tartom helyeseknek és hibáztatom a kormány eljárását, mert méltánytalanság, hogy egyik felekezet, bár községi czim alatt, tartson iskolát a másiknak. És sajátságos, hogy a rendszerinti eset az, hogy a semmi vagyonnal nem biró protestáns egyháztagok tartanak fenn iskolát a nagy vagyonnal biró római katholikus egyháznak. Ez a törvény olyan ferde helyzetbe hozza a felekezeteket, a mely nem vezethet felekezeti