Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-249

178 54$. országos ülés 1911 szeptember 2Q-án, szerdán. sértése tárgyában napirend előtti felszólalásra engedélyt kért. Ezt az engedélyt neki megadtam. (Halljuk! Halljuk 1) Hegedüs Kálmán : T. ház ! Egy igen sajnálatraméltó eseményre kívánom felhívni a t. ház figyelmét, egy eseményre, a mely a tegnap délelőtt folyamán e ház falain belül történt. Ne vádoljon engem senki azzal, hogy én tendencziózusan színezem ki a valóságot. Epén azért felolvasom a »Magyarország« mai számában megjelent tudósítást. Ennek a hitelességében, ennek a lapnak az objektivitásában, . . . (Derültség jobbfelől. Zaj a szélsóbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Hegedüs Kálmán : ... ennek a lapnak elfogulatlanságában a Justh-párt bizonyára nem fog kételkedni. (Derültség jobbfelől.) A tudósítás a következő (olvassa) : »A lapok szerkesztőségei már megszokták", hogy a kormány által dúsan fizetett Magyar Távirati Iroda ozimű félhivatalos kőnyomatos minden ellenzéki mozgalomról tendencziózus valótlanságokat közök. (Felkiáltások a szélsóbaloldalon : Ez igaz !) Eitner Zsigmond: Tapasztalásból tudjuk. Hegedüs Káimán (olvassa) : »Igy történt a vasárnap Félegyházán tartott népgyülésről kiadott tudósításban is«. Hock János: Ez is igaz. Hegedüs Kálmán (olvassa) : »Rümcgi Vilmos országgyűlési képviselő . . . Muzslay Gyula: Éljen ! Hegedüs Uálmán : ... a ki jelen volt a félegyházai gyűlésen, ma délelőtt a kéjiviselőház folyosóján a valótlanságokat tartalmazó tudósításért kérdőre vonta a kőnyomatos felelős szerkesztőjét, Radó Sámuelt és kemény szavakban fejezte ki megbotránkozását a nyilvánvalóan szándékosságból eredő hamis tudósitás miatt«. (Ügy van ! a szélsóbaloldalon.) Hogy ezek a kemény szavak mik voltak, azt hitelesen megállarjitani ma már nem tudom. Az ügynek személyes része elintézést nyert. A személyes ügy, mint semmiféle személyes ügy, engem egyáltalában nem érdekel, tőlem teljesen távol áll. (Helyeslés jobbfelől.) Én nem egyének felett akarok Ítélkezni és nern egyének felett akarok ítélkezést provokálni. (Halljuk I Halljuk!) Én csak a jelenségeket kutatom és emelem ki, azokat a jelenségeket, a melyek szomorú tünetei ennek a szerencsétlen magyar közéletnek . . . (ügy van! ügy van ! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond: Ebben igaza van neki. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hegedüs Kálmán : ... a melyek szomorú tünetei ennek a beteg közéletnek, . . . Győrffy Gyula : Csak patologikus ! Hegedüs Kálmán : ... és ebben a közéletben különösen a sajtószabadság körül. . . (ügy van! ügy van ! a jobb- és a szélsóbaloldalon.) Eitner Zsigmond: Csak a konzekvencziák legyenek aztán jók. Nagy Sándor: Lármával nem lehet ezt

( igy elintézni. Hegedüs Kálmán: ... mondom, t. ház, ezek a jelenségek szomoru tünetei a magyar közéletnek, különösen a sajtószabadság körül egyre jobban elharapódzó erkölcsi fogalomzavaroknak. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) A sajtó igazságai felett csak a sajtóbiróság Ítélkezhet. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Ezt mondtuk a múltkor mi is!) A parlamentarizmusnak kiegészítő része a sajtószabadság, és a ház tekintélyének és méltóságának valóságos integráns része az a megbecsülés, a melylyel e ház falain belül minden hírlapíró, a, sajtó minden munkása iránt tartozunk. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hegedüs Kálmán : Hiszen a sajtószabadság a jiarlament nyilvánosságának kiterjesztése az egész ország lakosságára, a melynek minden egyes tagja a sajtó révén ellenőrizheti, bírálhatja meg . . . Eitner Zsigmond: Ezt mondta Holló is! (Zaj a baloldalon.) Hegedüs Kálmán : .... és csak igy döntheti el azt, hogy a magyar parlament teljesiti-e az ő törvényhozói hivatását, vagy pedig léha játékszerévé válik egy a vérveszteségtől elájult, önmagával tehetetlen, komoly munkára, komoly beszédre képtelen ellenzéknek. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Derültség a baloldalon.) Nagyon sajnálom, ha t. képviselőtársaim ezt az én szerény megjegyzésemet. . . (Zaj a baloldalon.) Győrffy Gyula : Ez a komoly beszéd? ! (Zaj.) Justh Gyula: Szerénynek nem szerény! (Felkiáltások a jobboldalon : De igaz !) Hegedüs Kálmán :.. .magukra vennék; de ugyanakkor konstatálom, hogy ebben az egy kérdésben önök a közvéleménynyel egyetértenek. (Helyeslés és derültség jobbfelől. Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház ! A sajtó munkásai nagy és nemes hivatást teljesítenek itt ebben a házban, hiszen mint heroldok viszik szét azokat az eszméket, a melyeket itt megvitatunk, a melyeket itt megérlelünk és ők a maguk nagy, becsületes és nehéz szellemi munkájukkal megérlelik viszont az országegészséges közvéleményét. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Ez az oka annak, hogy ez a parlament mindig különös megbecsülésben részesítette a sajtó munkásait, külön karzatot jelölt ki számukra és biztosította részükre a ház minden helyiségében és részében azt a vendégjogot, a mely nemcsak annyit tesz, hogy szívesen látjuk őket itt, hanem hogy itthon érezzék magukat közöttünk. (Helyeslés. a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Nagyon helyes !) T. ház ! Én sajnálatomra ennek a vendégjognak lábbaltiprását, a magyar sajtószabadság terrorizmusát látom (Igaz ! Ügy van ! jobbfelől. Zaj és derültség balfelől. Elnök csenget.) abban az igen sajnálatraméltó eseményben, a melyre nézve egy klasszikus tanút, a »Magyarország«-ot voltam bátor