Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-244
2í'i. országos ülés 1911 szeptember 14-én, csütörtökön. 141 képest jelentem, hogy a bárándi választókerület polgárságának kérvényére vonatkozó elnöki javaslat 89 szótöbbséggel elfogadtatott. Következik most a névszerinti szavazás BáesBodrog vármegye feliratára vonatkozó elnöki előterjesztés és Jaczkó Pál képviselő urnak ezzel szemben beadott elleninditványa felett. A szavazást elrendelem. Ki fogom húzni a betűt. (Megtörténik.) »J.« Az ülést öt pérczre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a szavazás megejtése. Jaczkó Pál: T. képviselőház! A napirend 5., 6., 7., 8. és 9. jDontjaiban felsorolt elleninditványaimat tisztelettel visszavonom. (Helyeslés.) Elnök : Az elleninditványok visszavonatván, kimondhatom, hogy Báos-Bodrog vármegye feliratára vonatkozólag, valamint Budapesten a Hungária-köruton tartott népgyűlésnek kérvényére vonatkozólag, továbbá Budapesten a Práterutczában tartott népgyűlés kérvényére vonatkozólag, Debreczen város polgárságának kérvényére vonatkozólag, végül Kiskunfélegyháza városhoz tartozó Jakabszállás polgárságának kérvényére vonatkozólag az elnöki előterjesztés fogadtatott el. Következik napirend szerint a véderőről (írom. 27íi. 356. ÍZ.) szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Lovászy Márton jegyző: Szabó István (zá, molyi)! (Felkiáltások : Helyre !) Szabó István (zámolyi) : T. ház ! Az Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat eléggé igazolja, hogy nem elfogultság, hanem az ország nemzeti és gazdasági szempontjai irányit]ák a katonai javaslatokkal szemben elfoglalt álláspontunkat. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem tagadom, különös érzés fog el, a midőn nemzetünk ezen sarkalatos kérdéséhez szólok, mert bánt tudat, hogy eltérők a nézetek, holott törekvésünk a nemzet törvényes és jogos keretében mozog és oda konkludál, hogy ne hatalmi eszközökkel, hanem a nemzet jogainak méltányos figyelembevételével teremtsünk tartós megoldást. (Helyeslés a baloldalon.) Ez álláspont, a melyre Andrássy Gyula gróf is helyezkedett, mert érezte, hogy ez előbbrevaló, mint egy párt hatalmának bebiztosítása. (Igaz ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Ónálló hadsereg nélkül nincs önálló és független állam (Igaz! ügy van! a baloldalon), mint a hogy kétségtelen az is, hogy a hadsereg nemes hivatásához a nemzeti szellem istápolása is tartozik. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Széchenyi azt mondta : »Magyarország vagy magyar lesz, vagy elpusztul«. Ezt az állítást pedig nem magyarázni, hanem minden vonalon követni kell. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Magyarország évenkint 221 millió koronát költ a közös hadseregre, — az uj csatahajók ára ebben nincs benne — ugy hogy minden lélekre 12 korona teher esik ezen rengeteg összegből. Ennyit fizetünk ugyanis a hadseregért egyenes adókban, vámokban, fogyasztási adókban és különféle más utón. Az előttünk fekvő javaslat életbeléptetése 142 millió koronával emeli terheinket és a kormány kénytelen bevallani, hogy ezzel még nem érkeztünk el a teherviselés végpontjához, mint a hogy azt még beszédem folyamán igazolni kívánom. További milliók állanak tehát előttünk, a mely összeget okvetlenül elő akarják teremteni. A magyar delegácziónak egyik elnöke már évekkel ezelőtt azt mondta, hogy a katonai terhek fokozásában elérkeztünk addig a határig, melyen egy lépéssel túlmenve, Magyarországot öngyilkosságba kergetnék, és íme, hol tartunk ma % (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Bizonyára nem a jólét, hanem a nyomorúság elől menekülnek százezer magyarjaink más világrészekbe, mert ugy látszik, hogy a rengeteg költségek fedezésére nem az ország gazdasági állapota, hanem a jól működő adóprés a mérvadó faktor. (ügy van ! balról.) Az ujonczjutalék fedezése azonban már felmondja a szolgálatot, mert alig birjuk a kívánt szükségletet megadni. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Midőn gróf Andrássy Gyula a hatalmi kérdések méltányos megadását szorgalmazta, Bécsben azt mondták, hogy ez neki egy fixa ideája, minket pedig azzal akarnak elintézni, hogy frázisokat hangoztatunk. Jogainkat és nemzeti érzésünket nem ignorálni, hanem erősíteni kellene, mert a történelem nem hazudik és azt igazolja, hogy lelkesedés nélkül, tisztán vasfegyelemre támaszkodva, a hadsereg nem teljesítheti azon nagy feladatot, melyre hivatva van. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Japánban a család megtiszteltetésnek veszi és örömünnepet ül, ha egyik tagját besorozzák. Ott az utolsó ember is tisztában van azon magasztos nemzeti czéllal, a mely egyformán lebeg minden rangú és rendű japán előtt. Tőlünk azt várják, hogy csak közös intézményekben keressük nemzeti aspiráczióinkat, ezért ne vegyük ajkunkra azt a szót, hogy áldozat. íme a honvédségnek a tüzérséget is megadják, de egy világért sem a műszaki és segédcsapatokat, nehogy Bécs kedvencz eszméjét az összmonarchiát diszkreditálja. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyébként reá fogok mutatni, hogy nemcsak nemzeti és közjogi, de közgazdasági szocziális, sőt katonai szempontból is van elég okunk arra, hogy ezen törvényjavaslattal szemben állást foglaljunk, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A két évi szolgálat jelszavával kívánják a vér- és költségemelést indokolni. Kétségtelen, hogy népünk a szolgálati idő rövidítését szívesen fogadná, de nálunk ez, sajnos, csak jelszó, mert 16 közös- és 10 honvédhuszárezredet kell felállítanunk és ha ehhez hozzászámítjuk a tüzérség és haditengerészet állományát, továbbá az al-