Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-243

M3. országos ülés 1911 szeptember 13-án, szerdán. 133 azt mondja, hogy (olvassa) : »E törvény végrehajtásával a honvédelmi minister és a mennyiben a polgári bíróságok hatásköre érintetik, az igazságügyminister, illetőleg Horvát-Szlavonországokban a bán bízatnak meg«, aztán igy folytatja (olvassa) : »A honvédelmi minister az e törvény végrehajtásához szükséges összes általános rendelkezéseket, valamint azokat a különleges intézkedéseket, a melyek a közös haderő hatóságaira, vagy személyeire vonatkoznak és ebben a törvényben a honvédelmi minister kizárólagos hatáskörébe nem utaltattak, a hadügyministerrel egyetértőleg teszi meg.« Már most, t. képviselőház, íelhivok bárkit, mutasson e törvénynek egyetlenegy olyan intézkedésére, a mely kizárólag a honvédelmi ministerre volna bizva. (Igaz ! Ugij van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Már most áttérek, t. képviselőház, a katonai perrendtartásra. A katonai perrendtartás végső záradéka, a 495, §. nagyhangon azt mondja (olvassa) : »A jelen törvény végrehajtásával a honvédelmi, az igazságügyi és a belügyi ministerek, Horvát-Szlavonországokban a honvédelmi minister és Horvát-Szlavonországok bánja bízatnak meg. A honvédelmi minister a hadügyministerrel egyetértőleg jár el.« Ha nem porhintés a nemzet szemébe ez a szakasz, (Zaj balldől. Halljuk ! Halljuk.' a széisöbaloldalon.) a mely a honvédelmi ministert bizonyos hatáskörrel látszik ellátni, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ugyanakkor hozzáköti őt a hadügyministerhez, hogy csak azzal együtt hajthatja végre ezt a törvényjavaslatot, akkor, t. képviselőház, minden igazság, a mi volt valaha e földön, megszűnik. De hogy ez a porhintés is mennyire értelmetlen és tárgytalan, kitűnik magából a törvénv szövegéből. A katonai perrendtartást végrehajtja elsősorban az a bíróság, a mely azt alkalmazni fogja, összes intézkedéseit a katonai bíróságok fogják végrehajtani. A honvédelmi minister a közös hadügyministerrel egyetértőleg két esetben hajtja azt végre. Az egyik eset a 487. §-ban foglaltatik, a mely a honvédelmi ministert feljogosítja és utasítja arra, hogy az életbeléptetés napját két éven belül a közös hadügyministerrel együtt megállapíthatja. Ez az egyik eset, a hol a végrehajtás részben a honvédelmi ministerre bizatik. A második intézkedés a 92. §. ; ebben a szakaszban, a midőn az ügyvédekből kinevezendő katonai védők kinevezéséről van szó, szintén megengedi a törvény, hogy azt a honvédelmi minister a közös hadügyministerrel együtt hajthassa végre. De e két intézkedésen kivül sem a honvédelmi, sem az igazságügyi, sem a belügyministernek egyetlenegy mondatban nincsen felhatalmazása arra, hogy ezt a törvényt végrehajthassa, hanem a végrehajtása kizárólag a hadügyministernek tartatik fenn, mert az összes bíróságokat, a melyek ezt a törvényt alkalmazni fogják, Ö felsége a hadügyminister előterjesztésére nevezi ki, a közös hadügyminister nevezi ki az ügyészeket, a közös hadügyminister nevezi ki a kezelő személyzetet, a közös hadügyminister terhére mennek az összes költségek és a közös hadügyminister fegyelmi hatósága alá tartoznak az összes személyiségek. Mikor ilyen magyar törvénynyel van dolgunk, a melynek kizárólagos végrehajtója a közös hadügyminister, akkor indokolt volt a múltkor is, indokolt ma is az a kérdésünk, hogy mi van a közös hadügyministeri válsággal. Azt hiszem, ezen felvilágosítások után többé a ministerelnök urnak azon emfázissal tett kijelentése, hogy a honvédelmi minister hajtja végre ezen törvényeket, tehát a közös hadügyministernek ehhez köze nincs, a túloldalon sem fog többé derültséget kelteni. De interpellácziómra nézve még egy fontos indokom van, a melyet köteles vagyok ma újra megismételni. A közös hadügyministeri válság t. i. állandóan olyan kapcsolatba hozatik a trón leendő örökösével, a melyet alkotmányszerüleg a nemzet egyáltalán nem akczeptálhat. Én meg vagyok győződve, hogy ez igy nem áll és nem való, de épen azért, mert alkotmányosan érzek, s mert óhajtom, hogy a korona is állandóan alkotmányosan érvényesítse az ő hatalmát, ennélfogva szükségesnek tartom a nemzet megnyugtatása szempontjából is, a korona tekintélye szempontjából is, hogy az ilyen nyilvánosan terjesztett alaptalan hírt hivatalos czáfolatban részesítsék. Ezzel a koronának is, a nemzetnek is, az alkotmánytiszteletnek is nagy szolgálatot teszünk. Mindezeknél fogva tehát, tartózkodva bővebb indokolástól, bátor vagyok interpellácziómat a következőkben előterjeszteni (olvassa) : »Interpelláezió báró Sohönaich közös hadügyminister ur lemondása tárgyában a t. ministerelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a t. ministerelnök urnak, hogy báró Schönaich közös hadügyminister ur állásáról lemondott és hogy lemondása elfogadtatott ? 2. Van-e tudomása a t. ministerelnök urnak arról, hogy a közös hadügyministeri válság a nyilvánosság előtt állandóan oly alkotmányellenes befolyásnak tulaj donittatik, melyet az alkotmány egyenesen kizár még akkor is, ha az a trón örököse részéről kiséreltetnék meg ? Ha pedig ez az eset nem forog fenn : miért nem igyekszik a t. ministerelnök ur a nyilvánosság előtt ezt a hamis híresztelést megczáfolni ? 3. Ismeri-e a t. ministerelnök ur azon okokat, a melyek a közös hadügyminister urat lemondásának benyújtására birták és ha igen, hajlandó-e azokat a házzal kötelességszerüleg közölni ? 4. Minthogy az országgyűlésnek előterjesztett véderőjavaslatok tulajdonkópeni szerzője a lemondott közös hadügyminister ur volt, a t. kormány pedig azoknak csak képviselője a házban : mi lesz ezen javaslatok további sorsa a lemondás folytán ? Az újonnan kienevezendő hadügyminis-