Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-242

110 242. országos ülés 1911 szeptember 12-én, kedden. mai itt e házban előterjesztett, telejesen fedi-e a pénzügyminister urnak nézeteit — az ő hallgatásával szemben legalább azt kell feltételeznem, — és akkor, a mikor a reformmal kapcsolatos pénzügyi terheket vizsgálni és birálni kívánom, egyelőre nem tehetek egyebet, minthogy magamat ahhoz tartom, a mit a t, honvédelmi minister ur nagy beszédében, annak idején, e kérdés pénzügyi részét illetőleg, itt e házban előadott és ugy, a mennyire tehetem, a mennyire az adatok birtokába jutottam, kiegészitem ezt azokkal a nyilatkozatokkal, a melyeket a pénzügyminister ur annak idejében, e reform tárgyalása alkalmával, a kérdésnek erre vonatkozó részére, a pénzügji bizottságban tett. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ez a tengely, a melyen kell hogy a reform megforduljon, mert a pénzügyi lehetetlenséggel szemben minden egyéb aspiráczió kell hogy elnémuljon. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A midőn tehát arra kell magamat elhatározni, hogy a javaslat mellett vagy a javaslat ellen foglaljak állást, elsősorban azt kell vizsgálnom, vájjon megvan-e ebben a nemzetben, ennek a nemzetnek a közgazdaságában az a teherbiróképesség, a melyet e javaslat tervszerű végrehajtása minden körülmények között megkíván és megkövetel. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Végtelenül sajnálom, hogy a t. honvédelmi minister úrhoz a mai napon nincsen szerencsém, mert főképen az ő expozéjával kívánok foglalkozni, és nagyon kívánatosnak tartanám, hogy ő, mint katonai szakember, venne részt ebben a tárgyalásban. Végtelenül tisztelem az igazságügyminister ur személyét is, de nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ő ebben a kérdésben az a szakember legyen, a kivel mi tárgyalásokba bocsátkozhassunk. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : a 'jobboldalon : Itt van az államtitkár ur !) Ismétlem, t. ház, nem tehetek róla, ha beszédem tárgyát nagy részben az expozé fogja képezni, a melyet a honvédelmi minister ur annak idején, a kérdés pénzügyi részét illetőleg, itt e házban előterjesztett. Ez egy nagyarányú, nagyszabású, mondhatom meglepő közgazdasági és pénzügyi tudásról tanúskodó beszéd volt, a melyben a minister ur kiterjeszkedett a kérdésnek minden részére, pénzügyi és közgazdasági tekintetben is. Áz adatoknak, a számszerű kimutatásoknak egész tömkellegével támogatta minden állítását és végeredménykép bizonyos konklúzióra jutott, a melyeket a t. ház szives engedelmével röviden összefoglalva kell hogy előadjak azért, hogy beszédem további fonalán épen ezen beszéd konklúzióihoz fűzhessem észrevételeimet. (Halljuk 1 Halljuk! balfelol.) A honvédelmi minister ur először is felállított egy közgazdasági axiómát, a melynek helytelenségét kell hogy kimutassam. 0 azt állította, hogy az a pénz, a melyet egy állam haderejének fentartására évenkint költ, az esetben, ha az a belföldön költetik el, nem megy tőkeveszteség számba, legfeljebb csak kamatveszteséget jelent; továbbá, hogy minden békeesztendő, melyben egy erős hadsereg a háború elkerülését lehetővé teszi, olyan nyereség az illető állam közgazdaság ara, a melyet békeévenként a hadsereg fentartásának költségeiből le lehet és le kell írni, sőt bizonyos számú békeesztendő alatt ez a hadsereg az államnak amortizácziós utón a ráköltött összegeket visszatéríti. (Derültség balfelol.) Kifejtette a honvédelmi minister ur — és ez talán a kérdésnek legfontosabb része — hogy Magyarország összes rendes katonai kiadásai, a tengerészetet és a honvédséget is beleértve, 1921-ben 294'5 niillió korona összeget fognak kitenni ahhoz a 220 millió korona összeghez képest, a melyet Magyarország összes haderejére ma Magyarország költ, és igy ez a mai állapothoz képest 74'5 millió korona többletet jelent; vagyis ennyibe fognak kerülni a reform teljes végrehajtása után az összes költségek a többlet tekintetében. A rendkívüli kiadások tekintetében pedig azt állította a honvédelmi minister ur, hogy Magyarország katonai rendkívüli kiadásai 1912-től egészen 1921-ig 251 millió koronát fognak kitenni. Ez az összeg azonban beruházást képez, a mely kölcsön utján volna fedezendő, ugy hogy csakis a kölcsönnek évi 4%-os kamatai volnának a reform terhére írhatók. E szerint 1921-ben, hozzászámítva az általam korábban említett 74.5 millió korona többlethez az ezen kölcsön utján fedezendő 254 korona 4% 1 amatait,'Magyarország katonai kiadásai 1921-beri 845 m'llió korona összeggel fognak többet kitenni, mint ma 1911-ben. Ez most fontos és igen érdekes része a dolognak. Fontos azért, mert ebből dedukálta a pénzügyminister ur is azt, a mire később leszek bátor rátérni, hogy Magyarország ezeket a költségeket igen könnyen el fogja viselni. Ebből a 84'5 milhó korona többletből, a melyet a honvédelmi minister ur konstatált, 364 millió koronát fog fedezni a közös vámbevételeinkből Magyarországra kvóta szerint eső rész, úgyhogy ebből a 84%5 millió koronából 1921-ben tulaj donképen csak 48 millió korona többlet fog fenmaradni, mint a mely a mai állapothoz képest fedezetet kér. Már most keresi a honvédelmi minister ur a fedezetet és nagyon könnyen meg is találja, mert megállapítja, hogy Magyarország összes állami bevételei évenkint fokozatosan 60 millió koronával emelkednek, a mi 10 esztendő múlva 600 millió korona emelkedést mutat, ebből a katonai reform következtében felmerült összes költségekre 48 millió koronát lehet igénybe venni, igy marad 552 millió korona rendelkezésünkre, a melyből bőven fedezhetjük állami szükségleteinket. Nagyon érdekesen illusztrálja azután a honvédelmi minister ur statisztikai adatokkal, hogy más államok hozzánk képest mennyivel nagyobb részét az ő jövedelmeiknek és kiadásaiknak fordítják katonai