Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-240

2W. országos ülés 1911 szeptember 7-én, csütörtökön. 95 Márton képviselő ur indítványozta, liogy a kérvény adassék ki a kérvényi és a pénzügyi bizottságnak. A kérdés az lesz, elfogadja-e a ház az aradi függetlenségi és 48-as párt szóbanforgó kérvényére nézve az elnökség javaslatát szemben Lovászy Márton képviselő ur elleninditványával, igen, vagy nem ? Ki fogom búzni a névbetüt. (Megtörténik.) A szavazás kezdődik az »A« betűnél. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a névszerinti szavazás az aradi függetlenségi és 48-as párt népgyülésének kérvényére vonatkozó elnöki előterjesztés és Lovászy Márton képviselő ur elleninditványa fölött. Lovászy képviselő ur kivan szólni. Lovászy Márton: T. képviselőház! Ellenindítványomat tisztelettel visszavonom. Elnök : A képviselő ur elleninditványát viszszavonván, a szavazás szüksége elesik és a ház határozattá emeli az elnökségnek a kérvényre vonatkozó már előbb elmondott javaslatát. Most következnék a névszerinti szavazás Makó város képviselőtestületének Justh Gyula képviselő ur által benyújtott kérvényére vonatkozó elnöki előterjesztés és Lovászy Márton képviselő urnak ezzel szemben beadott elleninditványa felett. Az elnöki javaslat az, hogy a kérvény kinyomatván és szétosztatván, tétessék le a ház asztalára. Ezzel szemben Lovászy Márton képviselő ur elleninditványa az, hogy a kérvény adassék ki a kérvényi, véderő- és közigazgatási bizottságnak. Lovászy Márton : T. képviselőház ! Elleninditványomat tisztelettel visszavonom. Elnök: A képviselő ur erre a kérvényre vonatkozó elleninditványát is visszavonván, a ház határozattá emeli az elnöki javaslatot. Következnék a névszerinti szavazás Zombor város j^olgárságának Sümegi Vilmos képviselő ur által benyújtott kérvényére vonatkozó elnöki előterjesztés és Kovács János képviselő urnak ezzel szemben beadott elleninditványa felett. Jelentenem kell azonban a t. háznak, hogy Kovács János képviselő ur eg}

r hozzám intézett levélben ugy ezen kérvényre, mint a napirend 6., 7., 8. és !). pontjai alatt lévő kérvényekre vonatkozólag szintén általa benyújtott elleninditványokat visszavonja. E szerint mindezekre a kérvényekre nézve a névszerinti szavazás szüksége elesik. Kimondhatom tehát, hogy a ház e kérvényekre vonatkozólag határozattá emeli az elnökség javaslatát, vagyis Zombor város polgárságának Sümegi Vilmos képviselő ur által benyújtott kórvénye, úgyszintén Zalaegerszeg város polgárságának gróf Batthyány Pál képviselő ur által benyújtott kérvénye, Szárazpatak község polgárságának Eáth Endre képviselő ur által benyújtott kérvénye és Dombegyháza község polgárságának Vertán Etele képviselő ur által benyújtott kérvénye, mint a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal összefüggő ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és a véderőj avaslattal való együttes tárgyalás ezéljából a ház asztalára tétetik le. Egyéb részeikben ezen kérvények kiadatnak előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a ház kérvényi bizottságának. Végül a napirend 9. pontja alatt levő kérvényre, nevezetesen Naláczy Géza dévai lakosnak Barcsay Andor képviselő ur által benyújtott kérvényére nézve a ház határozattá emeli az elnöki javaslatot. E szerint a kérvény előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottságnak adatik ki. A napirend értelmébn következik most a véderőről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Ki a következő szónok ? Beszkid Antal jegyző: Bottlik István! (Halljuk ! Halljuk!) Bottlik István : T. képviselőház ! A hadképesség fokozása, a feg}^verkezés tökéletesítésének kérdése évtizedek óta dominálja a világpolitikát, s ilyen körülmények között természetesnek és indokoltnak találom a tisztelt kormánynak azt a törekvését, a melylyel hadi készültségünket fokozni, azt a többi nagyhataloméval egy szintre emelni igyekszik. (Ugy van! jobb felől.) Ennek az ellenkezője visszafejlődést, az erők enerválását jelentené, mert hisz a mi stagnál, az visszafejlődést jelent, akkor, mikor körülötte minden forr, s a versenyintézmények szinte napról-najjra nyernek súlyban és erőben. A haderőnek ez a stagnálása a nagyhatalmi állás lassú eíporlását jelentené, már pedig a nagyhatalmi állás megóvása elsőrangú nemzeti érdek, állami integritásunknak mintegy sarkköve, s igy korántsem tisztán dinasztikus, mert bármennyire igyekeznek bizonyos osztrák körök a nemzet és dinasztia között ellentéteket kelteni, s bármennyire is igyekeznek a kettőt egymással szembehelyezni, az elvitathatatlan, hogy a dinasztikus érdek a nemzeti érdekkel teljesen kongruens, mert a nemzet ereje az a forrás, melyből a dinasztia fényét, hatalmát és erejét meríti. (Igaz I Ugy van !) A nagyhatalmi állás megóvása pedig történelmi hivatásunkon felül nemzetiségeink történelmi tagozódásánál fogva is nemzeti érdekünk, mert hisz azok túlnyomó részének szomszédságában velők nyelvre, kultúrára, fajra, gondolkodásmódra teljesen azonos nemzetek önálló, független államot képeznek. Bármilyen jóindulattal is ítéljük meg tehát e nemzetiségeink törekvéseit, lehetetlen figyelmen kivül hagynunk azt az adhéziót, melyet reájuk a velük szomszéd és rokon nemzetek gyakorolnak és viszont azokat a törekvéseket sem, melyek bár ma utóbbiaknál nem nyilvánulnak és nem is nyilvánulhatnak, de a melyek egy gyönge, erőtlen Magyarországgal szemben bizonyára nyilvánulnának. (Igaz ! Ugy van !) A magyar nemzetnek tehát nemcsak az a hivatása, hogy a Duna völgyének őre legyen,