Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-204

90 20h. országos ülés Í9Í1 j Azt igazán megczáfolni csak akkor lehet, lia ; a vitás téren, a nyelvkérdésben kompromisszum jön létre a király és a nemzet között; migeznemjön létre, a mint győzedelmes tények az abszolút fejedelmi jog mellett szólnak, addig minden czáfolata ennek az elméletnek hiábavaló. (Igaz ! ügy van ! Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez vezetett engem abban, hogy olyan nagy súlyt helyezzek erre és hogy e nélkül semmi körülmények között, semmi kibontakozást ne helyeseljek, semminemű kibontakozásban részt ne vegyek. Azt mondta gróf Tisza István t. barátom, hogy mi junctim-politikát követünk, hogy mi középkori fegyverzettel harczolunk, a mely a modern parlamentarizmusban nincs helyén. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Lássuk csak közelebbről ezt a kérdést. Tény az, hogy a középkorban az államok azzal védekeztek, hogy a mikor a király kért valamit, pl. pénzt vagy haderőt, akkor annak megadását bizonyos feltételekhez kötötték. Macaulay angol iró azt irja, (Halljuk ! Hulljuk !) hogy Anglia a szabadságát pénzzel vásárolta meg, mert tényleg olyankor kapta a jogokat, midőn pénzt kértek tőle. Nálunk ilyen hatályos ez a jog sem volt soha, mert hát nem szorult a király a mi pénzünkre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon,: Dehogy nem! Mozgás és zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Megkapta, azt másutt is. Mi a szabadságot inkább vérrel védtük és szereztük, mint pénzzel. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma természetes, hogy Angliában ilyen fegyverhez nem nyúlnak. De miért ? Talán azért, inert szégyenlenék azt, hogy olyan eszközökkel éljenek, a melyekkel ők a múltban szabadságukat megvédték ? Nem ; az angol ezt soha sem szégyelné. Vagy talán azért, mert most győződtek meg arról, hogy önönmaguknak is adják azt a pénzt és katonát ? Hiszen azt hajdanában is tudták, hogy a király az ő csatájukat vivja, hanem azért nem nyúltak hozzá, mert nem volt rá szükség, mert kifejlődött egy más eszköz, a mely százszorta hatalmasabb és hatályosabb, mint minden adómegtagadás és mint minden ujonczmegtagadás. A parlamentben olyan hatályos eszköz fejlődött ki, hogy nevetségessé válnék ma az az angol, a' ki a régi fegyverhez nyúlna, a mikor van egy jobb fegyvere is, mert a kinek van egy niannlichere, az nem fog a kováspuskához nyúlni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De meri azt állitani valaki, hogy nekünk megvolna abban az értelemben vett parlamentarizmusunk ; meg volna az a fegyverünk, hogv mi ha akarjuk, akkor ezen fegyverek nélkül is elérhetjük czéljainkat katonai kérdésekben 1 (Helyeslés baljelől.) Nem hiszem, hogy volna olyan vakmerő, a ki a történtek után ezt állitani merné. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a széhőbaloldálon.) Azelőtt hihettük ; ma lehetetlen ezt liinnL Különben az a felfogás is teljesen téves nézetem szerint, mintha az, a mi ma történik, ugyanaz volna, Julius 22-én, szombaton. mint a mit gróf Tisza István t. barátom lekicsinyelt junktim politikává. Mert a mi ma történt, az történik minden más országban; talán nem Angliában, hanem igenis Németországban, Ausztriában és mindenütt, hogy tudniillik a véderőhöz tartozó ügyeket az újonczjutalék megszavazásának kérdéséhez kapcsoljuk, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloMalon.) A mi történik, az nem más, mint a mi az 1867 : XII. t.-czikk 32. §-ában benfoglaltatik (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az a jog, hogy a mikor ujonezokat szavazunk meg, akkor annak feltételeit is megállapítjuk. Mi nem kötünk közjogi momentumokat, alkotmánybiztositékokat ehhez a kérdéshez; mi csak katonai dolgokról beszélünk és csak azt mondjuk, hogy ez volna jó. hogy a mikor megszavazzuk az ujonezokat, akkor jobb szolgálati viszonyokat is adjunk annak a hadseregnek, annak az ujonczjutaléknak, a melyet megszavazunk. A mi tehát itt történt, az mindig megtörtént mindenütt. Hiszen a kétéves szolgálati idő csakis ennek köszönheti létét. Hiszen 1863-ban Bismarck nagy harezot folytatott azért, mert nem akarták a kétéves szolgálatot időt elfogadni. Annak a nagy konfliktusnak, a mely megelőzte az 1866-iki háborút, az volt az oka, hogy a hadvezetőség nem akarta "a kétéves szolgálati,- azt mondván, hogy az tönkre teszi a hadsereget. Azután fokonként rájött annak a belátására, hogy az szükséges, hogyha azt akarjuk, hogy a nemzet megadja neki, a mire a nemzetnek is szüksége van, a mi azonban áldozat, akárhogy forgatjuk a dolgot, (ügy van I ügy van ! a bal- és a szélsőbaloMalon.) épen ugy, a mint áldozat az adó is. Az adóra is szüksége van a nemzetnek, de olyan nemzet még nem született, a mely örömmel fizetné azt az adót. (Igaz ! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igen természetes, hogy szükséges, természetes, a józan politika diktálja, hogy olyankor, a mikor kérnek, akkor adunk, adunk annyit, a mennyi könnyebbé teszi a viszontszolgáltatást. (Igaz ! ügy van I baljelől.) Különben én azt hiszem, hogy ez a junktimjDolitika nálunk is folytattatik 1867 óta, s azt hiszem, hogy ha az ember a történelmet ismeri, nagyon nehéz a junktim-politikát elitélni. Mert 1868-ban, mikor először kellett véderőtörvényt megalkotni, akkor atyám mint ministerelnök nem tartotta méltóságán alul lévőnek junktim-politikát folytatni ; csakhogy ő megelőzte a dolgokat, előre látta, hogy nehézségek lesznek, hogy bizonyos konczessziókat adni kell s egy felterjesztést intézett a királyhoz, a melyben ő először kifejti, hogy milyen nagybecsű 1866 után egy pár évvel az, ha a nemzet megadja a véderőt, a hadsereget, s azt mondja, hogy ahhoz, hogy a király ezt megkapja, bizonyos konczessziók is fognak kelleni és kifejti azután (olvassa) : »De hogy a védrendszer életbeléptetéséhez minő feltételek fognak fűződni, s hogy az országgyűlés többségének minő engedményeket kell tenni, hogy a véderőtörvények lényeges határozmányainak elfogadását biztosítsuk, azt most, a tárgyalások megindulása