Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-230

^W. országos ülés iÜil augusztus 26-án, szombaton. 465 7. Szándékozik-e valamit tenni a ministerelnök ur, hogy ezek a törvényellenes állajjotok megszüntettessenek, a magyar állampolgárok érdemeik jutalmául a magyar királytól magyar érdemkeresztet kapjanak, — a kereskedelemügyi minister ur pedig hajlandó-e odahatni; hogy e czélra magyar -gyártmányok szolgáljanak ? (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A Csermák Ernő képviselő ur által előterjesztett interpelláczió ki fog adatni a ministerelnök urnak mint az Ö felsége személye körüli minister urnak és a pénzügyminister urnak, mint kereskedelemügyi ministernek. Ki következik ? Gr. Draskovich János jegyző: Csermák Ernő ! Csermák Ernő: T. képviselőház ! A pártonkívüli képviselők csoportja azzal bizott meg, hogy a tegnapi napon napirend előtti felszólalás alakjában tegyem szóvá a szepesszombati vasuti szerencsétlenség dolgát. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ennek az oka — habár politikai kérdést ebbe nem igen óhajtok belekeverni — az volt, hogy az 1848-as törvénynek megfelelően a kormányt kellőleg megalakítva nem látjuk, és nem látjuk azt sem, hogy a kereskedelemügyi minísterium ügyeit vezető távollevő pénzügyminister ur részéről a megfelelő garanczia megvolna arra nézve, hogy egy esetleges interpelláczióra a választ megkapjuk és az intézkedés távollétében megtörténjék. Erre csak azért kívántam rámutatni, hogy jelezzem, mi volt az oka annak, hogy nem interpelláczió alakjában, vetettük fel ezt a kérdést. Mivel azonban az igen t. elnök ur a napirend előtti felszólalásra alkalmat nem adott, mégis arra kellett magunkat elhatározni, hogy interpelláczió alakjában teszszük szóvá az ügyet. (Halljuk! Halijuk !) Maga az eset köztudomású. A lapokból mindenki tudja, hogy hogyan folyt le a szepesszombati szerencsétlenség. A gyorsvonat beleszaladt az előtte menő személyvonatba, a minek az egyik oka a lapok közlése szerint az volt, hogy az előző személyvonat nem tudott haladni, a másik oka pedig az, hogy az utána jövő gyorsvonat vezetője, a kanyarulatok miatt, nem láthatta meg az előtte levő személyvonatot. Már ebből magából látjuk, t. ház azt, hogy itt bajok vannak. Bajok vannak elsősorban a vonatok összeállítása körül, hogy t. i. hibás vonatokat engednek közlekedni, másodszor pedig bajok vannak a jelzések körül, a mennyiben megtörténhetik az, hogy a gyorsvonat vezetője egészen közelből, alig egy-két száz méter távolságból nem látja meg az előtte levő vonatot és nincsen olyan jelzés, a melynek következtében biztos tudomása lehetne arról, vájjon teljesen szabad-e előtte a pálya ? Ilyen hibáknak nem szabad megtörténni a közlekedés terén ; mindenesetre gondoskodnia kell tehát a kormánynak arról, — legyen bár a kassaoderbergi vasútról szó, a melynek különben az állam egyik főrészvényese, vagy egy más vasuti KÉPYH. NAPLÓ. 1910 —1915. X. KÖTET. vonalról — hogy az ilyen dolgok lehetőleg elimináltassanak, ilyen szerencsétlenségek fel ne merülhessenek. Azokat a könnyeket bajos letörölni, a melyeket ez a szerencsétlenség fakasztott, nem lehet azokat a családanyákat, a kiket ez az eset családi körből kiragadott, feltámasztani, de a jövőre nézve lehet gondoskodni arról, hogy ilyen szerencsétlenségek ne fordulhassanak elő és hogy az árván maradtak kellő gondozásban, részesüljenek. Ez az intenczió vezetett minket, a mikor megállapodásunknak megfelelőleg elhatároztuk, hogy interpellácziót terjesztünk elő, a melyet a következőkben vagyok bátor előadni (olvassa): »Interpelláczió a kereskedelemügyi ministerium vezetésével megbízott magyar kir. pénzügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása a minister urnak a szepesszombati vasuti katasztrófáról ? 2. Van-e tudomása, hogy ezen szerencsétlenség a vasuti szerelvények hibás volta és a szükséges jelzések hiánya folytán következett be ? 3. Szándékozik-e a minister ur valamit tenni, és mit, hogy a hiányos vasuti berendezések és szerelvények megfelelő karba helyeztessenek, a szükséges jelzésekről gondoskodás törjénjék, a hasonló szerencsétlenségeknek eleje vétessék ? 4. Szándékozik-e intézkedni, hogy az álduzatok árváiról gondoskodás történjék ? (Helyeslés baljelöl.) Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a pénzügyminister urnak mint kereskedelemügyi ministernek. Gr. Draskovich János jegyző: Lovászy Márton ! Lovászy Márton: T. képviselőház! Feleslegesnek vélem itt annak fejtegetését, hogy a Margitsziget, mint üdülőhely, mily fontossággal bir. Hiszen abban valamennyien egyetértünk, hogy a Margitsziget igazán a főváros gyöngye és annak is örülünk mindannyian, hogy ez a remekszép hely, a maga évszázados fáival, a maga szép történelmi emlékeivel, habár nagy áldozatok árán is, immár nemzeti tulajdonná vált. Itt azonban különösen ki akarom emelni a Margitszigetnek azt a fontosságát, hogy közelségénél fogva különösen alkalmas arra, hogy a fővárosban élő nagyszámú szellemi munkásnak, a kiknek nincs módjukban sem időt, sem költséget fordítani arra, hogy máshol keressenek üdülést, megadja a módot arra, hogy az okvetlenül szükséges pihenőt megszerezze. Bevallom, hogy mostanában a Margitsziget olyan állapotban van, a mely vonzó bájából sokat levon; mert az építkezések, a csatornázások meglehetősen felforgatják. E miatt azonban nem panaszkodom, mert ezt ideiglenes állapotnak tekintem. Ha azok a munkálatok befejeztettek, a Margitsziget bizonyára visszanyeri megint idillikus csendjét. De az már igazá,n tarthatatlan állapot, hogy ennek a bájos szigetnek, a mely párját ritkítja az egész világon, kellő közepén egy nagy 59