Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-200

38 500. országos ülés { Julius 18-án, kedden. nak a napirendhez. (Nagy zaj és felkiáltások a hal- és a szélsőbaloldalion : Ez összefügg f) .... A képviselő ur fejtegetéseiben most legutóbb a napirenden levő tárgyra tért át, a mi nincs helyén. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Désy Zoltán : A nélkül, hogy egyáltalában annak a helynek jogaival polemizálni akarnék, melyet az elnök ur, lánek személye mindnyájunk köztiszteletének tárgya, betölt, csak kijelenteni vagyok kénytelen, hogy egymás megértése végett szólottam ezekről a kérdésekről, mert hiszen nem tudunk egymással tárgyalni, ha nem állitjuk oda nyiltan törekvéseinket. .. IVIándy Sámuel: Küldjünk ki bizottságot! (Derültség a jobboldalon.) Hédervári Lehel: Megint alul maradnak. Désy Zoltán." . . . ha nem mutatunk reá azokra a czélokra, a melyeket egyikünk és másikunk el akar érni. A mit t. képviselőtársam a házszabály revízióval elérni akar, az nem eredmény, az csak formai eredmény. Mélyebben van a bajnak gyökere és erre akartam rámutatni : beteg alkotmányunk, beteg parlamentarizmusunk, (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) és ennek orvoslása az első és legfontosabb kérdés. (Ugy van! báifélől.) Mikosevits Kanut (közbeszól. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kanut ! Kanut! Derültség.) Désy Zoltán : Nekem a magam és pártom állásfoglalását kell megokolnom azzal az áüásponttal szemben, a melyet gróf Tisza Kálmán t. képviselőtársam elfoglalt és megmutatnom azt, hogy ha elvben igenis lehet elfogadni azt, hogy az obstrukczió egy kétségbeejtő veszedelmes fegyver, a végszükség fegyvere, de vannak esetek, a mikor a végszükség bekövetkezik. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) És a ki a végszükség fegyverét. . . Egy hang (jobbfelöl) : Mit mond Árpád községe ! Désy Zoltán: ... nem alkalmazza akkor, mikor a tényleges alkalmazás szüksége valóban fennáll, az a nemzet jogain ejt csorbát, nem teszi meg kötelességét. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy rövid példát hozok fel. T. képviselőtársam jobban ismeri, azt hiszem, mint én, az az erős nagy küzdelmet, mely Angliában a restauráczió után egészen az orániai ház trónraléptéig folyt. Egy jelszó körül csoportosult az anglikán egyház egész küzdelme, a mely az ellen nem állást dogmává emelte és a mely szerint a felkent uralkodó bármit tenne és bármit mondana is, annak ellentállni nem szabad. És bekövetkezik az idő, mikor Anglia érseke maga mondja ki azt, hogy fel kell menteni az uralkodó iránti engedelmesség kötelessége alól az angol alattvalót, mert ez a tan képtelen, s azt fentartani nem lehet. (Zaj.) Én bizom abban, hogy Tisza Kálmán képviselőtársam, a ki hirdeti az obstrukczió veszedelmes voltát, belátja, hogy eljöhet az az idő, — ne adja Isten, hogy jöjjön — mikor maga áll arra az álláspontra, hogy lehetnek körülmények, ellenség omoljon egymás nyakába. A mi álláspontunk pedig e kérdésben az volt, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) hogy parlamentarizmus csakis az értelmi és érzelmi összhang alapján létesíthető, és sem a parlamentarizmust, sem annak alapján a korona és nemzet közti békét meg nem valósítja és annak érdekeit nem szolgálja az, ki ezen ellentétet ideigóráig elburkolja, de nem távolítja el magát az ütköző pontot. Ismételten kijelentettük, hogy mi hiven a magyar nemzet ezeréves történetéhez, ahhoz szoktunk, hogy kívánságainkat és sérelmeinket nyiltan állitjuk a korona elé és felhasználunk minden törvényes és alkotmányos fegyvert ezen sérelmek érvényesítésére. Az a rendszer pedig, melyet önök ajánlanak, oda vezet, hogy elrejtett sérelmekkel, fájó sebekkel lesbe álljunk és a dinasztia és az ország szorult helyzetét aknázzuk ki arra. hogy jogainkat érvényesítsük. (Taps a baloldalon.) E körül -forog tulaj donképen a kérdés. Egy kérdés merült fel, a mely 1889-től fogva beteggé tette parlamenti életünket és ezzel a kérdéssel szemben a formai kisebbség — mert állítom és nem vonhatja senki komolyan kétségbe, hogy formailag vagyunk kisebbség . . . (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Kún Béla." Tiszta választást! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Désy Zoltán : . . . hogy hitünk komoly, mutatja az az ajánlat, a melyet a ministerelnök urnak tettünk, mutatja az az ajánlat, hogy egyetlen lehető megoldásnak tartjuk azt, hogy appelláljon ebben a kérdésben a nemzethez. (Helyeslés és taps a hal- és a szélsőbaloldalon. Derültség a jobboldalon.) Bogdán Zsivkó : Kevesebben jönnek be. (Ugy van! a jobboldalon.) Nagy Sándor (közbeszól). Désy Zoltán : Legyen a kérdés kitűzve nyiltan abban a formájában . . . Justh Gyula: Legyen tiszta a választás ! (Mozgás a jobboldalon.) Egy hang (a szélsőbaloldalon.): Nem volt tiszta ! (Nagy zaj.) Elnök : (csenget.) : Csendet kérek ! Désy Zoltán : . . . legyen a kérdés ugy felállítva, hogy akarja-e a nemzet azt, a mit ezek a törvényjavaslatok magukban foglalnak. (Elénk helyeslés a szélsőbalollalon.Felkiáltások a jobboldalon: Megmondtuk !) Bogdán Zsivkó : Megmondtuk a választás előtt! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget.) : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk !) Figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat, (Mozgás és zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk! Halljuk !) . . . figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat, hogy napirend előtti felszólalás keretében a napirenden levő tárgyat tárgyaim nem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen. Mozgás és zaj a baloldalon.) Ennek következése az volna, hogy akkor egyes képviselő urak kétszer szólhatná-