Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-225

416 22.1 országos ülés Í9ií lép. Elénk éljenzés a haloldalról.) Ezek azután a nemzet igazaitól elfordulva, mindig beadták a derekukat a hatalomnak, mert hiszen háládatlanságnak mutatkozott volna részükről, ha nem igyekeztek volna megszolgálni a kapott adományokat és czimeket. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) S régi törvényeink is belátták ennek helytelenségét, intézkedtek is és csak a korrupczió vetette ki ezeket az intézkedéseket ujabban a törvényből. Pedig ezek az intézkedések a törvényhozás függetlenségének egyik hatalmas támaszát képezik. Az 1649 : XLIV. t.-czikk világosan rendeli, hogy a ki az országgyűlés tagjainak kitüntetéseket ad, s a ki ilyent elfogad, a dolog valóságának kiderítése után a becstelenség büntetésében marasztaltatik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A régi törvény elli omályosulása után Mária Terézia uralkodása alatt, a mikor a császári hatalom a magyar nemzetet ismét elaltatva, a lekenyerezés, a kitüntetések politikájára tértek át, az 1790. június 6-ikára összehívott országgyűlés ismét állást foglalt a rendszer ellen; inditványt fogadtak el, hogy az országgyűlésnek egyetlen tagja sem fogadhat el az országgyűlés tartama alatt kitüntetést vagy adományt. Erre a Rendeli valamennyien le is tették az esküt. A főrendi tábla a rendi táblának ezt a határozatát nem fogadta ugyan el, de erre a Rendek elhatározták, hogy olyan főrendekkel, kik az esküt le nem teszik, privátim sem érintkeznek. Midőn ezt a határozatot visszaküldöttek a főrendiházhoz, akkor a főrendek is, egy pár kivételével, elfogadták a javaslatot és le is tették az esküt. De a mai demokratikus világban is példáját látjuk az igazi demokratizmusnak a nemrég kinevezett dán Zahlen-féle ministeriumban. Mikor ez a ministerelnök a kabinetalakitásra megbízást kapott, erre csak ugy vállalkozott egész kabinetjével együtt, hogy a ministerek excellencziás czimzését sem tette kötelezővé, azt elejtette, a kiráynak pedig kijelentette, hogy a czimzéseket, rendjeleket és egyéb adományozásokat el is fogja törölni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A képviselőt a közgazdaság terén az inkompatibilitási törvény távoltartja vagy inkább távol tartaná (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) minden olyan működéstől, a mely őt csak némiképen is angazsálhatná a kormányhatalommal szemben. Annál fontosabb dolog, t. ház, hogy a képviselő az ő egyéni függetlenségét, addig legalább, a mig képviselő, nem a királylyal szemben, hanem a király által való adományokkal szemben, megtarthassa. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen t. képviselőház, ha a történelmen végig tekintünk, nagyon gyakran látjuk, hogy látszólagos ellentétek forogtak fenn a magyar nemzet jogai és a magyar király, illetőleg a dualizmus szerint az osztrák császár érdekei között. A magyar nemzeti akarat letörésére a leghathatósabb eszköz az emberi hiúság felhasználása, különböző czimek, rendjelek adományozása volt. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! augusztus 21-én, hétfőn. Eitner Zsigmond: Látjuk a pártpolitikai élet terén, hogy az egyéni hiúság, a mely magának a vagyont megszerezte, egy bizonyos betegségi tünetet mutat; látunk gomb lyukfájdalmakat, látunk cim- és rangkórságokat. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől. Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Akkor törekesznek ezen betegségek meggyógyitására és különböző jótékonyságok gyakorlása mellett s főleg az uralmon lévő pártnak kasszájába egy nagyobb összeg adományozásával igyekeznek, hogy maguknak az ily előnyöket megszerezhessék. (Zaj a jobbés a baloldalon.) Polónyi Géza: Ez az! Molnár Viktor: Polónyi nem fogadta el a titkos tanácsosságot ! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Eitner Zsigmond : T. képviselőház ! Legutóbb láttuk azt, hogy a pártérdekeket erősen szolgáló és azt támogató nagytőkés osztálynak nagyon sok tagja — sőt olyan is, a ki nem volt magyar honos — kapott kitüntetést, rendjelet, czimet, báróságot. Ezekre nem szólhat indítványom, mert ezek a parlamenten kivül álló egyének, és így rájuk nem vonatkozhatik az 1901-ik évi összeférhetetlenségi törvény. Azonban történtek, történnek és fognak talán történni a képviselőház tagjainak bizonyos czimzésekkel, rendjelekkel és adományozásokkal való kitüntetései. Lehetséges, — nem kétlem — hogy a legutóbb történt esetben is az megérdemlett kitüntetés volt, tán az aulikus politika szempontjából, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) magasabb rangot is érdemelt egyén tüntettetett ki, kinek érdemeit én is elismerem ; de legalább is szépséghibának tartom azt, hogy akkor történt ez a kitüntetés, a mikor az illető a képviselőházban helyet foglalt. Az ilyen kitüntetések tisztán pártpolitikai vagy osztrák szempontok szolgálatában állanak, (Derültség jobbfelől.) és nem egészen hazafias, nemzeti szempontok szerint adatnak, bár tán oly esetek is voltak, midőn e szempontok is figyelembe vétettek. Nagyon különösnek találom, hogy nagyon sok, az ellenzék oldalán vagy a többség oldalán ülő egyén közül mostanában csak egyetlen egy kapott kitüntetést. Ha Magyarország ujabb politikai érájából Deák Ferenczet veszszük például, akkor láthatjuk, hogy Deák Eerenczet a nemzet tüntette ki, és kitüntette ő magamagát is azzal, hogy semmiféle kitüntetést nem fogadott el. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. képviselőház! Mikor ezeket a jelenségeket látjuk, akkor lépéseket kell tennünk az iránt, hogy a közélet tisztasága érdekében képviselők mindaddig, a mig az ország szolgálatában teljesitik a nép bizalmából kapott hivatásukat, semmi kitüntetést el ne fogadhassanak. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Indítványomnak az a czélja, hogy a kormány ilyen megjutalmazásokra képviselőket fel se terjeszthessen. (Helyeslés balfelöl.) A mai demokratikus világban, a melynek