Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-223

223. országos ülés 1911 augusztus 16-án, szerdán. 399 lemben összefüggés nincs ; ez egy magyar törvényjavaslat, a melyhez a közös hadügyrrdnisternek köze nincs. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Eddig a t. ministerelnök urnak igaza yan ; azonban nincs igaza, ha azt hiszi, hogy azért a közös hadügyministerre nézve ez a véderő] avaslat, a mely ma magyar javaslat, teljesen közömbös. Hisí-en köztudomású, hogy a véderő javaslatokat illetékesen csak a közös hadügyminister állíthatja össze és nem más. Épen az 1867 : XII. t.-czikk értelmében a véderő kérdésében a törvény-előkészítő, a törvény-kezdeményező kizárólagosan a hadiigyminister. De tovább megyek. Ugyancsak a közösügyi törvények értelmében a hadügyministerre van bizva, hogy az itt megszavazott véd erőtörvényeket végrehajtsa, (Ellentmondás jobbról.) Ezek szerint tehát a magyar véderőtörvény nem a magyar kormány törvénye, hanem a magyar kormány által képviselt oly közösügyi törvény, a melyhez a közös ministereknek legközvetlenebb közük van. (Zaj és ellentmondások jobbfelől: Nagy közjogi tévedés !) Mindig szeretek szabatosan beszélni, de különösen közjogi kérdésekben. Ismétlem, nem szorul magyarázatra, hogy a véderőtörvényeket kizárólag a közös hadügyminister készítheti elő és kezdeményezheti. MártonfEy t. képviselőtársamat utalom arra, hogy e tekintetben a magyar kormánynak kezdeményezési joga nincs. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) A közös véderőtörvényeket kizárólag a közös hadügyminister hajtja végre és nem ezen kormány. (Zaj és ellenmondás jobbfelől.) Ez az 1867: XII. t.-czikkben van benn. Hiszen majd illetékes helyről fogok czáfolatot nyerni és én azt várom is. Mindezeknél fogva tehát kétségtelen, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslat, mely minden részletében a közös hadügyminister törvényjavaslata, mert ő készítette elő és a magyar kormány itt azt csak képviseli. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ennélfogva ezen törvényjavaslatra néz.ve sem közömbös, hogy vájjon a közös hadügyminister miért kénytelen épen a javaslatok tárgyalása közben állásitól megválni ? Mert ha én az önök helyzetében volnék, akkor nagyon aggódnám a miatt, hogy vájjon igaz-e az az ok, mintha a magyar nyelv túlságos kedvezményben részesítése miatt kellene megválnia a hadügyministernek állásától ? Nagyon aggódnám, ha ezen vívmány is a hadügyminister bukását vonta volna maga után. De ez önökre tartozik és nem reám. Beánk nézve teljesen közömbös, hogy ki a hadügyminister, de fontos tudnunk azt, vájjon nem olyan törvényjavaslat tárgyalásával fárasztanak-e bennünket, a melyet az esetleges utód egyáltalában nem fog vállalni ? (Derültség és zaj a jobboldalon.) Székely Ferencz igazságiigyminister: Csak meg kell csinálni! Sümegi Vilmos: Először a Székely minister ur programmját, a választójogot! Győrffy Gyula: Feltéve, hogy sikerülni fog Székely minister urnak a véderőj avaslatokat csakugyan törvényerőre emeltetni, megvan-e a megnyugvásuk, hogy a leendő közös hadügyminister vállalja azok végrehajtását ? (Elénk derültség a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Mert az a leendő uj minister majd revíziót fog gyakorolni a törvényjavaslatok felett s talán azon helyzetnek fogja kitenni a magyar kormányt és a képviselőházat, hogy egyszerre bizonyos javításokat fog proponálni és a törvényjavaslatokat vissza fogja vonatni, bennünket pedig ok nélküli tárgyalásoknak tesz ki. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ne féljenek !) De mondom, ez tisztán az önök és a kormány dolga. Bánk csupán csak az tartozik, hogy vájjon a hadügymmisteri válságnál olyan okok forogtak-e fenn, a melyek alkalmasak arra, hogy a nemzetben aggodalmakat ébreszszenek. Mert ha igaz volna például, hogy a magyar nyelvnek tett eddigi engedmények egyik oka az ő bukásának, akkor meg vagyok győződve, hogy a túloldal sem lenne hajlandó a válság felett egyszerűen napirendre térni, mert az igen komoly perspektívát nyújtana a nemzetnek, a melyért a felelősséget, feltételezem, sem a t. kormány, sem a t. túloldal vállalni nem fogja. E tekintetben tehát nekünk szükségünk van megnyugtatásra, annyival inkább, mert fájdalom, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a felelősséget a közös hadügynrinisterrel szemben a közös ügyek tekintetében mi reklamálhassuk. Mindezeknél fogva bátor vagyok interpellácziómat a következőkben előterjeszteni (olvassa) : »InterpeÜaezió báró Schönaich közös hadügyminister ur lemondása tárgyában a t. ministerelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a t. ministerelnök urnak, hogy báró Schönaich közös hadügyminister ur állásáról lemondott és hogy lemondása elfogadtatott ? 2. Van-e tudomása arról, hogy a közös hadügyministeri válságot állítólag oly befolyás idézte elő, melyet az alkotmány egyenesen kizárt még akkor is, ha az a trón örököse részéről kiséreltetnék meg ? Ha pedig ez az eset nem forog fenn : miért nem igyekezett a nyilvánosság előtt ezt a hamis híresztelést azonnal megczáfolni ? 3. Ismeri-e és hajlandó-e a t. ministerelnök ur megismertetni azon okokat, a melyek a közös hadügyminister urat lemondásának benyújtására bírták ? 4. Minthogy az országgyűlésnek előterjesztett véderőj avaslatok tulaj donképeni szerzője a lemondott közös hadügyminister ur volt, a t. kormány azoknak csak képviselője a házban : mi lett ezen javaslatok további sorsa a lemondás folytán % Az újonnan kinevezendő hadügyminister vállalja-e az esetleg megszavazandó véderő javaslatok változatlan végrehajtását ? Van-e ez irányban a t. ministerelnök urnak valamelyes biztositéka %