Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-216

216. országos ülés 1911 < csodálkozásomnak kell kifejezést adnom a felett, hogy akadnak olyanok, a kik ezt még helyesnek is mondhatják. Ugron Zoltán: Természetes; máskép nem lehet adminisztrálni! Benedek János: Lehet a kormány szempontjából, a melyet egy lap támad, ezélszerü az, hogy a kormányt támadó egyén ne szerkeszsze azt a lapot, azonban ez ellenkezik azon alapelvvel, a mely a munkapártnak is alapelve kellene hogy legyen, mert tudtommal Magyarországon minden párt az alkotmány álláspontján áll; Magyarországon az alkotmányos közszabadságokat féltett, drága kincs gyanánt őrizzük, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és ezeket a drága kincseket kényelmi szempontokból, azért mert egy-egy támadás jelenhetik meg a kormány ellen és ez a kormányra nézve kényelmetlen, elveszni nem engedhetjük. (Elénk helyelés a szélsőbaloldalon.) Ugron Zoltán : Fennálló törvények ellen izgatott ! Benedek János: T. ház! Az okot kellene fürkésznem, mi inditotta a kormányzatot arra, hogy ilyen eljárást tanusitson épen a tanítósággal és épen azzal a fővárosi tanitóval szemben, a ki a szaklapot szerkeszti. Joga nincs hozzá a kormánynak, mert Magyarországon alaptörvény az, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon terjesztheti. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Olyan általános törvény ez, a melyet ministeri rendelettel sem lehet megszoritani, és habár egy későbbi ministeri rendelet szabályozza bizonyos tekintetben a tanítók mellékfoglalkozásának kérdését, azonban, hogy sajtó utján eszméket hirdethessenek, különösen, hogy a hivatalos órákon kívül sajtó utján is szolgálhassák a maguk szakérdekeit, ezt semmiféle ministeri rendelet a törvény értelmében el nem tilthatja. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mellékfoglalkozásra nézve ez a ministeri rendelet, a mely bizonyos tekintetben a törvénynyel ellentétben áll, csak akként intézkedik, hogy a néptanítók épen ugy, mint az állami hivatalnokok, politikai lap szerkesztésében részt nem vehetnek, illetőleg, ha valaki annak szerkesztője akar lenni, a nűnisteriumtól kell arra engedélyt kérnie. T. képviselőház ! Konstatálom, hogy »A tanitó« czimü lap a magyarországi tanitó-egyesiüetek országos szövetségének hivatalos lapja, nem politikai lap . . . Ugron Zoltán: De politizál! Mindegy ! Még meg kellene külön büntetni! (Zaj balról. Elnök csenget.) Benedek János : ... ez tisztán szaklap, a mely tanügyi kérdésekkel foglalkozik. A mennyiben a tanügy beletartozik az országos politikába, mivel pl. politikai minister az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur is, az őresszortjába tartozik épen a tanügy is, ezért lehet a tanügyet politikának tekinteni; azonban a tanügygyei ex professo foglalkozni, azt hivatásszerüleg szolgálni a sajtóban is, ez magában véve nem politika, valamint gusztus 5-én, szombaton. 303 nem politika az sem, ha a tanügy harczosai, munkásai a maguk sorsának miként való rendezéséről, helyzetüknek javításáról maguk között tanakodnak, mert hiszen ez természetes törekvése minden társadalmi irányzatnak. Hiszen látjuk, hogy nemcsak tanítók, nemcsak vasúti hivatalnokok, hanem még kúriai bírák is összeálltak és tanakodtak a maguk fizetésjavitásáról, tehát a maguk sorsának javítása az önsegély gondolatától vezérelt olyan természetes joga valamennyi foglalkozási és hivatási ágnak, valamennyi szakmához tartozó egyénnek, hogy ezen egyáltalában fennakadnunk vagy megbotránkoznunk nem lehet és legkevésbbé lehet ezt a politika rovására irni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De hát nem is olyan természetű politikai lap a tanítóegyesületek országos szövetségének hivatalos lapja, a melynek szerkesztőjét tehát nem kellett bejelenteni a ministeriumnak. Különben is ez a szerkesztő a fővárosi tanácsnak, tanügyi testületnek és iskolaszékeknek a fenhatósága alatt áll, azok az ő közvetlen felsőbb fórumai, (Ugy van ! balról.) tehát a ministeriumhoz csak végeredményképen kerülhetett volna adminisztratív utón, mint legfelsőbb fórumhoz, ha e tekintetben esetleg valami kontroverz kérdés adta volna elő magát. Viszont szokatlan, hogy egy minister az ő legmagasabb kormánypolczáról azért szálljon le, hogy a maga ministeri tényével megfenyítsen egy egyszerű tanítót, a ki elsősorban a maga igazgató testülete, a fentartó testület, a fővárosi tanács, a tanügyi bizottság és az iskolaszék rendelkezése alatt áll. Ez, mondom, szokatlan dolog, a mely még eddig nem fordult elő. De bátor vagyok azt kérdeni, volt-e joga egyáltalában a minister urnak . . . Gr. Batthyány Tivadar: Nem ! Benedek János: ... ezt a tanítót egy lap szerkesztésétől eltiltani ? Vájjon ráoktrojálhat-e a minister olyan rendelkezést egy tanítóra, vagy akárkire, a mely az illetőnek törvényben gyökerező jogát sérti \ Mert hiszen annak a tanítónak joga van lapot szerkeszteni, még hozzá tanitótársainak, az országos szövetségnek megbízásából, ennélfogva azt merném mondani, hogy a minister a kormányzat tekintélyét vetette koczkára akkor, a mikor hatalmát ilyen nagyon is túlságosan használva, egy tanítót a szerkesztés abbanhagyására akart kényszeríteni. (Igaz I Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj.) Ha kutatom, hogy mi az oka ennek a nagy vehemencziának, a melylyel a sötét szellemtől vezetett vallás- és közoktatásügyi ministerium a tanítókat különösen, rendszeresen üldözőbe vette, ennek nem tudom egyéb magyarázatát adni, mint hogy a tanítóságban az az örvendetes szellem kezd terjedni, hogy megszabadulva azoktól a nyűgöktől, a melyeket még a multak raktak reájuk, próbálnak öntudatosan saját szakmájukról gondolkozni, próbálnak eszméket felvetni, a peda-