Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-216

294 216. országos ülés 1911 augusztus 5-én, szombaton. védelem közössége mondassék ki, és készségesen járult hozzá, hogy a közös hadsereg kiegészítő része gyanánt van magyar hadsereg. . Nem tudom eldönteni, hogy vájjon, azóta a királyi hatalom erősödött-e meg túlságosan, avagy a nemzet lett erőtlenebb, de az bizonyos, hogy törvénytárunkból azóta töröltetett a magyar hadsereg fogalma is, és hogy emléke se támadhasson fel soha és ne izgathassa többé a nemzetet, arról gondoskodni ennek a törvényjavaslatnak egyik eminens hivatása. (Ugy van! Élénk helyeslés a szélsőbaloldalion.) Avagy nem ezt a czélt szolgálja-e ez a törvényjavaslat, a midőn honvédségünket, hadi erényeinknek, harczi készségünknek eme féltett intézményét mint a fegyveres erő egyik alárendelt alkotó részét szervi kapcsolatba hozza a hadsereggel, honvédelmi ministerünket függő viszonyba a közös hadügyministerrel ? (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ilyen módon beolvasztja ez a törvényjavaslat a közös hadseregbe ezt az intézményünket, úgyannyira, hogy a törvényjavaslatban a dualisztikus két államnak neve, Ausztria-Magyarország elő sem fordul, de nem is fordulhat elő, mert hiszen a törvényjavaslat 3. szakasza, a midőn a közös haderő hivatását irja le és határozza meg, tulaj donképen a dualizmust is egyszerűen hatályon kivül helyezi. Mert mit mond ez a 3. szakasz ? (Olvassa.) »A közös haderő hivatása az osztrákmagyar monarchiának, vagyis az ö cs. és ap. kir. felsége uralkodása alatt álló összes országok területének külső ellenségek ellen való megvédése és a belső rend és biztonság fentartása.« Hát, t. képviselőház, Magyarországnak az 1867. évi XII. törvényczikkben biztosított államisága mikor tűnt el ? Mikor olvadt bele Magyarország területi integritása az osztrák-magyar monarchiába ? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez volna a nemzeti védelemnek az a szervezete és reformja, a melynek számára az országtól évenkínt 94 ezerrel több honvédet, s ennek megfelelőleg évenként több terhet igényelnek attól az országtól, a mely saját fiainak eltartásáról sem tud gondoskodni s azok kénytelenek kivándorolni ? (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem vagyok szakember s igy nem is vállalkozom annak bírálatára, hogy vájjon a törvényjavaslat szempontjából az az ujonczlétszámfelemelés, a melyet terveznek, elegendő-e vagy sem. Arra sem vállalkozhatom, hogy az ujonczlétszám felemelésével járó terhek számszerű öszszegét meghatározzam. Mindkét irányban elfogadom a szakértők megállapításait. Két fontos tényre azonban kénytelen vagyok a figyelmet felhívni, mert ezek bizonyítják, hogy a létszámemelés még annál is nagyobb, mint a mit tőlünk ez a törvényjavaslat követel, vagyis nagyobb a 159.500 főnél. A másik tény pedig az, hogy ennek megfelelőleg tehát a tehertöbblet is nagyobb, mint a mennyit a szakemberek kiszámítanak ezen létszámemelés folytán, Ugyanis a törvényjavaslat kijelenti, hogy a 159.500 főnyi ujonczj utalókba nincs beleértve az az ujonczjutalék, a mely Bosztiia-Hcrczegovina által lesz kiállítandó. Hogy mekkora lesz ez az ujonczjutalék, arról halvány, sejtelmünk sincs. Tehát ebből a tényből következik, hogy a törvényhozásnak az ujonczlétszám megállapítási iránti joga illuzórius, mert az ezen törvényjavaslat elfogadása esetén nem függ többé az országgyűléstől, hanem a legfőbb hadúrtól, no meg BoszniaHerczegovinától. Hiszen ők fogják megállapítani azt az ujonczlétszámot, a mely onnan ki fog állíttatni. A másik tény az ezzel kapcsolatos tehertöbblet, a mely szintén tetemesnek Ígérkezik és a melyről ma senki nem tud önmagának számot adni és a mely a parlament előtt teljesen és tökéletesen ismeretlen. (Ugy van I bcdfelől.) Eg3^általában nem kigunyolása-e a parlamentnek ily követelésekkel lépni az országgyűlés elé, oly terheket proponálni, a melyeknek számszerű összegét meg sem lehet birálni, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) oly ujonczlétszámot emelni fel, melynek számszerű összegét a törvényhozás nem is ismeri ? (Ugy van ? a szélsőbaloldalon.) De mi ezzel szemben is teljesítjük kötelességünket és ne tűrjük, hogy a parlamenttel ilyen könnyelmű játékot űzhessenek. (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Gr. Esterházy Mihály: Ugrás a sötétbe ! Győrffy Gyula: Hiszen a parlamentarizmus elemi kigunyolása ilyen tehertételeket kérni a törvényhozástól. T. ház ! Ezen tárgyi okokon, nemzeti érzésünkön és történelmi tudatunkon szűrődött át és érlelődött meg az a meggyőződésünk, hogy ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedhetnék, örökre megfoszthatná a nemzetet az önvédelem és az önfentartás mindazon mérsékelt eszközeitől is, a melyek felett ma rendelkezik (ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ezt az országot teljesen és tökéletesen védtelenné tenné. Mi a nemzet elévülhetetlen jogai iránt lennénk hitvány árulók, bűnt követnénk el lelkiismeretünk és a nemzet ellen, ha e végzetes csapás elhárítására minden törvényes eszközt meg nem ragadnánk, (ügy van I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem is ingadoztunk, egy pillanatig sem haboztunk szilárdan teljesíteni e törvényjavaslattal szemben azt a kötelességet, a melyet a nemzet exisztencziális érdeke reánk parancsol, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és készek voltunk és vagyunk igénybe venni a parlamenti ultima rácziót, az obstrukczió technikai fegyvereit is, hogy czélunkat elérhessük. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső : A ki akarja a czélt, annak akarnia kell az eszközöket is ! Győrffy Gyula: Elhatározásunk szilárdságának, kitartásunk fáradhatatlanságának biztosítékait meggyőződésünk erejéből és a fenyegető veszély nagyságából merítjük. De nyomatékosan és hatékonyan támogatja erélyünket az a tudat is, a mit gróf Tisza István legutóbbi beszéde alkalma-