Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-216
292 216. országos ülés 19ll augusztus 5-én, szombaton. Eitner Zsigmond: Ilyen választások utáni (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ez már régi viccz !) Bakonyi Samu : A parlament ne a nemzetnek egy töredékét képviselje ! (Zaj.) Issekutz Győző : ... a parlamentarizmusban nem respektálja a többségi elvet, a mely pedig az egész intézmény alaptétele. (Zaj balfelől.) Mert az abszolutizmus nemcsak felülről jöhet, abszolutizmus az is, ha a többségi akarat megvalósulása nem mehet végbe. (Igaz ! TJgy van I jobbjelöl. Zaj és ellenmondások balfelől. Elnök csenget.) A kisebbség abszolutizmusa az, ha megakadályozza, hogy a jogában lévő és jogával élni akaró parlamenti többség jogát gyakorolhassa. (Igaz! ügy van I jobbfelöl.) Bakonyi Samu : De ha az egész parlament a nemzetnek kisebbsége ? (Igaz ! Ugy van 1 balfelől. Zaj és derültség a jobboldalon. Elnök csenget.) Issekutz Győző : És nem változtat felfogásomon még egy kiváló nagy államférfiunak az a nyilatkozata sem, hogy mert a múlt országgyűlés ideje alatt a többségi akarat nem valósulhatott meg, tehát ez jogot adna arra . . . Eitner Zsigmond : Az volt az abszolutizmus ! Issekutz Győző: . . . hogy most a kisebbség a jelenlegi többség akaratát megakadályozza. És annak a kiváló nagy tudós államférfinak figyelmét kérem arra, (Halljuk ! balfelől.) hogyha még analóg esettol állana is szemben, ha annak a többségnek lett volna egy kisebbsége . . . Hajós Kálmán: Húsz nemzetiségi! Issekutz Győző ... a mely parlamenti obstrukczióval akadályozta volna meg a többség akaratának érvényesülését. Ez még akkor is csak preezcdens lenne. De ha ő nagy tudásával fontolóra veszi a kérdést, akkor meggyőződhetik arról, hogy az jogforrást, vagy jogezimet egy ujabb obstrukezióra sohasem szolgáltathat. Eitner Zsigmond: 1899-ben Issekutz is ott volt az obstrukezióban. Issekutz Győző : Én nem voltam ott! (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ott volt I Minden obstrukezióban !) Én nem voltam ! Eitner Zsigmond: De igenis ott volt! (Mozgás és zaj. Halljuk I Halljuk! jobbfelől. Elnök csenget.) Issekutz Győző: Bocsánatot kérek, tegyünk kulturális czélra valami fogadást. (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) De, t. ház, még ha preczedenst képezhetne is, itt, mondom, nem az az eset forog fenn. Akkor a többség akarata nem valósulhatott meg, mert a törvényhozás másik faktorának akaratával szembekerült. (Halljuk! Halljuk!) A törvényhozás másik faktora saját jogával élt, midőn a törvényhozás egyes faktorai között fenforgott nézeteltérések kiegyenlitése czéljából a nemzetre appellált. (Ugy van I jobbfelől.) Midőn tehát a törvényhozás egyik faktora saját jogával élt és az akkori parlamenti többség akaratának megvalósítását törvényes beavatkozással, a nemzetre való törvényes hivatkozással megakadályozta, ebből, engedelmet kérek, sem preczedenst, sem jogforrást, sem jogezimet nyerni arra nem lehet, hogy az akkori többségből kialakult kisebbség most a törvényhozó hatalom minden faktorának egyetértésével a ház elé hozott javaslat törvényerőre jutását, a parlamenti többség akaratának megnyilatkozását megakadályozza. Szalay László : Nem a nemzet többsége! (Mozgás. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Issekutz Győző: Az obstrukeziót megcsinálni lehet, deligazolni nem! Szalay László-: Majd az eredmény fogja megmutatni. (Mozgás jobbfelől. Halljuk ! Halljuk !) Issekutz Győző : Államiságunk védelme követeli a véderőj avaslatok elfogadását. A történelem Ausztriát és Magyarországot egymásra utalja és én csak sajnálhatom, hogy ezen véderőj avaslat elleni küzdelemben azokat a jelentős alakokat látom velünk szemben állani, a kiket multjok kötelez (TJgy van ! jobbfelől.) és jövőjük hiv arra, hogy a gouvernementális alap támogatására vállalkozzanak és sikra szálljanak. Eitner Zsigmond: De az is kötelezi őket, hogy elveik mellett kitartsanak ! (Helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Issekutz Győző: Mély sajnálattal látom, hogy midőn ez az ország oly nagy és oly közeli veszélyeket magábanfoglaló átalakulások előtt áll, akkor azok a férfiak nem azt keresik, hogy miképen lehet a nemzeti erők egyesítésével, a nemzet létére aggódó hazafiak és kötelességtudó politikusok vállvetett működésével megteremteni a helyes és biztos kormányzati alapokat, hanem azt keresik, sőt odaállnak tápot adni azoknak, a kik pártállásuknál fogva a nemzet vágyainak képviseletében a nemzeti akaratot keveslik. Azoknak, a kik a nemzeti akaratot már képviselték, a kik a nemzeti akaratot felismerni törekedtek minden időben, azoknak a nemzeti akaratot képviselő jelenlegi többséggel szemben a nemzet vágyait szembeállító t. túloldal támogatására sietni nem volt indokolt. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. Elnök csenget.) Deák Ferencznek egy mondásával végzem beszédemet. Azt mondotta Deák Ferencz : »Három hatalmat ismerek, a melynek véleményemre és annak tervszerű megnyilatkozására nézve felelősséggel tartozom : mindenekelőtt az Istent, azután saját lelkiismeretemet és végül az ország közvéleményét. Nagy fontosságot tulaj donitok az utóbbinak is, de ha Isten és saját lelkiismeretem előtt tisztán állok, fájdalmasan bár, de nyugodt lélekkel tűröm a közvélemény kárhoztatását, mert nincs nagyobb csapás, mintha valaki saját lelkiismeretével jön meghasonlásba.« Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik? ,
