Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-213
242 213. országos ülés 1911 augusztus 2-án, szerdán. Nemcsak annak a városrésznek, hanem az egész fővárosnak érdeke az, hogy különösen abban a városrészben nagyobb számban lévő gyárak, ipartelepek lebonyolíthassák a maguk forgalmát és a közszükségletet kielégíthessék. (Ugy van! haljelöl.) Már most, hacsak a Margithidra van terelve a forgalom, akkor a hidaknak ilyen reparálása esetén napokig, sőt hetekig tartó fennakadások fordulhatnak elő, a mi nemcsak az üzleti életnek, hanem az építkezésnek is — mert ott a tégla-, czementgyárak és más hasonló természetű ipartelepek vannak — hetekre, hónapokra tartja fenn a forgalmat és akadályá,t képezi ennek a liidnak hiánya, egyszersmind a minden téren való előhaladásnak. (Ugy van ! Ugy van ! balfelól.) Mikor a főváros óriási áldozatok árán a Margitszigetet átvette, ugyanakkor szerződésszerűig kötelezte magát az állam arra, hogy Ö-Euda és a Hungária-ut között uj hidat létesít, a mely lehetővé teszi ezeknek a városrészeknek egymással való sűrű érintkezését, egyszersmind a mindennapi forgalomnak gyorsabb lebonyolítását. (Ugy van! balfelól.) Ez már jóformán elodázhatatlan szükség, a mint már előbb is említettem és a mint a mindennapi életből vett példák is bizonyítják. De egyébképen is azt hiszem, hogy nemcsak a forgalmi életnek, hanem a multak iránti kegyeletnek és igen szép hazafias kötelességének tesz eleget a képviselőház és a kormány, ha különben is szerződésben elvállalt kötelezettséget mielőbb megvalósítja. Hazánknak történelmileg szinte talán egyik legnevezetesebb része épen az a rész, a hol bizonyára Árpád honalapító fejedelmünknek sírja is fekszik. Annak idején Buda, Attila ott ütötték fel a sátorfájukat, ott volt a hadseregük, ott volt az erőknek az a kiröpítő fészke, a melyről hőskölteményében oly szépen énekel nagy magyar költőnk. Azonban ez a része a székesfővárosnak meglehetősen visszafejlődött, jóformán azt lehet mondani, hogy ez a mostoha gyermeke a fővárosnak, mert mig a nagyobb kerületek nagyobb mértékben veszik igénybe a főváros áldozatkészségét, addig méltóztassék megnézni, milyen szomorú képet mutat fel ez az elhanyagolt része a székesfővárosnak, sőt maga a Dunának partja is, a mely nincs ott rendes rakodóhelylyel megerősítve, nincs kiépítve a rakodópart, azonkívül pedig tavaszszal az Aranyárok és egyéb ottlévő kis folyócskák és hegyi erek kiöntése következtében ki van téve a vizáradásnak, az elöntésnek, ugy hogy ott minden kultúra meg van akasztva. Ezen csakis akkor lehet segíteni, ha a forgalmat, a mint szükséges, oda konczentráljuk és egyszersmind lehetővé teszszük, hogy egyébképen is ennek a városrésznek annyira sújtott lakossága, a mely különösen sokat veszített az által is, hogy az egykori hires budai hegyekben a filloxera a szőlőtermést teljesen kipusztította, uj jövedelmi forrásokhoz jusson. (Ugy van! Ugy van! balfelól.) Azt hiszem, az igen t. pénzügyminister ur ugy is mint kereskedelemügyi minister, a kire a közutaknak és hidaknak építése tartozik, ezt a kérdést jobban a szivére vehetné, mint tette eddig (Helyeslés balfelól.) és az április 1-én elhangzott interpelláczióban foglaltakat annál jobban megszívlelhetné, mert a hidaknak azóta való építése, javítása mutatja azt, milyen szörnyű képe van a közforgalomnak a székesfővárosban, ha nincs kellő számú hidunk. (Ugy van! Ugy van ! balfelól.) Szerződés is kötelezi az államot ezen hidnak megépítésére. Én tehát annál nagyobb szükségét érzem annak, hogy sürgessem ezen híd építésének mielőbb való megkezdését, mert .hiszen csak pár nap, pár hét, vagy — mondjuk — pár hónap kérdése az, hogy a Lánczhidat évekre el fogják zárni a közlekedés elől. El lehet gondolni, micsoda siralmas helyzetbe fogunk jutni a közlekedés szempontjából Buda és Pest között, ha ez az egy természetes összekötő központi forgalmi vonalunk is el lesz előlünk zárva. En tehát azt hiszem, hogy a főváros, de nemcsak a főváros, hanem mindnj^ájunk hazafias érdekének teszek eleget, mert hiszen a főváros felkarolása és fejlesztése nemcsak lokálpatriotizmus kérdése, nemcsak a, fővárosnak hetyi érdeke, hanem egyszersmind országos érdek is. Ennek az országos érdeknek igyekszem eleget tenni akkor, a midőn a pénzügyminister úrhoz, illetve a kereskedelemügyi minister úrhoz a következő interpellácziót intézem (olvassa) : »Interpelláczió a pénzügy-, illetve kereskedelemügyi minister úrhoz. Tekintettel az egyre növekedő égető szükségre, valamint a törvény rendelkezésére s a székesfőváros és az állam közt létrejött szerződéses megegyezésre, kérdem a t. minister urat : mi késlelteti az Ö-Buda és Hungária-ut közt létesítendő uj Dunahid építésének megkezdését ? S hajlandó-e saját hatáskörében intézkedni az építés sürgős folyamatbatétele iránt ? (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi ministerium vezetésével megbízott pénzügyminister urnak. Következik ? Mihályi Péter jegyző : Lovászy Márton ! '•'••- Elnök : Lovászy Márton képviselő ur arra kérte a t. házat, engedtessék meg neki interpellácziójának a jövő interpellácziós napra való halasztása. (Helyeslés.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a t. ház az engedélyt megadja. Következik ? Mihályi Péter jegyző: Polónyi Dezső! (Felkiáltások : Nincs itt!) Ábrahám Dezső ! Ábrahám Dezső: T. képviselőház! Napok, hetek, sőt hónapok óta pertraktálva van a budapesti sajtóban a Magyar Kiviteli és Csomagszállító Részvénytársaságnak és a konkurrens vállalatnak : a Beszerzési és Szállítási Vállalatnak az ügye. Ezen pertraktáczió, a melyben igen erős utalások vannak
